Lukács László: Debreceniként és lokálpatriótaként a Lokin kívül természetesen nem is jöhetett más szóba a számomra - fotókkal

Erősen indította a 2024-et a Piros-Fehér Történetek, hiszen Lukács László, a Tankcsapda frontembere volt a műsor vendége a Nagyerdei Víztoronyban csütörtök este. Az Ultras Debrecen és a Loki Szurkolók Egyesületének közös kezdeményezésében megvalósult beszélgetés-sorozat alanyai mind a DVSC-hez kötődnek, regélt már a piros-fehérekhez, illetve Debrecenhez fűződő viszonyáról Igor Bogdanovics, Böőr Zoltán, Bernáth Csaba, Kiss Zoltán, Szabó János, Bárány Donát, Bódi Ádám, Varga József, Herczeg András, Habi Ronald, Kerekes Zsombor és legutóbb a tavalyi évad zárásaként Dombi Tibor. A Bombázóról tudni lehet, hogy hatalmas Tankcsapda-rajongó, valamint jó barátja Lukács Lászlónak, így már is volt egy plusz átkötés a legutóbbi részhez.

Lukács László meztelenül

Természeten ezúttal is szép számban gyűltek össze a Loki- és Tankcsapda rajongók, hogy meghallgassák „A három rohadék rockcsempész” egyikének történeteit. Szokás szerint villámkérdésekkel kezdtünk, Macskin László, a sorozat egyik állandó moderátora az ország talán legismertebb Loki-drukkerének aposztrofálta az énekest, amit Lukács László villámgyorsan lereagált azzal, hogy nem gondolja magát annak, ő mindössze egy a DVSC sok szurkolója közül.

A közönség nagy nevetéssel fogadta a vallomást, ez a sztori máris megadta az alaphangot, a „pucérkodás” pedig visszatérő poén lett a Piros-Fehér Történetek legújabb részében. A Tankcsapda frontembere megosztotta, szombat este szívesebben ment ki az új Nagyerdei Stadionba egy bajnokira, mint egy 11.30-as „matiné-meccsre” az általa amúgy nagyon szeretett Oláh Gábor utcai pályára. Arra a kérdésre, szerinte melyik lenne a jobb, a 12 vagy a 16 csapatos NB I. úgy válaszolt, szurkol annak, hogy záros időn belül legyen 16 jó magyar klubcsapat. Lukács László szerint az általa látott valaha lőtt legnagyobb Loki-mezben szerzett gól Dombi Tibor nevéhez fűződik, de felemlegette Pavol Durica, a fehérváriak korábbi légiósának öngólját is, amivel a korábbi középpályás „bebiztosította” a DVSC továbbjutását a Magyar Kupában. Az énekes Adamo Coulibalyt nevezte meg a hajdúságiak legjobb idegenlégiósaként, a legjobb hangulatú összecsapásnak pedig a piros-fehérek liverpooli BL-meccsét mondta.

Megszívták

A beszélgetés következő fázisa a múltidézésről szólt. Lukács László először egy Dzsudzsák Balázzsal kapcsolatos kérdésre reflektált. Elmondta, annak idején ő örült annak, hogy a DVSC jelenlegi csapatkapitánya a PSV-től az Anzsi Mahacskalába tudott szerződni. – Balázst már fiatal korától ismerem, azóta is jóban vagyunk, érzelmileg közel áll hozzám, boldog voltam ha jól játszott, gólt lőtt akár a klubcsapatában, akár a válogatottban. Kimentünk egy PSV-Ajax bajnokira is megnézni, de a rendőrség sztrájkja miatt elmaradt a meccs, így szó szerint megszívtuk... Amikor ez a klubváltás létrejött, nem érdekelt akkor sem, hogy ki mit mondott rá, én csak örültem a sikerének, és annak, hogy egy jobb csapatba szerződhetett – mondta, majd felemlegette az első Loki-meccsét, amire az édesapja vitte ki a régi Nagyerdei Stadionba. – Óvodás lehettem, így túl sok konkrétum nincs meg, sem az ellenfélre, sem az eredményre nem emlékszem.

Én a katonaéveim után csatlakoztam végleg a fociszurkolók táborához, így gyermekkori futballélményem nincs sok. Eleinte azért szerettem meccsre járni, mert kiváló volt a hangulat: olyan, mint egy rockkoncert, nem feltétlenül kell ismerni az együttest, hogy magával ragadjon az egész. Elsősorban a közösségi élményt kerestem a mérkőzéseken, de később elkezdtem látni és értelmezni mi történik a pályán, így onnantól már a taktikai része is érdekelt.

A Piros-Fehér Történetek kapcsán is kihagyhatatlan volt a közismert tény, hogy a Tankcsapda frontembere barátságot ápol a DVSC aranygenerációjával. Lukács László elmondta, Dombi Tiborékkal egy debreceni közönségtalálkozón ismerkedtek meg. – Sztoriztunk, röhögtünk, azonnal összehaverkodtunk, és még aznap este kitaláltuk, hogy nekünk egymás ellen feltétlenül focizniuk kell. Így is lett, másnap rögtön le is játszottuk a meccset, ami 8-8-ra végződött. A továbbiakban egyszer-kétszer ittunk együtt, néhányukkal közülük – Sándor Tamás, Boőr Zoli, Dombi Tibi – a foci után is megmaradt a barátság és a kapcsolat, aminek sokkal jobban örülök, mint a korábbi berúgásoknak – fogalmazott.
A beszélgetésből az is kiderült, Lukács Lászlót a DVSC első bajnoki címének híre kutyasétáltatás közben érte Fancsikán. Azért nem a lelátón, mivel a tévéközvetítésnek köszönhetően a Loki még akkor hiába győzte le 5–1-re hazai pályán a Békéscsabát szombaton, az aranyérem bebiztosításához kellett az FTC másnapi, pécsi veresége is. A vasárnapi, a Kövér Egérnél tartott spontán ünneplésen már ő is részt vett, ám a hivatalos, egy héttel későbbi Kossuth téri dzsemborin viszont nem volt ott, mert koncerteztek.

Ha már bajnoki cím: kikerülhetetlen volt a Tankcsapda az első aranyérem apropójára írt Loki-induló. – Egy házibuliban mondták nekem Dombiék, hogy miért nem írok egy indulót? Azt válaszoltam, majd írok egyet, ha bajnokok lesztek, ezen akkor mindenki röhögött. Pár év múlva meglett az arany, és persze szememre hányták, hogy hol az induló? Magamtól nem jutott volna eszembe megírni, de ha már megígértem, onnantól kezdve nem volt mese.

– ecsetelte.

Akik járnak a DVSC hazai összecsapásaira emlékezhetnek, hogy az induló egy időben nem szólt a stadionban, majd 2020-tól ismét dübörgött a hangszórókból a szurkolók nagy örömére. A miértre így válaszolt Lukács László: – Amikor elmúlt az az éra, amiről szólt a dal, úgy éreztük, ha már ez egy másik csapat, akkor dukál neki egy új induló, és írjon egy újat más. Ám amikor nagy volt a baj, hiszen a csapat a kiesés elkerüléséért küzdött, azt mondtuk, ha ezzel tudjuk segíteni a fiúkat abban, hogy jobban szerepeljenek, akkor természetesen szóljon a dal! Én örülök neki, hogy azóta is felcsendül minden hazai összecsapás előtt – hangsúlyozta.

Majdnem lekéste a szurkolói buszt

A Piros-Fehér Történetek témái közül természetesen nem maradhattak ki a szurkolói sztorik sem. A Tankcsapda frontembere felidézett egy FTC elleni idegenbeli túrát. – Ez is egy akkoriban sajnos bevett „matiné-meccs” volt még az Üllői úti stadionban. Erre már előző este elkezdtünk készülni, a Kövér Egérben melegítettünk. Ez annyira jól sikerült, hogy szundítottam pár órát, és mire felkeltem elment a szurkolói busz. Szerencsére sikerült még telefonon elérni őket, így a Metronál bevártak, mi pedig hárman ittasan taxiba vágtuk magunkat, és irány utánuk – idézte fel nevetés közepette.

A hivatalos beszélgetés utolsó részének is a DVSC, valamint Debrecen volt a fő motívuma. Lukács László  a tavaly november 12-én, a Paks elleni 1–0-s győztes meccsen volt kint legutóbb Loki-meccsen a Nagyerdei Stadionban. Azért emlékezett ilyen tűpontosan, mert előtte ünnepelték Dombi Tibor 50. születésnapját.

– Itt születtem Debrecenben, mind a mai napig is itt élek.

– mondta.

A remek hangulatú estét szurkolói kérdések, közös fotózás és dedikálás zárta.