Szoboszlai góljai „felrobbantották” a Puskás Arénát – helyszíni beszámoló Budapestről

„Megjöttek a magyarok húzzátok meg magatok, reszketnek a csapatok, az utolsó percig maradok” – csendült fel vasárnap délután a Hősök és Valmar közös dala a Puskás Aréna hangszóróiból. A boldog jegytulajdonosok már abban a tudatban léphettek a stadionba a montenegróiak elleni mérkőzésre, hogy a magyar labdarúgó-válogatott biztosan ott lesz a jövő évi Európa-bajnokságon. Mivel a válogatott utoljára 51 éve jutott ki a kontinensviadalra egyenes ágon, ezáltal még nagyobb ok volt az örömre. Marco Rossi együttese számára a 2023-as veretlenség megőrzése mellett még a csoportelsőség volt a tét. 

Eddig is úgy gondoltam, hogy mindenhol, mindenki ellen győzhetünk. Magyarként a hitem a hollandiai 1-8-as megaláztatás után is megmaradt, és továbbra is töretlenül hiszek. Mivel az utóbbi esztendők sikereinek következtében mára már igencsak nehéz a nemzeti csapat hazai mérkőzéseire jegyet váltani, így nem volt kérdés, hogy labdarúgóinkat ezúttal is telt ház fogadja. Vasárnap egy nem mindennapi pillanat helyszíni részese lehettem én is, egyike voltam a 67 ezer nézőnek. 

Hatalmas összetartás 

Már akkor libabőrös lettem, mikor a szurkolók klubszimpátiától függetlenül együtt harsogták az Ismerős Arcok Nélküled című dalát, ami pedig aztán következett, arra nincsenek szavak… Egy igazi gála részesei voltunk, ahol történjék bármi, szülessen bármilyen végeredmény, közösen ünneplünk. A kezdő sípszót megelőzően fényshow és az ultrák látványos élőképe gazdagította az esemény színvonalát, majd hatalmas tapsvihar közepette megérkeztek a főszereplők, a labdarúgók. 

A mérkőzés kezdetekor a lelátó apraja-nagyja Marco Rossi mestert éltette, de egy decibelmérő a többi rigmus elhangzásakor is bizonyára magas értéket mutatott volna. Ahogyan az a többi válogatott meccs alkalmával, a hangulatra ezúttal sem lehetett panasz, az ultrák például negyedóra elteltével az „Álljatok fel!” jelszóval talpra állítottak mindenkit. 

Aztán ismét jött a dráma, ugyanis a 36. percben egy védelmi megingást követően a vendégek gólt szereztek. Bár néhány drukker a szünetben szomorkás hangulatban ballagott a sorokkal teli büféhez, több esetben is elhangzott, hogy „ez már nem az a magyar csapat” – utalva válogatottunk sötétebb korszakaira. Mivel játékosaink szemében égett a tűz, és szívvel-lélekkel küzdöttek, természetesen mindenki a fordításban reménykedett – nem hiába. 

Örömmámorban 

„Szoboszlai ellő, kigyullad a jobb ficak felső mint Puskás anno, úgy leszünk elsők” – idézhetnénk újabb sorokat a Hősök és Valmar közös szerzeményéből. Szoboszlai Dominik két villanásának köszönhetően 90 másodperc alatt fordítottunk, nem hittünk a szemünknek, extázis volt az arénában. Az örömmámort Dibusz Dénes védései fokozták, Nagy Ádám gólja után pedig hatalmas ünneplés kezdődött. A mieink idei teljesítményéről szuperlatívuszokban lehet beszélni, bizonyára sokunk életének az első éve 2023, amikor a magyar válogatott nem kapott ki – erre legutóbb 47 éve, 1976-ban került sor. Az összecsapást követően a Soho Party örök slágerét, „Az éjjel soha nem érhet véget” című dalt a szurkolók bizonyára még sok helyen hallgatták, és élték meg közösen a pillanatot.