Ma már szárnyashangyák, pedig ugyanazt csinálják

Debrecen - Az Eurovíziós Dalfesztivál óta fordult egyet a világ az AWS zenekarral. A 12 éve működő metálbanda tagjait a korábbi évekhez képest jóval több helyen láthatja a közönség, a klubok mellett idén nagyon sok nyári fesztiválon is a húrok közé csapnak. Július 19-én a debreceni Campuson lépnek fel, ahol az októberben érkező lemezükről egy vadonatúj dalt is bemutatnak. Az együttes frontemberével, Siklósi Örssel beszélgettem.

A Dal című műsornak, illetve az Eurovíziós Dalfesztiválnak köszönhetően az egész ország megismerte a csapatot. A verseny idején a lapok folyamatosan cikkeztek a zenekarról, és úgy tűnik, az utóbbi időben a koncertjeitek száma is megszaporodott. Te hogy éled meg mindezt, mi az, ami leginkább változott?

– Korábban csak pici hangyák voltunk a bolyban, most meg már szárnyashangyák vagyunk. Érezhetően máshogy kezelnek minket, mint a dalverseny előtt, pedig most is ugyanazt csináljuk, mint 12 évvel ezelőtt, csak akkor még nem kaptunk akkora figyelmet a médiától. Azért ez egy picit zavaró, illetve bántó, mert egy csomó olyan tehetséges zenekar van, akik pont azért nem tudnak érvényesülni, mert a sajtó nem foglalkozik velük.

Ezek szerint egy ilyen volumenű szereplés kell ahhoz, hogy Magyarországon kitörjön egy csapat?

– Igazából van egy csomó recept, ami alapján egy zenekar érvényesülni tud. A Subscribe például enélkül is mindent elért, amit metálzenekarként lehet, a fesztiválok nagyszínpadait is sikerült meghódítaniuk. Ahogy a Tankcsapdának is, pedig nem szerepeltek különféle talkshowkban vagy bulvárműsorokban, sosem vállaltak be ilyen jellegű médiamegjelenéseket. Nekünk igazából azért volt szerencsés A Dal, mert ez az egyetlen olyan műsor, ahol nem kell feladni azokat az értékeket, amiket képviselsz, és hát nem is kellett túlságosan megerőszakolni magunkat. Persze az, hogy félplaybackben kell játszani egy stúdióban, nem annyira a mi stílusunk, de úgy fogtuk fel, hogy ezzel az egész országnak megmutatjuk, hogy létezik egy olyan zenei stílus, amelyről sokan talán eddig még nem is hallottak.

Azt kaptátok a műsortól, amire számítottatok?

– Pontosan. Nyilván a nézők 70 százaléka ezután sem fog eljönni a koncertjeinkre, és nem vásárol AWS CD-ket, meg pólókat, de azok az emberek, akiknek szükségük volt erre a zenére, szerintem a televízión keresztül mind megtalálták. A klubbulikon és a fesztiválokon is látszik, hogy nagyon sok embert érdekel ez a műfaj. Azóta jóval több koncertünk van, a fesztiválszervezők is felfigyeltek a zenekarra, illetve a zenei stílusra, pedig korábban nem annyira érdekelte őket.

Gondolom, eddig inkább nektek kellett taposni azért, hogy felléphessetek egy-egy rendezvényen, most pedig már a szervezők keresnek.

– Általánosságban igen. De a Campus Fesztivál például pont egy olyan a hely, ahol már harmadik éve játszunk, és már akkor is meghívtak minket, amikor még nem irányult a zenekarra ekkora figyelem. Viszont a VOLT Fesztiválon most léptünk fel életünkben először, bármennyire is próbálkoztunk, eddig még nem hívtak minket.

Ráadásul rögtön az egyik nagyszínpadra kerültetek. A Campuson ugyanott léptek fel, mint tavaly?

– Igen, a Captain Morgan Arénában. Most viszont este 7 óra után játszunk, ami abszolút előrelépés az előző évek korai időpontjaihoz képest. Egyébként nemrég volt egy koncertünk a debreceni Roncsbárban a Kies és a Fatal Error zenekarral, ami telt házas lett és ez nagyon menő. Főleg úgy, hogy az első bulinkon azon a helyen csak három-négy ember volt ránk kíváncsi. Emlékszem, azok is sírva rohantak ki, mert valaki könnygázt fújt be a terembe és emiatt végül lefújták a koncertet.

Magánemberként egyébként jártál már a városban?

– Sokszor. Régebben fogyasztóvédelmi tanácsadó voltam és gyakran megfordultam Debrecenben is. Munka után mindig maradtam néhány órát sétálgatni. A villamosvonalat és a környékét már jól ismerem, és vannak kedvenc beülős helyeim is. Ez egy gyönyörű város, bármikor szívesen sétálok itt.

És a Campuson?

– Oda magánemberként még nem jutottam el sajnos. Egyszer majdnem összejött, mikor jelentkeztem egy foci pályázatra, de végül lecseréltek, mert nem vagyok olyan jó játékos. Egyébként az én esetemben már igaz, hogy kezdek kiöregedni a fesztiválozásból, főleg azért, mert nem nagyon szeretek sátorozni. Persze egy erdő közepén, ahol csönd van körülöttem, maximum a kányák hangját lehet hallani, nincs probléma. Ettől függetlenül, mivel nagyon sok fesztiválra megyünk idén, a szórakozás és a koncertre járás része meglesz a dolognak, csak az ottalvást próbáljuk elkerülni.

Ez azt jelenti, hogy a fellépésetek után még szétnéztek a rendezvényen?

– Elképzelhető. Múltkor is ott maradtunk még egy jó ideig, mert volt Ektomorf, és más barátzenekarok, mint például a Depresszió vagy a Kies csapata. Egy kicsit meg is szórakoztuk magunkat, és valamilyen felindulásból Somával, a basszusgitárosunkkal elkezdtünk kergetőzni. A dolog addig fajult, hogy szegény úgy beütötte a vállát, hogy 2 hónapig nem tudott gitározni. Ezeket a gyermeteg játékokat most megpróbáljuk kicsit elhagyni majd, de szerintem buli után biztos még maradunk kicsit. A Campuson mindig jó a hangulat, nagyon sok barátom szokott lejárni, és annak is örülök, hogy egyre több a nemzetközi fellépő. Aki Debrecenbe megy, szerintem sosem úgy tér haza, hogy rosszul érzi magát.

Készültök valami extra dologgal a koncertre?

– Október elején jön ki a következő lemezünk, most is a stúdióba tartok, ahol a többiek az album első dalának dobsávjait veszik fel épp. A napokban érkezik ugyanis egy új klipes dal, amit a Campuson már élőben is eljátszunk majd a közönségnek. Maga a szám egyébként nagyon hasonlít a Viszlát nyárhoz, ezért is döntöttünk úgy, hogy ezzel jövünk ki elsőként. A lemez többi dala jóval kísérletezgetősebb, sok olyan stílusba belenyúltunk, amikbe eddig nem.

Akkor ez tényleg egy elég húzós időszak a zenekarnak. Ráadásul augusztusban egy külföldi fesztiválon is ott lesztek.

– Igen, és ez nagyon nagy dolog. A Wacken Open Air színpadán fellépni olyan, mintha egy mecseki autóversenyző egyszercsak meghívást kapna a Forma 1-re. Még soha nem jártam ott, de már nagyon sok YouTube-videót nézegettem nyálcsorgatva a fesztiválról, hogy mennyire menő hely. Ez tényleg egy hihetetlen álom beteljesülése.

- Pogonyi Nóra -

[related-post post_id="3913826"]

[related-post post_id="3917926"]