Elődeink ugyanazokkal a nehézségekkel, szakmai kihívásokkal küzdöttek, mint mi

Debrecen - A bíróságtörténeti gyűjtemény darabjainak a mai napig ható tanulságaik is vannak.

Szűcs Zoltán jelenleg bírósági titkárként dolgozik a Debreceni Járásbíróságon. Büntető peren kívüli ügyekkel foglalkozik, mint például ittas járművezetés, garázdaság; illetve szabálysértési ügyek, ezekben tárgyal is, ilyenek többek közt az 50 ezer forint érték alatti lopások, valamint a közlekedési szabálysértések. Mint megjegyzi, az új büntető eljárási törvény bővítette a tárgyaláson kívül elbírálható büntetőügyek körét, és a tapasztalatok szerint ez máris gyorsította az igazságszolgáltatást, számos ügy hamarabb fejeződik be.

Történelmi indíttatás

Hobbija részben a munkájához kapcsolódik: régi könyveket, dokumentumokat, köztük bíróságtörténeti iratokat gyűjt.

– A gimnáziumi történelemórákkal kezdődött, nagyon szerettem ezt a tárgyat, és jó tanáraim voltak. Később az egyetemen jogtörténeti fakultásra is jártam, dr. Balogh Judit jogtörténeti előadásai és szemináriumai igen nagy hatással voltak rám – emlékszik vissza Szűcs Zoltán. – Az egyetemi évek alatt kezdtem régi könyveket és helytörténeti kiadványokat gyűjteni. Karcagról származok, így ezen település, valamint Debrecen helytörténeti és jogi vonatkozású dokumentumait keresem. Továbbá, a Bocskai István lövészdandárnál négy évig végzett munkám révén a cívisváros hadtörténete is érdekel. A gyűjteményem első „antik” darabja egy 1895-ös kiadású Reviczky Gyula verseskötet volt.

Tudatosabb eladók

– Több kolléga is gyűjt régi könyveket, gyakran együtt megyünk árverésre, csereberélünk – árulta el. – Beszerezni árverésről, antikváriumból, bolhapiacról lehet, vagy cserélni más gyűjtőkkel. No, és újabban persze az internetről: az online vásárlás jelentősen egyszerűbbé teszi a dolgot, lehet rendelni, vagy licitálni is. A megvehető iratok, könyvek mellett nagyon jónak tartom, hogy olyan régi művek, tanulmányok is elérhetők már a neten, amit digitalizáltak, másképp nehezen lennének hozzáférhetők, többnyire Budapestre, az Országos Széchenyi Könyvtárba kellene utazni értük – hangsúlyozta Szűcs Zoltán.

– Az árakban igen nagy a szórás, azt mondanám, a szerencse és a hozzáértés dönti el, mennyiért lehet megkapni egy-egy ritkaságot. Néhány száz forinttól akár több százezerig is terjedhet a vételár – mondta. Az ő gyűjteményének egyik legkülönlegesebb és talán legértékesebb darabja egy eredeti kiadású Csemegi-kódex. Ez egy 1874-es törvényjavaslat, mely 1879-ben büntető törvénykönyvként lépett életbe.

– A bolhapiacokon ma már egyre kevésbé lehet régi dokumentumokat, könyveket találni; részben mert elfogytak, részben pedig azért, mert az emberek e téren tudatosabbá, tájékozottabbá váltak, tisztában vannak azzal, ha valami értékes, és inkább aukcióra viszik vagy interneten árusítják – osztotta meg tapasztalatait. – Szerencsére Debrecenben is vannak antikváriumok és izgalmas árverések minden ősszel.

Jogegyenlőtlenség

Mai szemmel nézve a bíróságtörténeti dokumentumokat, azt mondhatjuk, hogy elődeink problémái meglepően hasonlítanak a mieinkre, lényegében ugyanazokkal a nehézségekkel, szakmai kihívásokkal küzdöttek"

– véli Szűcs Zoltán, és példaként egy, a nyomozás nehézségeit taglaló könyvecskét mutat, amit a 20. század legelején, az akkor hatályba lépő bűnvádi perrendtartás alkalmazása kapcsán írt egy gyakorló rendőrtiszt.

Bár a technika fejlődött, de az emberi jellem nem változott, csak a körülmények; bűnt ugyanúgy követnek el, a bűncselekmények hasonlóak."

– Az viszont jól látható, hogy bonyolultabb, összetettebb lett a jogrendszer, több az adminisztráció az eljárásokban. A legnagyobb különbség a régebbi korokhoz képest, amit bíróként, bírósági titkárként nemigen tudnék vállalni, az a jogegyenlőség hiánya. A nemesekkel szemben évszázadokig nem lehetett úgy eljárni, mint a közemberekkel, előbbieket csak néhány súlyos bűncselekmény vagy tettenérés esetén lehetett felelősségre vonni, a nemesi előjogok okán. Ez ma már elfogadhatatlan – hangsúlyozza Szűcs Zoltán. Ennek kapcsán gyűjteménye egyik legérdekesebb darabját, egy kézzel írt orvosi látlelet mutat 1794-ből. – Félig latin, félig magyar nyelven készült, formájától eltekintve szinte megegyezik egy mai látlelettel. Egy Borbély János nevű orvos, kerületi sebész készítette az akkori rendőrkapitány utasítására Hajdúszoboszlón, özvegy Kiss Györgyné Kiss Mária nevű hölgy részére, akit egy nemesember bántalmazott; az elkövető személye miatt különösen egyedi a dokumentum. Az orvos odaírta a végére, hogy „fáradozásáért” két forintot kér – részletezte a gyűjtő.

A „leczkekönyv”

Szűcs Zoltán birtokában van egy katonai bírósághoz kapcsolódó fémtábla, ez legkésőbb 1991-ben készült, ekkor szűntek meg ugyanis itthon a külön katonai bíróságok. A fémtábla családi okok miatt is különleges számára. Egy bíróságok részére összeállított „iratmintatár” a második világháborúban bombázáskor elpusztult debreceni járásbírósági épület könyvtárából származik. Egy tökéletes állapotú meghívó és két tiszteletjegy egy 1926-os jogászbálra, valamint egy meghívó az országos bírói és ügyészi egyesület 1924-es közgyűlésére azt mutatja, élénk jogászélet volt akkoriban Debrecenben is.

Egy Kupinszky Sándor nevű joghallgató „leczkekönyve”, és egy általa küldött képeslap szintén a gyűjtemény része; a lapon katonai csoportkép van, megjelölve egy x-szel Kupinszky, aki egyébként később városi tanácsos és aljegyző is volt Debrecenben.

Egy teljesen ép állapotú hirdetmény 1853-ból a statárium bevezetéséről szól, az 1848-49-es szabadságharcot követő megtorlások részeként. Ez katonákra vonatkozik, de statáriális ítélkezés volt külön civilekre is, ilyen hirdetmény is van a gyűjteményben, közvetlenül a kiegyezés előtti időből, 1866-ból – sorolta Szűcs Zoltán.

Egy koncepciós per irata

– Van egy különleges, de nagyon szomorú dossziém is. Az 1956-os újpesti eseményekhez köthetően egy koncepciós perben tíz embert ítéltek halálra, ez lett az első- és a másodfokú, jogerős bírósági ítélet mind a tízükre. A dossziéban az egyik személyre vonatkozó rész meg van jelölve, az ő példánya lehetett és valószínűleg a rokonai őrizték meg. Az ítéletet elsőfokon Borbély János (véletlen névegyezés a fenti orvoséval – SzT) „vérbíró” hozta, majd Halász Pál „vérbíró” hagyta helyben Budapesten, a Legfelsőbb Bíróságon – mondta a gyűjtő.

Megmutatta még azt a kiadványt is, mely az 1855-ben életbe lépett és 1930-ig hatályban volt katonai büntetőtörvénykönyvet tartalmazza. (Ez önálló törvénykönyv volt, ma a katonai ügyeket külön eljárásban tárgyalják ugyan, de az általános büntetőeljárási törvény tartalmazza az ezekre vonatkozó szabályokat is.) Van tolvajnyelv-szótára 1924-ből, továbbá több olyan ítélet eredeti irata is, melyeket a király nevében hoztak; ezek egyike az 1891-ben megalakult Debreceni Királyi Ítélőtáblán másodikként hozott döntvény. Mint a bírósági titkár megjegyezte, egy ilyen dokumentum a kor cirkalmas, nagy betűivel másfél-két oldal, ma nyomtatott, sűrűn gépelt sorokkal is ennek többszörösét teszi ki.

A régi könyvek és iratok kapcsán elmondta, állaguk megőrzéséhez be kell tartani néhány szigorú szabályt. Nem szabad összehajtani ezeket, sima felületen, általában hengerbe tekerve, vagy bekeretezve kell tárolni. Sem a túl párás, sem a túl száraz hely nem megfelelő nekik; előbbi esetben gombásodás, penészesedés léphet fel, utóbbinál pedig ropogóssá, törékennyé válnak, ezért általában célszerű fóliákban tartani őket.

Országossá nőtt a tárlat

Szűcs Zoltán gyűjteményének több darabja is része annak a bíróságtörténeti kiállításnak, mely a Berettyóújfalui Járásbíróság bírájának, dr. Bagossyné dr. Körtvélyesi Máriának a kezdeményezésére jött létre. Ő is könyvgyűjtő, és az általa Újfaluból indított tárlat mára országos vándortárlattá nőtte ki magát.

Többek közt bemutat egy képeslapot, aminek fotója egy tárgyaláson készült, a lapot az egyik résztvevő, egy ügyészségi megbízott küldte egy „úrilánynak”. „Az emelvényen van a hirdető bíró, én egy más asztalnál ülök, mellettem 3 drb hallgatóság, s aztán jő a jegyzőkönyvvezető az írógéppel” – áll a papíron.

- Szőke Tímea -