Óriási halak úszkálnak az egykori kenderáztatókban

Az 1998-ban létrehozott kft. ügyvezetője, Feledi Tibor hozzáértésével és segítségével elsőként sikerült 2015-ben a nagy testű vizát szaporítani az országban. De nemcsak ez az egyetlen siker a cég életében, hiszen évről évre több tonna vágótokot értékesítenek kaviár-előállításhoz. Tavaly csaknem 25 tonna halat szállítottak el a telephelyről.

A kihalás szélére sodródott

A haltelepnek helyet adó kendergyár egykor a környék legnagyobb foglalkoztatója volt, az 1980-as években 600-an is dolgoztak ott. 1991-ben aztán becsődölt. Abban az évben egy orosz főrészvényes segítségével és Gulyás Tamás halászati szakember terveivel meg­alapítottak egy részvénytársaságot, ahol génbankot kívántak üzemeltetni. A cél az volt, hogy a világ összes tokhalfajából tartsanak néhány darabot, a többi állományt pedig értékesítsék. 1997-ben a befektetők kilépése után ez az álom megsemmisült, és felszámolták a céget. Ezután egy 5 évente megrendezett tokhal-konferenciára utazott ki Olaszországba Gulyás Tamás és Németh József, s ott egy amerikai befektetőt, William F. Holstot sikerült meggyőzni arról, hogy vásárolja meg a komádi telephelyet tokhaltenyészet létesítése céljából. 1998. január 26-án alakult meg a ma is működő kft. 2005-ig veszteséges volt a cég, hiszen a tokhal viszonylag lassú ivarérése miatt nem tudták őket hamarabb értékesíteni, viszont abban az évben már 5 tonna halat árusítottak. Ez­után fellendült a cég, évenként ötször, a későbbiekben hatszor is szállítottak halakat a telepről. 2013-tól Feledi Tibor az ügyvezető.

– A tokfélék világszerte veszélyeztetett halfajoknak számítanak. Zömében az alacsony reprodukciós képességük miatt, de jelentős szerepe van annak is, hogy a kaviárjuk értékes élelmiszeripari termék. A halászatuk a kihalás szélére sodort néhány fajt. Egy idő után elfogyott a halászandó természetes állomány, a kaviár népszerűsége miatt azonban valahogy pótolni kellett a piacon keletkezett hiányt. Így jöttek létre az akvakultúrák, amelyek a termelési rendszereikbe a tokféléket is megpróbálták bevonni. Az erre való törekvések már az 1900-as évek első évtizedeiben elkezdődtek, de igazából az ’50-es, ’60-as években tudták őket szaporítani, majd a következő lépcsőben előnevelni, és az utolsó fázisban pedig kizárólag mesterséges körülmények között nevelt tokhalakból kaviárt előállítani. A technológia az 1990-es évekre alakult ki – tájékoztatott az előzményekről Feledi Tibor.

Átmozgatják a halakat

Feledi Tibor és William F. Holst ügyvezető mellett heten dolgoznak a kft. komádi telephelyén. Ők 24 órás állandó felügyeletet biztosítva váltják egymást. – Két állandó éjszakás van, nappal többen vannak munkarendben. Nekik nemcsak a rendszer karbantartása és az állatok etetése a feladatuk, hanem a telepen adódó egyéb munkák ellátása is. Például a halak átmozgatása.

„Tavasszal és ősszel válogatjuk kiszállításra a kaviárérett halakat, ilyenkor az egész állományt át kell mozgatni, ami ilyen méretű halaknál nem kis fizikai munka”

– ismertette az ügyvezető. Kiveszik a halakat a medencéből, altatókádban elbódítják, majd asztalra teszik, és megnézik a hasukat, hogy tartalmaz-e ikrát. Ezt tapintással állapítják meg. Ha úgy vélik, hogy van a halakban ikra, akkor biopsziával vesznek mintát a petefészekből, megnézik, hogy abban az ikraszemek milyen stádiumban vannak, majd visszahelyezik őket a megfelelő csoportosítású medencébe.

Élve Németországba

A vágótok akvakultúrás körülmények között akár 50-60 kilósra is megnövő tokféle, viszonylag nehezen nevelhető, 7-8 év alatt válik ivaréretté, ezért a kaviárja is értékesebb. Körülbelül 800-1200 amerikai dollár (240-360 ezer forint) a kiskereskedelmi ára a vágótok kaviárjának kilo­grammonként, ami termelőtől és minőségtől függően változhat. A viza kaviárja a legértékesebb, nagyon sok a ráfordítási költség, hiszen nagyjából húsz évig kell nevelni a halat.

– Élve szállítják Németországba a kaviárérett halakat. 3 és fél, 4 tonna megy egy fuvarral. Mikor megérkeznek a halak külföldre, ott néhány hétig tiszta átfolyó, hideg vízben tartják őket, amíg a táptól és a tartóvíztől a kaviárban keletkezett mellékíz ki nem tisztul. Az ikrából kaviárt készítenek, a húst pedig értékesítik vágott halként vagy füstölik, filét csinálnak belőle – mondta Feledi Tibor, hozzátéve: a kaviárt nehéz beszerezni, ritka, ezért ez az egyik legdrágább élelmiszer.

A nyári forróságban

A cég korábbi tervei között szerepelt az épület szigetelése, de nem egyeztek a kivitelezőkkel. Mivel fémlemez az egész épület, így annyira felforrósodik a nyári melegben, hogy szinte kézzel alig lehet érinteni a falait. Emiatt a csarnokban is párás, fülledt időjárás van, amit a hal még elbír, de a rendszer nem. Az oxigénbekeverők működésének hatásfoka olyankor drasztikusan csökken.

A forró levegő annyira hamar kiszippantja a bekevert oxigént, hogy néhány méterre az oxigénbekeverők után már minimális az oxigéntartalom.

Ilyenkor visszafogják az etetést, hideg vízzel pótolják a veszteséget, azaz hűtik a vizet, illetve minél több oxigént próbálnak a vízbe juttatni. Szigetelés híján így vízzel locsolják a tetőt, ezáltal hűvösebb lesz a belső hőmérséklet. Ez bevált, most már legfeljebb 23 Celsius-fok a víz hőmérséklete nyáron.

– Megkezdtük a cég bővítését, egyelőre béreljük a vésztői haltelepet, amelynek 30 tonna a halállománya. A hosszú távú céljaink között szerepel, hogy ez a telephely kiszolgálója legyen a komádinak. 4-6 évig nevelnénk ott a halakat, megtörténne az ivari elkülönítés, majd Komádiba szállítanánk a nőstényeket – beszélt a tervekről.

2015-ben Magyarországon, itt, Komádiban sikerült először szaporítani a vizát. 40 ezer lárva született, melyből 22 ezer halat sikerült előnevelni. Abban az évben vágótokot és szibériai tokot is tudtak szaporítani.

„Ez mérföldkő az országban, büszkék vagyunk, hogy a komádi telephelyen sikerült Magyarországon elsőként a mesterséges vizaszaporítás”

– fejezte be Feledi Tibor.

Rozsik Rita