2023.09.07. 20:01
Vekerden mintegy százan élnek, a lakók leginkább a boltot hiányolják – fotókkal
A hajdú-bihari zsákfaluban az orvosi rendelőn kívül nincs más elérhető szolgáltatás.
Kaszai Andrásné és Szőke József igyekeznek minél többet megtermelni maguknak
Forrás: Czinege Melinda
A vármegye székhelyétől déli irányba több mint 64 kilométerre, a berettyóújfalui járásban fekszik a mintegy száz lelket számláló zsákfalu, Vekerd. Ez Hajdú-Bihar legkisebb községe. Ide látogattunk el az elnéptelenedő településeket, településrészeket felfedező sorozatunk következő állomásaként.
Akármilyen pici faluról is beszélünk, egy biztos: megközelíteni nem nehéz Vekerdet. A 47-es számú főútról szó szerint egyenes út vezet befelé.
Forrás: Czinege Melinda
Hétköznap délelőtt érkeztünk meg a faluba, ahol a magyar és román nyelvű településtáblák után hangulatos látkép fogadott bennünket. A „postaautó” hangszórója fülbemászó trombitaszóval verte fel az utcák csendjét, majd meg-megállt egy-egy kapualjban. A házak előtt idősek tanyáztak (a vármegye déli részén ez egy közismert kifejezés az üldögélésre). A nyár végi meleg szél kellemesnek hatott, mi pedig megpróbáltuk szóra bírni a sok évtizede helyben élő lakosságot. A megszólítás után bár azonnal elutasítottak minket, el mégsem kellett sietnünk. Akadt ugyanis egy-két gondolat, amit kérdezés nélkül is megosztottak velünk. Elfogadtuk, hogy nem kívánnak szerepelni, és ettől függetlenül is szívesen vettük a sok hasznos információt. Megtudtuk például, hogy régen iskola működött helyben, most nem hogy az, bolt sincs több mint két éve.
A csapszéket nem nagyon hiányoljuk, de legalább egy bolt, egy kis tésztaellátás, ha volna itt, hagyma, liszt, na, hát, ami kell. Valamikor voltak itt szatócsok, gombostűt is lehetett kapni a ’petró mellé, de most már nincsenek, megszűntek azok is
– panaszolta az idős úr. Elkeseredve újságolta azt is, hogy már alig-alig akad fiatal a faluban, persze, mint mondta, megérti, hogy a munka után kell menni.
Vekerd
Fotók: Czinege MelindaNehéz ügy a bevásárlás
Ezen információkkal gazdagabban kívántunk viszontlátást, és tettünk egy kört a település utcáin. Mind a hármat bejártuk. A falu határában bazsarózsa-kertészet, mondhatni, a helyi nevezetesség. Utána a hivatal, egy templom és néhány közkút. A házak között egy már romos épület jelzi, hogy egykor kocsma is volt. A régi bolton nem látni egyelőre az idő múlását, ha nem tudtuk volna, azt gondolhattuk volna, még működik.
A falu szántófölddel körülölelt utcáján találkoztunk össze Kaszai Andrásnéval és a tősgyökeres Szőke Józseffel. Az élettársak nem voltak távolságtartóak, elég volt a kapu közelébe lépnünk, máris kijöttek és szívesen beszéltek a vekerdi életről. Ők is, mint korábbi, névtelenséghez ragaszkodó megkérdezettjeink, a boltot hiányolták a leginkább a településen. Mint mondták, Zsákára vagy Berettyóújfaluba járnak bevásárolni a vekerdiek, vagy a mozgóboltból kérik ki a szükséges alapanyagokat. – Nem valami hej, de rózsás a helyzet, nehéz cipelni a bevásárlást minden másnap – jegyezte meg az asszony.
Szerintük nem sokat változott a település az évek alatt, viszont üdvözölték a bazsarózsakertet, ajánlották is, hogy legközelebb májusban tegyünk látogatást, mert akkor gyönyörűek a virágok.
Forrás: Czinege Melinda
A kertek adják a fazékba valót
Megtudtuk tőlük azt is, hogy eladó ház nincs a településen, elkeltek az ingatlanok, volt, amit csak a kert miatt vásároltak meg. Nekik is van egy nagy kukoricásuk, ott aztán akad tennivaló, és van egy kis kertjük is, ott megtermelik maguknak a betevő falatot. – Még bírjuk, meg kell, hogy termeljük, mert ezt a drágaságot nem lehet elviselni. Megtermeljük, ami kell, paszulyt, uborkát. Megcsináljuk, ha az idő engedi – sorolták.
Ennyit tudtunk meg a vekerdi életről. Azt láthattuk, hogy a busz jár, de a vasútvonal még csak gondolatban sem érinti a települést.
Az utóbbi időben több elnéptelenedő településre ellátogattunk, az itt készült riportjainkat itt olvashatják:
Hátat fordítanak a fiatalok Hosszúhátnak, pedig egykor nagy volt ott a gyerekzsivaj
