EU-csúcs: - Közös kötvény, avagy előrébb az Európai Egyesült Államok felé

Budapest, 2012. június 28., csütörtök (MTI) - A tőkepiacokat jelenleg az euróövezeti közös kötvény kilátása mozgatja - főleg a zuhanás irányába, mert mindenki érzi, hogy ilyen kötvény egyensúlyi elem lehetne a térség fizetőképes, illetve nehezen teljesítő országai között, ugyanakkor az is valószínű, hogy ilyen kötvény nem lesz máról holnapra.A hét végi EU-csúcs napirendjére kerülő közös euróövezeti kötvényben nem az lenne az újdonság, hogy kötvény és közös. Közös kötvényeket eddig is kiadtak és kiadnak mind az EU-ban, mind az euróövezetben. Az egyik közös kötvénykibocsátó intézmény az Európai Bizottság az EU Fizetésimérleg-támogatása (BoP) és az Európai Pénzügyi Stabilizációs Mechanizmus (EFSM) keretében. A bizottság a saját nevében ad ki kötvényeket az EU többéves pénzügyi keretének garanciájával, és a bevételt önköltségen továbbkölcsönzi a támogatott országoknak. E keretekből származott eddig a magyar, a román, a lett, az ír, a portugál program EU-része, és vegyesen a görög mentőprogramok EU-része is.

Közös kötvényeket ad ki külön az euróövezeti országok kisegítésére 2010. májusban alapított Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) is, a benne részes országok garanciakvótáival a háttérben, és kötvényeket fog kiadni az euróövezet július elsején induló új, állandónak szánt mentőalapja, az Európai Stabilitási Mechanizmus (EMS) is, amely a tagállamok szintén kvóta szerint megállapított garanciáival való feltöltéséig, legalább egy évig párhuzamosan működik majd az EFSF-fel. Az EFSF is részt vett már az ír és a portugál programokban, a második görög programban, és - esetleg már az ESM-mel együtt - bizonyára része lesz a spanyol bankok tervezett tőkefeltöltésében is.

Az eddigi EU-beli, illetve euróövezeti közös kötvényeknek - akár a bizottság adja ki őket, akár az EFSF, akár majd az ESM - tehát az a közös sajátságuk, hogy a bevételüket továbbkölcsönzik a megsegítendő országoknak. A törlesztésért tehát első szinten a támogatott ország a felelős. Kölcsönös érdek érvényesül: az elsőrendű hitelminősítői besorolású EU-bizottság vagy az EFSF olcsón vesz föl kölcsönt a piacon, és azt önköltségen vagy alig valamivel magasabb kamatra továbbadja olyan, rossz minősítésű tagországoknak, amelyek a piacon csak túl drágán vagy már egyáltalán nem jutnának hitelhez. Eddig sosem fordult elő, hogy a háttérgaranciákat bármiképp mozgósítani kellett volna.

A most elkerülhetetlenül napirendre kerülő közös euróövezeti kötvény újdonsága az lenne, hogy bevételét nem továbbkölcsönöznék, hanem afféle központi költségvetési támogatásként osztanák el a rászorulók között. Ily módon ez részben vagy egészben helyettesíthetné mind az eddigi közös kötvényeket, mind akár a tagállamok szuverén, piaci kötvénykibocsátásait. Vagyis ez a kötvény az euróövezet mint nem létező egységes állam nem létező egységes központi költségvetését pótolná a nem létező megyék és helyi önkormányzatok - a jelenleg szuverén tagországok és kormányaik - számára. A törlesztésért ilyenformán és értelemszerűen szintén nem a kisegített térségek - tagországok - lennének elsőként felelősek, hanem mindjárt első szinten együttesen és egyetemlegesen az euróövezeti tagországok.

Ebben lehet előny: elvileg kiküszöbölné, illetve csökkentené az eddigi EU-beli közös kötvénykiadásnak azt a kockázatát, hogy elsőrendű minőségű adóssággal fedeznek rossz adósságokat. Az effajta segítség - ha jogilag nem is, de a gyakorlatban feltétlenül - vészesen hasonlít azokra a "mérgezett eszközökre", a nem elsőrendű amerikai jelzálogkölcsönökre alapozott, elsőrendűnek minősített származékos értékpapírokra, amelyek a kockázatot szétterítve 2008 végétől tönkretették a fél világ pénzügyi rendszerét. A közös kölcsönfelvétel rontja a garantálók hitelminősítését, ha az első adós rossz adós. Ám ha - az egyetemleges felelősségű közös kötvénnyel - a jó minőségű euróövezeti adós országok azonos felelősségű adósokká válnak, akkor a piac kisebb felárat követelhet.

Mégis van egy fontos bökkenő. Egyelőre ugyanis sem az EU-nak, sem az euróövezetnek nincs semmilyen politikai, szervezeti, illetve valódi közös költségvetési alapja, amire ilyen kötvényt nagyobb bátorsággal építeni lehetne, illetve építeni mernének a jó adós tagországok.

Ez a fajta közös kötvény bizonyára nagy segítség lenne a rászoruló tagországoknak, ám a nem rászorulók, mindenekelőtt a német kormány ellenzi. Álláspontja egyszerű: nem lehet a kocsit a ló elé fogni. A német kormány szerint ez a költségvetési transzfert szolgáló kötvény nem a kezdete, hanem a végpontja lehet egy folyamatnak, amelynek állomásai: erősíteni az EU fiskális - azaz költségvetési - unióját, azaz tovább szigorítani és egységesíteni a tagállami költségvetés-alkotás szabályait, alakítani valamilyen közös központi intézményt - fantázianevén "EU-pénzügyminisztériumot" - amely beleszólhatna a tagállami költségvetés-alkotásba, és végső soron, akár közvetlen adóztatással, létrehozni az EU vagy előbb az euróövezet valódi központi költségvetését.

A németek megpuhítására számos elképzelés született: legyen a közös kötvény csak rövidebb lejáratú, bevételének elosztása legyen célokhoz kötött, GDP-arányos. Már most szóba került az is, hogy odaítéléséről és a támogatottak belső pénzügyeinek kiigazításáról döntsön valamilyen új közös brüsszeli intézmény. A hét végén kiderül, paríroz-e a német kormány ebben a sorsdöntő ügyben, vagy fordítva: a többiek ismerik-e el szuverenitásuk csorbításának szükségét, vagy pedig megint nem történik semmi.

Mindenesetre, ha felidézzük, hogy az Egyesült Államoknak csak 1913 óta van központi, szövetségi költségvetése - akkor az Egyesült Államok már 137 éves volt -, már az is történelmi rekord lenne, ha a költségvetési "európai egyesült államok" akár csak tíz éven belül létrejönne, nem pedig az e hét végi EU-csúcson.

Mészáros György, az MTI szerkesztője írja.

MTI