Az éremnek mindig két oldala van...

Kiszurkoltuk valahogy, egy nullra nyertünk a skótok ellen a századik percben. Ha volt valakiben hiányérzet Csoboth Kevin gólja kárpótolt mindenkit. Ez a pillanat örökre bevésődött valamennyi magyar sportfanatikus fejébe. Így már ráadásul megvolt az esély a továbbjutásra a foci-Eb-n a legjobb csoportharmadikok között. Hetvenegy százaléknyi, ami nem kevés!

Az „A” jelű kvartettben tehát a papírforma nem borult, a csapatok a világranglistás pozíciójuk szerint végeztek. Svájc ellen volt egy borzasztóan rossz félidő, a németek ellen egy-két véleményes ítélet, de a skótok legyőzésével ismét élt a remény. A spanyolok verték az albánokat, az olaszok egy utolsó perces találattal játszottak döntetlent a horvátokkal, ami jó volt nekünk. Nem hiszem, hogy az angolok bundáztak, csak egyszerűen az iksz is tökéletesen megfelelt számukra, így tényleg a végletekig izgulhattunk – azért, hogy a nyolcaddöntőben Cristiano Ronaldoékkal találkozzunk. A románok és a belgák sem tettek szívességet, így hazánkban már sokan a törökök sikeréért szorítottak a csehek ellen – ami drámai csatában össze is jött nekik – csakhogy a georgiaiak természetesen a legerősebb tizenegyükkel próbálják kiharcolni a továbbjutást, míg a portugálok kilenc helyen is változtattak az előző mérkőzésükhöz képest! A fair play szellemiségében persze nem szép taktikázni, ráadásul egy gyengébb felállású együttest a szurkolók sem annyira néznek szívesen, de a modern labdarúgásban ahogyan a pályán, úgy azon kívül is rendkívül fontos a stratégia. Hvicsa Kvarachelia vezérletével a georgiaiak lehetetlent nem ismerve mentek előre, csúsztak-másztak a továbbjutásért, és megérdemelten írtak sikersztorit. A portugálokat a kétgólos vereség meg sem hatotta, a folytatásban így nem a magyarokkal, hanem Szlovénia legjobbjaival találkoznak. Az az érzésem, hogy a „nagycsapatok” szépen beletanultak az új, huszonnégy csapatos rendszerbe, tudják jól, hogy a minimumon pörögve túl lehet élni a csoportkört, így az egész szezon során széthajtott klasszisok tudnak kicsit fújni – aztán újult erővel vágnak az egyenes kieséses szakasznak. Ráadásul ezen szisztéma szerint pech az első két csoportban lenni. Ugyanakkor a magyarok a mostani mérlegükkel egyébként 2016-ban és 2021-ben is kiestek volna.

Érdekes „játék” ez a futball. Ahogy halad előre a sportvilág a pénz teljes uralma felé, úgy a tehetséges pásztorgyerekek aligha versenyezhetnek a királyokkal. Van mindig meglepetés, egy-egy fellángolás, ez pedig lázban tartja akár a legkisebb népek drukkereit is. Egy igazi csapat, egy összetartó közösség életében ezekben a pillanatokban alakul ki az a kohézió, amit tapasztalhatunk hazánkban is meccsről meccsre. Lehet, hogy most a magyar drukkerek jóval többet reméltek, de ez az Eb mégsem volt kudarc, jóval inkább nevezhető tisztes helytállásnak. Bár nem jött össze minden álom, büszkék lehetünk, és a hamarosan kezdődő vb-selejtezőkön továbbra is ér reménykedni. Mert ez a szerethető válogatott megérdemli!