Gólyalábon és bőröndből nevettet Új Judit

Új Juditot mindeddig lábszárnyival megtoldott magasságban szórakoztató maskarásként, máskor városrészi rendezvényeken a mikrofon mögött szórakoztató rögtönzőként láthattuk. Arról, hogy miért a múlt idő, mit tervez a nyugdíjas évekig, és mi a szerepe mindebben a családjának, nemrég egy diszkrét türelemmel kihűlő eszpresszó mellett mondta el.

Judit több mint három évtized után fordított hátat a napokban a debreceni közművelődés intézményének. Fejlesztőként eddig több kis városrészben önállósította a közösségeket, de évek óta érik benne, hogy a kereteket átlépve önállóan folytatja tovább. 

– hangzik az munkaügyi egóval szembemenő, ritka, de megdönthetetlen állítás. És bár cégtábla nincs, azért minden hivatásnak kijár a megfelelő mottó: „Ti vagytok a fontosak, nem én.” Meggyőződése, hogy a csapatmunka zászlaja alatt a közösségszervezésben ugyanolyan fontos szerepe van annak, aki takarít, az információban ül, vagy a színpadon szórakoztat, a legfontosabb motiváció pedig a legnemesebb egyszerűséggel nem más, mint a dicséret.

– Nem vagyok cuki típus, már az óvodában sem az a gyerek voltam, aki az óvónéni ölébe ül – fog bele a kertelés nélküli önvallomásba. Azt mondja, néha nyers, gyakran impulzív, de mindig bocsánatot tud kérni. – Nagyon rosszul állunk bizalomügyben – összegzi az évtizedek tapasztalatát, ami nélkül nemcsak dolgozni, hanem élni is nehéz. – Nem tudok játszmázni, mindenkiben megbízom, aztán van, hogy kiderül, kár volt – magyarázza. Amikor mélypontra kerül, a családja segíti, és mivel a férjével, Dió Zoltánnal közös társulatban dolgoznak, ő támogatja Juditot nemcsak a magánéleti, hanem a szakmai továbblépésben is. Ahogy a hivatása, a párkapcsolata is több mint három évtizedes, volt is bőven feladatuk ez utóbbi projektben is: három gyermekük közül a legkisebb is nagykorú lesz idén.

A gyerekközönségnél nincs hálásabb, de őszintébb sem – vallja. Judit nemrég több szabolcsi és hajdú-bihari hátrányos helyzetű kistelepülésen mutatta be egyszemélyes, Kökény Matyi-képmutogatós meséjét. Egy bőröndből nyílik ki a történet olyan gyerekek szórakoztatására, akik még jellemzően még sosem láttak színházat. Judit nem titkolja, hogy a mai napig lámpalázas egy-egy szereplés előtt. Visszahúzódó, zárkózott gyerek volt, ennek ellenére sok szavalóversenyen vett részt, és az izgalom már kislánykorában is csak addig tartott, míg meg nem szólalt a színpadon. 

 Az Ort-Iki Báb-és Utcaszínház ’89-ben alakult a köztereket választva a kőszínház helyett, vállalva, hogy a közönség merőben máshogy reagál, és más eszközök is kellenek, mint a zárt teátrumban. Judit, bár nem hivatásos színész, megtanulta, hogyan működik a tér, hogy a közönség közvetlenül reagál, és hogy a színpad az, amit a társulat kijelöl annak.  Megtudom azt is, hogy rendszeresen kapcsolódnak be fiatalok a három állandó, alapító tag mellé. Judit szerint az utánpótlás-nevelés néha fárasztó, de fontos, és a befektetett energia legtöbbször megtérül.

Túra-, és más utak előtt

–Még most tudok váltani, ha valami mással szeretnék foglalkozni a nyugdíjazásomig – kanyarodik a nem is olyan távoli jövő felé a most ötvenöt éves Judit. A teraszomon ücsörögnék, és nem csinálnék semmit –  mondja nevetve, meglehet, csak egyetlen napig bírná a tétlenséget.

 – jegyzi meg. Most egy helytörténeti kutatáson munkálkodik, egészen pontosan a debreceni sörfőzés szerteágazó és izgalmas történetén, ehhez kapcsolódóan „sertúrát” tervez.  Amikor belefogott, örömmel nyugtázta, hogy befogadták és segítették a kutatók, a helytörténeti műhelyek, a levéltár.

Mi, debreceniek gyakran nem is tudhatjuk, hányszor vettünk már részt olyan programon, ami mögött Judit és csapata állt. Sőt, mivel a kőszínházzal ellentétben az utcaszínházi produkciót nem kíséri elegáns plakát a szereposztásról, nem vésődött sokak tudatába Judit neve sem. Mégis úgy érzem, meg kell tudnom, hogy sikeresnek tartja-e magát valaki, aki egyszer szürke eminenciásként, máskor teljes maskarában tesz az emberekért. – Ha a siker alatt hitelességet, a számomra releváns emberek szakmai elismerését és megbízhatóságot értjük, akkor sikeres vagyok – feleli végül szinte gondolkodás nélkül, a gólyalábas egyensúlya és a letagadhatatlan emberöltőnyi szakmai önismeret adta, szelíd magabiztossággal.
Szakál Adrienn