Feladataim a legjobb minőségben szeretném teljesíteni – vallja a tehetséges debreceni játékvezető, Juhász Dániel

Juhász Dániel, a Hajdú-Bihar vármegyei Labdarúgó Játékvezetői Bizottság egyik legnagyobb reménysége volt a Haon sporttal foglalkozó podcastjének, a H szektornak a vendége. Portálunk ugyanis szeretné közelebb hozni az olvasókhoz/hallgatókhoz a sípmestereket, akiknek a beszélgetés által több oldalukat is megismerhetik.

Bejárta vármegyénk zegét-zugát, mellette pedig az ország más pontjain is sípjába fújt. Legutóbb a TAVONT (Területi Amatőr Országos Válogatottak Nagypályás Tornája) elődöntőjében, december közepén láthattuk a pályán, ahol asszisztensi szerepkörben bizonyíthatott.

Szereti a hivatását

Juhász Dániel azzal kezdte, hogy a sportolókhoz hasonlóan számára is jól jött decemberben a pihenés, de januártól már ismét gőzerővel készül a tavaszi szezonra. – Egy rendkívül hosszú, igen tartalmas évet zártam, 2023-ban nagypályán és futsalban összesen 168 mérkőzésen működtem közre. Azért ennyi meccs után ember legyen a talpán, aki nem fárad el. Én sem vagyok robot, nekem is szükségem van a pihenésre, valamint a regenerálódásra. Decemberben több időt töltünk együtt a családunkkal, majd januártól már ismét edzésbe állunk – hangoztatta.

 – Úgy érzem, a 2023-as esztendőben jól teljesítettem, éppen ezért bízok is benne, hogy a jövőben még magasabb osztályokban is megmutathatom a tudásom. 2016 májusában, tehát lassan már nyolc éve végeztem el a játékvezetői tanfolyamot, úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam, hisz a mai napig imádom. Korábban még több debreceni utánpótlás csapatban is fociztam, de egy sérülés miatt szögre akasztottam a cipőm, viszont így nem szakadtam el a futballpályától. 

 – hangsúlyozott az ifjú sípmester, akinek egyik példaképe az NB I.-ben gyakran látható, hazánkban többször is az év játékvezetőjének megválasztott Berke Balázs.

Sokat köszönhet nekik

Juhász Dániel szerint előnyt jelenthet, ha valakinek van labdarúgó múltja, de vannak olyan kiváló játékvezetők is, akik enélkül jutottak volna a legmagasabb szintre. Arról is szó esett, hogy a fiataloknak el kell fogadtatniuk magukat a pályán, ehhez pedig rendre nagy segítséget nyújtanak a tapasztaltabb kollégák. – Eddigi éveim során nagyon sok embernek mondhatok köszönetet. Első mentoromként Berettyán Péter támogatott mindenben, majd Sápi Csaba, Csiszár Krisztián, illetve Török Zoltán is rengeteg hasznos tanáccsal látott el. Természetesen, rajtuk kívül is nagyon sokat tanultam a többi játékvezetőtől, jó érzés ehhez a társasághoz tartozni. 

– Megemlíteném a Palotai Károly Tehetségkutató Programot, amelyet évente rendeznek Budapesten. Ezen az eseményen a húsz év alatti, legalább két éve működő játékvezetők vehetnek részt, a FIFA és NB I.-es játékvezetők által is tartott elméleti, valamint gyakorlati képzés pedig óriási motivációt jelenthet számukra. Nem is olyan rég a például a „Győri László Országos Játékvezetői Napra” is ellátogathattam, melynek keretében a Puskás Arénát körüljárhattuk, és tekinthettük meg aztán a Magyarország–Csehország válogatott mérkőzést. Nagy élmény volt ez számunkra, hiszen mikor együtt vagyunk, szakmailag nagyon sokat fejlődhetünk, remélem még sok ilyenben lesz részem – fogalmazott.

A szabályok szerint

Az is elhangzott, hogyha Daninak nincs küldése egy mérkőzésre, akkor a DVSC vagy a DEAC találkozóit is előszeretettel látogatja. Ezeken az alkalmakon pedig leginkább a játékvezetőknek szokott szurkolni. – Ilyenkor nyilván nézem azt is, hogyan teljesítenek a csapatok. Próbálok kikapcsolni, és csak a meccset figyelni, de elhivatottságból a játékvezetők tevékenykedését is jóval többet nézem másoknál, hisz szeretném, hogy a lehető legjobb döntést hozzák meg – mondta Juhász Dániel, aki azt is megosztotta, hogy egy játékvezető átlagosan körülbelül 200 döntést hoz a pályán.  

 – mondta.

Szó esett róla, hogy a labdarúgás szabályai mindenkire ugyanúgy vonatkoznak, így az NB I.-től a vármegyei III-as osztályig ugyanazt kell tartani. Azonban az eltérő szintkülönbség miatt van egy rugalmassági faktor, amit a játékvezetők igyekeznek alkalmazni. 

A meccsre hangolódva 

Dani abba is beavatta a hallgatókat, hogyan néz ki általában a játékvezetőknél egy hétvége. – A mérkőzésre való felkészülés gyakorlatilag már csütörtökön elkezdődik, mikor az asszisztensek felhívják a játékvezetőt, és megbeszélik, milyen útvonalon, és kinek a gépjárművével utaznak majd. Szombaton vagy vasárnap már sokszor egy-másfél órával a meccs kezdete előtt vagyunk a helyszínen, körbejárjuk a pályát, és annak közvetlen környezetét, majd bemelegítünk. Ha a játékosok igazolásait pedig rendben találtuk, elkezdődhet a találkozó. Az összecsapást követően olykor előfordul, hogy gyorsan távozunk a sporttelepről, mert egy másik meccsre tartunk. Azonban hál'isten sok esetben megvendégelnek minket, és van lehetőség egy kicsit a csapatokkal beszélgetni, közösséget építeni – emelte ki.

A hajdú-bihari reménység szerint a nagypályán a futsalhoz képest általában valamivel több ideje van átgondolni egy-egy szituációt. 

 – hívta fel a figyelmet.

Igyekszik népszerűsíteni 

Juhász Dániel végül arról is beszélt, hogy a jövőben testnevelő tanárként igyekszik majd megszerettetni a sportokat, és akár a játékvezetés világát is megismerteti az érdeklődőkkel. – Szeretném egészséges életmódra nevelni a tanulókat, örülnék neki, ha valamennyien szeretnék akár a labdarúgást, vagy akár bármely más sportágat. Ugyan nem könnyű a játékvezetés, de nagyon szeretjük, és aki a fiatalok közül vevő lenne rá, a legnagyobb örömmel segítenék neki. Egyébként is mindenkit arra biztatok, hogy jelentkezzen tanfolyamra, és próbálja ki magát.

 A jövőbeli terveim szerint hétköznaponként iskolában szeretnék tanítani, míg hétvégén az időm javát továbbra is a játékvezetésnek szentelném – zárta a Hajdú-Bihar megyei Labdarúgó Játékvezetői Bizottság fiatal tehetsége.