A bicskakészítő az elmúlt negyven évben mintegy tízezer kést készített Debrecenben – videóval

Kocsis Ferenc debreceni bicskakészítő a szenvedélyének szentelte életét, közel negyven éve ejtette rabul maga a mesterség, és mára már mintegy tízezer kés készült el műhelyében, ahol igazán otthon érzi magát. Ottjártunkkor megtudtuk, nem ez az eredeti szakmája, mezőgazdásznak tanult, ugyanis felmenői többnyire a mezőgazdaságban tevékenykedtek. Majd kamaszkorában, 1985-ben találkozott a debreceni tavaszi nagyvásárban Szoboszlai Gábor rézművessel, akinél olyan gyönyörű pásztorbicskák voltak, hogy Kocsis Ferenc azonnal szerelembe esett. A döntő találkozáskor a debreceni rézműves azt tanácsolta az akkor kamasz fiúnak, ha érdekli a tevékenység, akkor szívesen látja őt bármikor a műhelyében – ami nem sokkal később így is történt.

Hobbinak indult a bicskakészítés, a hivatása lett

A késkészítő érdeklődésünkre megosztotta, éppen pályaválasztás előtt állt, a családja nagyon szerette volna, ha továbbtanul, azonban a felvételije nem sikerült (talán a sors is így akarta). Ekkor megfogadta a debreceni rézműves szavait, felkereste Gabi bácsit a műhelyében, és onnantól kezdve nem volt megállás: Ferenc megtanulta a bicskakészítés csínját-bínját.

– Végül a családom vágya is teljesült, jelentkeztem a Debreceni Egyetemre, majd 1992-ben az agrártudományi szakán végeztem. Miután befejeztem a tanulmányaim, igencsak nagy fejtörésbe kezdtem, ugyanis akkoriban Magyarországon kevés agrármérnökre volt szükség, a mezőgazdasági nagyüzemek pont akkor omlottak össze. Nem igazán tudtam elhelyezkedni a szakmában, amit talán annyira nem is bántam, a hobbim – késkészítés – lett a hivatásom, szerelmem és megélhetésem forrása. Elkezdtem a munkáimat zsűriztetni, 1996-ban megkaptam a népi iparművész címet – fogalmazott a Haonnak. Kocsis Ferenccel kapcsolatban fontos megjegyezni: mára kakasos bicskáját a Hajdú-Bihar Vármegyei Értéktár felvette jegyzékébe, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 2013-ban termék védjeggyel látta el.

Ennyi kést készített eddig

– válaszolta kérdésünkre. Kiemelte,  több mint 100 alapművelet, míg egy bicskánál minden a helyére kerül. A mester a réz ötvözeteivel dolgozik, színesfémet, általában sárgarezet vagy alpakkát munkát meg. Ezenkívül acélt is, hiszen ebből van az alkotás pengéje és rugója. A nyélpanelek anyaga rendszerint valamiféle fa, szaru vagy agancs.

– hangsúlyozta. Elmondta, jelenleg a 36-os szériákat szereti csinálni, egyszerű bicskából egy hónap alatt – ha nem jön közbe semmi rendkívüli – harminchat darabot el tud készíteni. – A pengeméretek közül a legkisebb a 7,5 centiméter, a legnagyobb pedig közel tíz centi – jegyezte meg. 

A változások megerősítették bicskakészítőt

Kocsis Ferenc kifejtette, a bicskakultúra jelentős változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Pályája elején a bicska egyfajta használati eszköz volt, az emberek a munkahelyükön étkeztek, sok volt a mezőgazdasági, erdészeti és gyári munkás. – Vittek a tarisznyájukban hideg élelmet és vágóeszközt. Import termékek nem igazán voltak, amikor én kezdtem a szakmát, mondhatni a teljes lakosságot ellátta egy késkészítő a termékeivel. A 2000-es évek elején történt változás, a kések iránti igény ekkor hanyatlott, egyrészt sokkal feldolgozottabbak lettek az ételek, nagyon sok mindent szeletelve árultak, másrészt pedig olcsó import termékek jöttek be. A kézműves technológiával előállított bicskákat drágállották, így nem is nagyon vitték őket. Nehéz időszak volt ez, sok késkészítő vállalkozás elengedte a munkatársakat. Már akkoriban is egyedül dolgoztam, úgy próbáltam átvészelni ezt a korszakot, hogy külföldre készítettem magasabb kategóriájú bicskákat – ez mára megváltozott. Azt lehet mondani, reneszánszát éli most a tevékenység, már 2-3 éve nem tudunk elég kést készíteni – jelentette ki.

Egyedi darabok

A cívisvárosi szakember szériamunkákat készít, persze csinál egyedi darabokat is, de utóbbit sokkal kevesebbet. Mint megtudtuk, Ferencnek vannak helytörténi ihletésű bicskái is – a beszélgetés ezen pontjánál a szakember az asztalhoz hozott egy antik kést, amihez hozzáfűzte, a mestere mesterétől került hozzá, a bicska legalább 80 éves, és amit még fontos tudni róla: ez a fajta típus Debrecenben alakult ki, ami az oldalvillás bicska, azaz a páros kés. 

– fogalmazott büszkén.

Kezünkbe is vehettük az antik bicskát, amin kakas motívumok jelennek meg. A mester aláhúzta, a néprajzosok azt mondták, a formavilág azzal van összefüggésben, hogy Debrecenben a református vallás a leggyakoribb, és a városban létezett egy templom, aminek kakas volt a toronydísze – ezért jelenik meg az alkotáson is. 

– fűzte hozzá mosollyal az arcán.

Igazi szerelem számára

A Kocsis Ferenc műhelyében töltött idő is sok mindenre választ adott, a szakember úgy mutatta be a tárgyakat, mintha azok gyémántból lennének. Finomsággal, gyengédséggel nyúlt a késekért, amik mindenféleképpen sokatmondóak, ám ő maga is megerősítette azt, amit már egyébként is sejtettünk. 

 Megjegyezte, van egy fia, aki egyre inkább kiteljesedik a szakmában, ügyes és szorgalmas, éppen olyan, amilyen ő maga volt évtizedekkel korábban. Elmondta, már évszázadokkal ezelőtt is megírták, kihaló félben lévő szakmáról beszélünk, amire nemcsak ő, de számos pályatársa is rácáfolt – ez pedig szerinte a jövőben is így lesz: késkészítőkre igény volt a múltban, szükség van a jelenben, és ez nem fog változni később sem.

Portálunk több érdekes gyűjteményt bemutatott már, többek között Loki-mezeket felsorakoztatót is, és egyéb érdekességeket: