A rock & roll emberöltőnyi szabadságával állt a Sztárban Sztár leszek színpadára a balmazújvárosi zenész – videóval

Egészen a 80-as évek elejéig kellene visszalapoznunk a heavy metal-történelemkönyvben, ha a hazai rockélet egyik legismertebb kőarca, Derzsi Vezér Bálint pályafutásának kezdetét keresnénk. Ma is működő zenekara, az 1986-os alapítású Diktátor hétről hétre koncertezik, rajongótáborában pedig egymást váltja az egykori szegecses bőrdzsekis generáció és a fiatalok. Derzsi Vezér időtlen és szeretnivaló, mint a heavy metal maga – így összegeztünk a Haonnak adott interjúja után csütörtökön.

A könnyedebb zenei műfajok kedvelői néhány nappal ezelőtt a TV2 Sztárban Sztár leszek című tehetségkutatójának selejtezőjében ismerhették meg a Vezírt, ahhoz azonban, hogy helyén értelmezzük a hetvenéves énekes kereskedelmi tévés megjelenését, nem árt most sem a kulisszák mögé tekinteni.

– idézi fel első zenekara, a Week-End és a kultikus Kőcsirke utáni időszakot. 1986-ban a Diktátor zenekarnév már nem számított különösebb provokációnak, az előadóművészi működéseket ellenőrző ORI (Országos Rendező Iroda) előtt mégis sikertelen vizsgát tettek, így csak ideiglenes fellépési engedélyük volt, és az sem tartott sokáig. – Először attól illetődtünk meg, hogy Pestre kellett felmennünk vidékről, és előre kikötötték, hogy nem lehet hangos a zene. Már itt elbuktuk az egészet – emlékszik vissza. Az Első emelet megkapta az ORI-engedélyt, a Diktátor természetesen nem, de Derzsiék azt mondták: semmi baj, folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Nincs túl nagy ár a szabadságért

A rock and roll-életérzés a legtöbbünk életében az ártatlanság korának illuzórikus velejárója, Derzsi Vezér viszont azt mondja: szabadnak születtünk, és ez a szabadság már a középiskolában is mindennél fontosabb volt neki. – A hosszú haj ennek a ragaszkodásnak volt az egyik szimbóluma akkor, és mert ragaszkodtam a szabadságomhoz, egy évembe került a Mechwartban. Az édesanyám magyar-történelem szakos tanár volt, engem éppen töriből buktattak meg év végén, nem titkolták, hogy a hosszú hajam miatt – idézi fel az 1969-es tanév végét. A pótvizsgára már egy megnyírt hajú diákot várt a bizottság, de annak ellenére, hogy Derzsi felkészülten érkezett, hiába: maradt a hosszú haj és vele az önként vállalt évismétlés.

Régóta néz tehetségkutatókat, és tisztában is van a korlátaival, (ezt akkor és most is tartja), de olyan kitartóan csalogatta a tévécsatorna castingcsapata, hogy a sokadik telefonhívás után végül beadta a derekát., és négy előválogató után végül ott találta magát a tévéfelvételen. A legnagyobb kihívás nem a nyilvánosság volt, mint a legtöbb versenyzőnek, hanem egy angol dalszöveg bebiflázása.

– jegyzi meg az énekes, aki szerint ez azért sem mondható kis mutatványnak, mert az utóbbi húsz évben csak írta dalokat, nem kellett másét megtanulnia. Több mint negyven év színpadi rutin ellenére nagyon izgult közvetlenül a produkció előtt, és bár mindenki gratulált utána, visszahallgatva azért jó pár hibát talált benne. – Volt olyan ismerősöm, aki meglepődött a hangomon is, pedig előtte küldtem neki Diktátor-kazettát, de úgy tűnik, nem hallgatta meg – fűzi hozzá a tőle megszokott jókedélyű felhanggal.

– Egész életemben azt csináltam, amit szerettem – összegez végül Derzsi Vezér, aki szerint e mögött nagy titkok nincsenek, csak az a szeretet, amivel hinni tud, kedvesen fordulni a másik felé, és haladni arra, amerre sodorja az élet.

Derzsi Vezért és a Diktátort – kizárólag magyarul – legközelebb Miskolcon, a Gárdonyiban, szeptember 23-án, szombaton este pedig végre hazai pályán, a debreceni Malterben hallhatja a közönség, a teljes beszélgetés vasárnaptól a Nő a hangerő-podcast új felvételeként érhető el.