Születésnap

Märcz Tamást még véletlenül sem szeretném József Attilához hasonlítani, magamat meg végképp nem, gyorsan elnézést is kérek, amiért a cím kicsit áthallásos, de a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya csütörtökön, a spanyol válogatott felett aratott szenzációs, 13–11-es győzelem napján töltötte be a negyvenötöt.

És a sydneyi olimpia bajnoka nemcsak férfikora delelőjére ért ezen a csütörtökön, hanem az én szememben most lett „jó kis” trénerből nagy edző. Nem mintha a spanyolok legyőzése akkora bravúr lenne, mint az olimpiai bajnok szerbek vagy a vb-címvédő horvátok elleni siker – bár azért mégiscsak az aktuális Eb-ezüstérmesről beszélünk –, de az, hogy Märcz ilyen fantasztikusan összerántotta ezt a vezérét – a kisujjtörést szenvedő Varga Dánielt, a világ legjobb pólósát – elveszítő társaságot, nos, ez párját ritkító szakvezetői teljesítmény.

A lélektani szituáció ugyanis lesújtó volt. Itt van ez a magyar pólóválogatott, amely a friss Bajnokok Ligája-győztes Fradira épül, és amely egyre javuló formában érkezik meg Kvangdzsuba, a világbajnokságra. A közvélemény – és a szakma is – mindinkább legitim aranyesélyesként emlegeti a négy világklasszissal – Varga, Vámos Márton, Hárai Balázs, Nagy Viktor – felálló gárdát, amely önbizalomtól duzzadva veri Új-Zélandot, s készül a spanyolok elleni csoportrangadóra.

És akkor kiderül, hogy Dumi lövőkezén, a jobbon eltörött a kisujj az új-zélandiak ellen.

Becsületesen bevallom, amikor kijött a hír, nagyon kevés kellett hozzá, hogy elbőgjem magam. Annyira beleéltem már magam abba, hogy 2013 után újra világbajnokságot nyerhetünk, és erre tessék…

Azt nem tudom, hogy a játékosok között akadt-e valaki, aki fájdalmában vagy dühében férfikönnyeket hullatott, de hogy Märcz nem volt közöttük, abban biztos vagyok. Sírás-rívás helyett összerántotta a csapatot, tudatosította bennük, hogy vezérük nélkül is elég jók a spanyolok legyőzéséhez. És olyan szinten sikerült fanatizálnia Zalánki Gergőéket, hogy életük legszigorúbb védekezésével, továbbá egyéni villanásokkal – Zalánki bombagólja, Hárai svédcsavarja, Manhercz ejtése – 12–6-ra elhúztak, majd már kiengedve 13–11-re nyertek.

Mindezért legalább ötven százalékban Märczé az érdem.

Aki nemcsak jó edző, hanem – ami fontosabb – jó ember is.

Nem véletlen, hogy Marco Rossi kebelbarátja.

Tudniillik a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányánál is sokkal többre értékelem a szakmai kvalitásoknál azt, hogy óriási szíve van.

Ahogy kapitánytársának is.