2013.06.17. 11:05
Nézőpont: Megfakult remények
<em>Tíz évvel ezelőtt, Magyarország uniós csatlakozásakor azért kértünk tíz éve szóló földszerzési moratóriumot, hogy a magyar földáraknak legyen idejük legalább részben felzárkózni az uniós szinthez, elkerülendő, hogy úgymond "kilóra megvegyenek minket" a pénzes nyugati befektetők</em>. <strong>Petneházi Attila írása</strong>.
Tíz évvel ezelőtt, Magyarország uniós csatlakozásakor azért kértünk tíz éve szóló földszerzési moratóriumot, hogy a magyar földáraknak legyen idejük legalább részben felzárkózni az uniós szinthez, elkerülendő, hogy úgymond "kilóra megvegyenek minket" a pénzes nyugati befektetők. Petneházi Attila írása.
Őszintén szólva már akkor sem értettem, hogy egy gyakorlatilag hibernált belföldi piacon miként lehetne közelíteni a hazai földárakat más uniós tagállamokéhoz, hiszen a moratórium éppen a legfontosabbat, a fizetőképes keresletet rekesztette ki a remélt adásvételi folyamatból. Azóta megszületett az új földtörvény koncepciója, amely meg nem tilthatja más uniós országok polgárai számára az itteni földszerzést, ezért igyekszik megnehezíteni azt.
Csakhogy ezzel nem a potenciális nyugati vevőt bünteti a törvényalkotó, hiszen az osztrák, a belga vagy a holland földműves legfeljebb valamelyik szomszédunknál költi el az euró-millióit, hanem azt a kétmillió hazai földtulajdonost, akik éppen a moratórium lejártától várták a csodát. Hány ismerőstől hallottam az elmúlt években: nem szabad eladni a földet komám, hiszen 2014. után majd aranyat ér!
