Egyetlen pókon 200 kicsi? Hajdú-Biharban is bárhol találkozhatunk velük!

A példamutatás fontos, nincs kétség efelől, mégis ökölbe szorul minden kialvatlan édesanya ökle, amikor egy-egy sorstársa a saját sikertörténetével fárasztja, ne adj’ Isten, okítja a helyes gyermeknevelés titkáról. Mert ugye ő mindent (is) megtenne csemetéje egészségéért, komfortérzetéért, boldogságáért. Telis-tele vagyunk hiper-szuper anyukákkal úton-útfélen, világhálón, de azért szerencsére akadnak olyanok is, akik a maguk csendességében mutatnak példát asszonytársaiknak. Két lábon járó csodák ők… akarom mondani, nyolc. Bizony, találkozhatunk mostanság olyannal is, aki ez utóbbi tábort képviseli mind a nyolc lábával.

Állandó felügyelettel

A farkaspók számtalan faja megtalálható Magyarországon, meghatározásuk a fajra nézve igencsak nehéz feladat. Gyakorlatilag mindenhol megtalálhatóak: a réteken, a mezőkön, de hívatlan vendég lehet a makulátlan portákon is, hiszen a kertekben, a virágágyásokban, sőt, akár belvárosi parkokban is szívesen időznek.

Példamutató magatartásuk elismerését a nőstény egyedeknek köszönhetik, ők ugyanis a petéket nem rakják le, nem hagyják magukra, helyette gombócot gyúrnak belőlük, a selyemszállal összeszőtt petéket magukkal hordják. Önmagában abszurd egy nyolc lábon járó pingponglabda képe, és bár hőstett megvédeni a következő generációt a petefaló állatok veszélyétől, farkaspókmami nem ettől igazán szuper. – Egészen a kis pókok kikeléséig őrzik a kokont, így nevezzük a selyemgubót. Amikor kikelnek, akkor felmásznak a mami potrohára, és csak akkor hagyják el a helyüket, ha nagyobbak lesznek. Vagy, ha veszélyhelyzet alakul ki – mondta el kérdésünkre Váradi Zoltán, a Természettár vezetője. Utóbbi helyzetet csak erős idegzetűek képzeljék el, ugyanis veszélyhelyzetben a farkaspókmami riasztására a kicsik azonnal szerte-szétszaladnak. Arról nem beszélve, hogy a kokonból akár 100-200 pókocska kelhet ki, ők mindannyian futásnak erednek, ha anyu azt jelzi, baj van.

Nem veszélyes az emberre

Na, azért ezen a szupermamin is találunk fogást, kéz(..láb)ügyességükről nem éppen híres. Már a legkisebbeknek is ismerős lehet a klasszikus, nagymamák csipketerítőit idéző pókháló képe, ezt ne várjuk a farkaspókanyukáktól. Talajlakóként földközelben vadásznak.

– Nem szeretem kategóriában vannak a pókok, sajnos. Sokat irtóznak tőle, ismert az arachnophobia, vagyis a pókiszony– jegyzi meg Váradi Zoltán, és annak ellenére, hogy maga is belátja: ha lábból, szemből nyolc is jut egy enyhén szőrös testre, az nem kicsit riasztó, mégis arra kér mindenkit, ne bántsák ezeket az állatokat. – Észre sem vesszük, mert természetesnek hisszük, de a pókok rengeteg kártevőtől mentesítik a kertet. Félnünk nem kell tőlük, nem csípnek, nem szúrnak, a csáprágójukkal tudnak esetleg sebzést, marást okozni, ha veszélyben érzik magukat. A farkaspókok marása egyébként nagyon enyhe, nem veszélyes az emberre – tette hozzá. Ne öljük meg, ha találkozunk vele, inkább találjunk alternatív megoldást arra, hogyan lehet érintés nélkül kitessékelni a lakásból.

Szimpatikus-e már a szupermami? Őszintén nem csodálnám, ha hőstettét ismerve sem válna kedvencé, főleg, ha még azt is tudjuk róla: nyolc pontszeme tükröződik a fényben, így, ha éjjel a sötétben világítunk felé, sok ezer villogó szempár tekinthet vissza ránk. Egy szó mint száz: csak semmi zseblámpa, ha kedves az életünk.

BBI