Én még mindig az a tócóskerti kisfiú vagyok a játszótéri padról, aki 16 évesen megfogadta, hogy mindenért le fog hajolni

Egy nem hétköznapi, szókimondó és magamutogató (fiatal)ember, akinek vérében van a műsorvezetés: igyekeztünk jobban megismerni a magyar dalok szerelmesét, Szabó Tamást.

Szabó Tamás, azaz Tom Taylor

Forrás: Kiss Annamarie

A kedvenc showmaned, a nagyon gizda házigazda, a szanaszéjjel szakadt száj, az éjszaka fenegyereke: Tom Taylor!

Ezzel a hangzatos felkonffal robbant be az éterbe a (hang alapján) jól ismert műsorvezető. Nagyjából 20 évvel ezelőtt esténként az akkori Rádió FM95-ön Szabó Tamás ült le a mikrofon mögé, viszont Tom Taylor vezette le a többórás műsort. Azóta már számos esemény operátora, valamint akkor sem csodálkozunk, amikor a Nagytemplom előtt instruál egy díszes esküvői társaságot, mint ceremóniamester, illetve a rendezvényszervezés sem áll tőle távol. Saját bevallása szerint jobban kedveli az üzletember titulust, bár a beszélgetésünk alatt, nem titok, hogy az is elhangzott, hogy a nagyszájú címkét is vállalja. A Hajdu Online-nak viszont azt is elárulta, miként definiálja saját magát

Én még mindig az a tócóskerti kisfiú vagyok a játszótéri padról, aki 16 évesen megfogadta azt, hogy mindenért le fog hajolni. Mindegy, hogy mennyi homokot vagy kavicsot fog felvenni, egyszer úgyis lesz közte egy gyémánt

– fogalmazta meg Tomi, aki a tömérdek elfoglaltsága mellett négy évvel ezelőtt még építőipari vállalkozást is indított.

Arról is kérdeztük, emlékszik-e még, hogyan jött a Tom Taylor művésznév. – Amikor elkezdtem rádiózni, egy műsorsávba estem az akkor Sláger rádiós Szabó Tamással. Azért nem futhattam a saját nevemen, mert a hallgatottság mérésénél zavaró lett volna, ha két megegyező nevű műsorvezetőt egyszerre hallgatnak az ország különböző területein. Ezért lefordítottuk a nevemet, és így lett a Szabó Tamásból Tom Taylor – emlékezett vissza. Majd eszébe jutottak azok az idők is, amikor az esti műsorsávjában MMS-ben küldték el neki a lányok a dekoltázsukat.

Maradt a gyökereinél

– A rádió egy olyan eszköz, ami betölt tereket, például az autókban szükség van arra, hogy valaki hozzánk szóljon. Egy útitársra, aki mindent információt el tud mondani az utakról, vagy feldob egy jó témát.

Azt látjuk most, hogy a reggeli időszakban és a délutáni dugó alatt magas a hallgatottság, és még mindig igény van a rádiózásra, a legtöbb streamingszolgáltató mellett is

– emelte ki Tomi. Hozzátette: a rádiózásban azt szereti, ha vélemények vannak ütköztetve és interjúkat lehet készíteni, illetve zajlanak az események. Sőt, a kereskedelmi televíziózás pont ilyen, így adódott a kérdés, hogy voltak-e tévés felkérések. – A Debrecen Televíziónál voltam műsorvezető, az talán elég is volt. A döntés, hogy itt hagyjam a családomat és a barátaimat, a gyökereimet, vagy az első csókom ikonikus helyszínét, és egy másik városba költözzem, kihívásokkal teli lett volna; nem tettem meg, és úgy érzem, jól tettem. Hívtak humortársulathoz, adtak volna nekem a kereskedelmi tévék műsort is, de sose akartam bevállalni, hisz itt volt a kapcsolati tőkém, valamint azok az emberek, akikre számíthatok.

Rengeteg minden ideköt, igaz, nem tartom magam lokálpatriótának, viszont azt gondolom, ahol szeretet van, ott jó élni

– vélekedett Tomi, aki elmondta, tisztában van vele, hogy nagyon megosztó személyiség az emberek körében. Hangsúlyozta: szerinte mindenki foglalkozik a negatív kommentekkel. Sebestyén Balázs szavait idézte, aki úgy fogalmazott: ha te vagy a termék, akkor valahogy ki kell tűnnöd a többi közül, az a legjobb, ha kiváltasz valamilyen reakciót az emberekből, legyen az negatív vagy pozitív. – Szerencsésnek érzem magam, hogy 17 évvel ezelőtt 50-60 ezer ember előtt én konferálhattam fel Debrecen főterén többek között a Gipsy Kings együttest. Valakinek tetszett a felvezető műsorom, de valószínűleg volt, aki nagyon utálta. Hogy tudsz megfelelni ennyi embernek? Sehogy! Ezért nem is hatnak rám a kommentek, de lehet belőlük építkezni azért picit… – magyarázta.

Zenés B-oldal

Egy rádióhallgató úgy gondolhatja, hogy zene alatt még a műsorvezető is táncra perdül, így várakozva kérdeztem, mégis miket hallgat egy rádiós a mikrofon mögött ülve. – Nagyon rossz zenei szerkesztő lennék, engem a zenében a szélsőséges dolgok érdekelnek. Én a topslágerek 95 százalékát nem szeretem. A ’90-es években szocializálódtam, én a B-oldalt szeretem, azokat a zenéket, amikről azt gondolom, hogy csak én értem, például a Tankcsapda esetében a Lopott könyvek című dalt vagy a Kis orosz lány című muzsikát. Szövegorientált vagyok, engem az varázsol el, ha mondanivalója van egy zenének – hangsúlyozta.

Elárulta, hogy a magyar dalokkal tud igazán azonosulni, kedvencei közt most az első helyen szerepel a Mesélek a bornak című nóta, de ha a helyzet megkívánja, akkor Mr. Busta nyers és őszinte szavai szólnak a hangfalból.

Természetesen a közelgő ünnepről is kérdeztük a műsorvezetőt. Elmondta, a szenteste mindig a szűk családé, otthon ünnepelnek feleségével és a két gyermekével (Hanga, Lujzi, Zalán), továbbá a két kutyájukkal (Bory, Amy). Első nap, december 25-én a nagyszülőkhöz mennek, majd másnap egy közös családi és baráti ünneplést tartanak, ahol a has nem marad éhesen, és torok nem marad szárazon.