Három magyar felnőtt közül kettő el van hízva

A magyar lakosok többsége még mindig csak akkor keresi fel az orvosát, ha valamilyen panasz jelentkezik nála. Az egészségtudatos magatartás továbbra is alacsony hazánkban, olyannyira, hogy az Eurostat egy közelmúltban kiadott felméréséből kiderül:

az Európai Unión belül százezer lakosra számítva Magyarországon halnak meg a legtöbben olyan betegségekben, melyek megelőzhetők lettek volna. Mindezt a prevenció hiányával, valamint az egészségtelen életmóddal hozták összefüggésbe.

– Ma már nem elsődlegesen az a legnagyobb kihívás, hogy várhatóan mennyi lesz a születéskor várható élettartam, hanem hogy mennyi lesz a születéskor várható egészségben eltöltött életévek száma. Azt gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy jó lenne megérni a 100 éves kort, de csak abban az esetben, ha képesek leszünk még önállóan járni, nem szorulunk mások segítségére az önellátás során, és jó értelmi képességgel tudjuk felfogni a körülöttünk zajló világ történéseit, valamint tudunk alkalmazkodni azokhoz – mondta el a Naplónak dr. Veres-Balajti Ilona. A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Fizioterápiás Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense kifejtette:

ennek az elöregedési folyamatnak az eredményeként azt prognosztizálják, hogy az elkövetkezendő években növekszik a 85 éves vagy annál idősebb korosztály aránya a társadalomban. Ebben a generációban már közel 50 százalékuk egyedül fog élni.

– Fontos tehát, hogy az időskor megélése mellett minél jobb fizikai képességekkel rendelkezzünk és minél egészségesebbek legyünk ahhoz, hogy az életminőségünk számunkra ás környezetünk számára is megfelelő és elfogadható legyen – hangsúlyozta.

Nem csak a betegség hiánya

– Az egészség fogalma a köztudatban leggyakrabban azt jelenti, hogy nem vagyunk betegek, pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már 1948-ban megfogalmazta: „az egészség a teljes fizikális, mentális és szociális jólét állapota, nem pedig pusztán a betegségek és bántalmak hiánya” – mutatott rá dr. Veres-Balajti Ilona.

Megtudtuk, számos kutatást végeztek már arra vonatkozóan, hogy beazonosítsák, melyek azok a tényezők, amelyek jelentősen befolyásolhatják az egészségi állapotunkat. Ezek azt mutatták, hogy az egészségügyi ellátás 11, a környezeti hatások 19, a genetikai tényezők 27, míg az életmódunk 43 százalékban tehetők felelőssé.

„Mindezek ismeretében könnyen beláthatjuk, hogy mi magunk vagyunk azok, akik a legjobban befolyásolni tudjuk az egészségi állapotunkat, illetve, a legtöbbet tehetjük az egészségünkért”

– véli a szakember.

Mit tehetünk?

Habár a velünk született genetikai adottságokat és az életkorunkat nem tudjuk befolyásolni, az életvitelünkkel és az életmódunkkal, a káros szokások (dohányzás, alkoholfogyasztás) elhagyásával jelentős lépéseket tehetünk egészségünk védelméért.

– A magyar lakosság körében a túlsúly és az elhízás kiemelt népegészségügyi probléma. Három felnőttből kettő túlsúlyos vagy elhízott volt egy 2014-ben végzett országos reprezentatív vizsgálat eredményei alapján, pedig a WHO 1998-ban betegségként definiálta az elhízást, mely a tíz legsúlyosabb kórkép közé tartozik. Ennek hátterében számos kockázati tényező állhat, de az egyik legkiemelkedőbb a helytelen táplálkozási szokásunk, melyet a túlzott energia-, állati eredetű zsír-, hozzáadottcukor- és sóbevitel jellemez, ezzel szemben nagyon alacsony a szezonális zöldség-, gyümölcs-, élelmirost-, valamint a teljes kiőrlésű gabonafogyasztás mértéke. A helyesebb összetételű tápanyagbevitel segítségével pedig a szív- és érrendszeri halálozás és a daganatos megbetegedések jelentős része megelőzhető lenne. Sőt, a fiatalabb korban való áttérés az egészséges táplálkozásra, jelentős arányban csökkentené a fog-, fogágy megbetegedéseit, és a csontritkulást is – emelte ki dr. Veres-Balajti Ilona.

Hozzátette: az egészséges életmód egy másik fontos életmódbeli tényezője a rendszeres a fizikai aktivitás, mely nemcsak a kívánatos testsúly elérésében játszik szerepet, hanem számos betegség megelőzésében is segíthet. Ennek ellenére, korábbi felmérések azt mutatják, hogy átlagosan egy magyar felnőtt naponta több mint 5 órát ül. A fiatal nők harmada, a férfiak ötöde ritkábban, mint hetente végez testmozgást, azaz a nők passzívabb életet élnek, mint a férfiak.

A 200 méternél hosszabb távolság önálló megtételére a 65 évesnél idősebb nők 40, míg a férfiak 33 százaléka nem képes, pedig a rendszeres gyaloglás igazoltan egészségvédő hatású.

A hétköznapi tevékenységeinkhez kapcsolódó mozgás igen kevés, de sajnos a célzott sport jellegű testmozgás is igen ritka a felmért lakosság körében: pl. a kimondottan izomerősítő, állóképességet fejlesztő gyakorlatokat napi rendszerességgel végzők aránya mindössze 3,2 százalék.

– A WHO javaslatai alapján legalább napi 30 perc mérsékelt intenzitású testmozgás lenne szükséges hetente 5 napon vagy legalább napi 20 perc intenzív testmozgás heti 3 napon a 18 és 65 év közötti egészséges felnőttek számára. Ezen felül az izomerő és állóképesség javítását célzó tevékenységeket hetente 2-3 napon kellene végezni. A 65 évnél idősebbek számára ugyanezeket javasolják, de esetükben ezen felül nagyon fontosak az elesésesek megelőzését szolgáló erősítő és egyensúly-javító gyakorlatok rendszeres végzése is – sorolta a tanszékvezető.

A szakember arra is kitért, hogy rendszeres, aktív mozgással a szív-érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, illetve a rák bizonyos fajtái (pl. mell-, prosztata- és vastagbélrák) is kevesebb eséllyel alakulnának ki. Ezen kívül csökkenthető lenne a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának gyakorisága is, és nem utolsósorban a mozgásnak köszönhetően lassulnának az öregedési folyamatok, nyugodtabb alvást érhetnénk el, nőne az önbizalmunk és az önbecsülésünk, és javulna a stressztűrő képességünk.

Prevenció, egészségfejlesztés

Dr. Veres-Balajti Ilona arra is kitért, fontos, hogy ismerjük, melyek azok az életmódbeli tényezők, melyeken keresztül megelőzhetjük a fizikai állapotunk, a szervezetünk biológiai működésének a kóros elváltozásait, mert ezeken keresztül megelőzhetjük a problémák kialakulását. – Azt pedig mindenki tudja, hogy a prevenció mindig hatékonyabb és – nem elhanyagolhatóan – olcsóbb, mint a már kialakult betegségek kezelése, ráadásul ez a betegségteher okozta anyagi kiadástöbblet nemcsak az egyént sújtja, hanem a társadalmat, illetve egy-egy ország egészségügyi ellátórendszerét is.

„Így az egészségünk megőrzése mind egyéni felelősségünk, mind pedig a környezetünké, ahol élünk.”

Ennek alapján mondhatjuk, hogy társadalmi vonatkozásában is érték tehát az egészség, melynek állapotát, illetve változásait országonként monitorozzák, és a lakosságot érintő megbetegedési és halálozási statisztikák alapján vizsgálják, értékelik, és amennyiben az adatok rosszabbodást mutatnak, társadalmi szintű, stratégiai feladatnak határozzák meg a változások feltételeinek kialakítását és biztosítását. Ezt a folyamatot nevezzük egészségfejlesztésnek, mely elnevezés talán még kifejezőbb mint az egészségmegőrzés – mondta.

Vass Kata