Több mint 100 nyakkendő és egy 1907-es menetrend – érdekességek a 140 éves DKV-ról – fotókkal

Idén ünnepli 140 éves jubileumát Debrecen közlekedési vállalata. A DKV-menetrendet böngészve talán kevesen gondolkodnak el azon, milyen volt több évtizede a cívisváros tömegközlekedése. A társaság gazdag múltjáról, a régi debreceni villamosvonalakról és az eltelt évtizedek érdekességeiről is kérdeztük podcast-műsorunkban Gara Kálmánt, a DKV Zrt. gyűjteménykezelőjét, aki több mint 50 éve dolgozik a vállalatnál, s a nevéhez fűződik a DKV Történeti Emlékszoba létrehozása is. A hétvégén pedig a nagyközönség számára is felelevenedik a DKV története.

– 1884. október 2-án indult el a gőzvontatású utasszállítás – személyszállítás tekintetében – Európában elsőként Debrecenben, hiszen az előtt Miskolcon, illetve Nagyváradon már volt olyan gőzvontatás, amelyek keretében tehervonatokat vontattak – kezdte a történeti visszatekintést Gara Kálmán. Az eredeti gőzvontatás a debreceni nagyállomás és a nagyerdei fürdő között történt, amelyet 1983-ban kétvágányúsítottak. 1886-ban egy Balla Mihály nevű vállalkozó kért engedélyt a Hatvan utcai lóvasút bevezetésére, amit meg is építtetett, viszont ezt később, 1889-ben a debreceni vasút megvásárolta. 

– tette hozzá.  

A debreceni villamosközlekedés 30 darab villamossal és 10 pót-kocsival indult, s egészen az 1940-es évek elejéig így működtették.

A DKV történetének fordulópontja volt a második világháború

A 20. század első felében egyre népszerűbbé vált Debrecenben a villamosközlekedés, nem volt akkor még elterjedt a személyautó, jellemzően gyalog, biciklivel vagy lovaskocsival jártak az emberek, így a leggyorsabban az tudott haladni, aki villamossal közlekedett.

– 1941-ben kapott a debreceni vállalat három autóbuszt Nagyváradról. Ezekre Debrecenben sínre való vaskerekeket, s mint sínautóbuszt használták, de a debreceni bombázások idején mind elpusztult – mesélte a DKV gyűjteménykezelője. Érdekességként megjegyezte, 1943-ban alkalmaztak először női kalauzt a villamosokon.  

A ‘60-as években lehetett a legsűrűbb a DKV-menetrend

– A második világháborút követően elindult a villamosvonalak helyreállítása és fejlesztése. A debreceni villamosközlekedés a ‘60-as évek végére érte el csúcspontját. Akkor 12 vonal volt. Ezt a 12 vonalat úgy kell érteni, hogy voltak vonalak, mondjuk az ötös, meg a négyes, meg a hatos, amelyiknek volt egy A-jelű vonala is. Tehát az eredeti 6-os villamos az Aranybikától indult és a köztemető főkapujáig járt. Az A-as pediglen csak a szabadság strandfürdőig, a mostani Hódos Imre Rendezvénycsarnokig – emelte ki Gara Kálmán. A leghosszabb a 12-es volt, amely a Nagyállomás és Pallag között járt. 

– 1968-ban új közlekedéspolitikai koncepciót terjesztett elő Csanády György közlekedésügyi miniszter, amelynek az volt a lényege, hogy az egyvágányú kitérőrendszerű járműveken közlekedő villamosokat meg kell szüntetni, hiszen az Ikarus annyi autóbuszt gyárt nekünk, amennyit akarunk, és mi annyi gázolajat kapunk az orosz testvéreinktől, amennyit csak akarunk. A DKV ebbe belement – idézte fel a ‘70-es évek változásainak előzményét. Ennek eredményeként az évtized végére csak az 1-es vonal maradt meg.  

Így ünnepel idén a 140 éves DKV

A trolibusz-közlekedést az országban elsőként Szeged vezette be 1979-ben, Debrecen pedig 1985-ben másodikként. Elindult 2-es trolibusz, amely a 19-es autóbuszt váltotta. 1988-ban megépült a 3-as trolibuszútvonal. 

 – tudtuk meg a DKV történetének troliközlekedést érintő részéről.  

A DKV története mellett a debreceni közösségi közlekedés emlékeiről és a 140 éves évforduló ünnepléséről is beszélgettünk Gara Kálmánnal. Mint arról korábban a Haon is beszámolt, a DKV Történeti Emlékszobájának relikviáit tekintheti meg a közönség szeptember 13. és 28. között, a Fórum Debrecenben, nyitvatartási időben. Itt látható többek között hazánk legnagyobb, 104 darabos közlekedési nyakkendő gyűjteménye is. Érdekesség továbbá, hogy az emlékszoba gyűjteményének legrégibb darabja egy 1907-es DKV-menetrend.

Hallgassa meg a teljes beszélgetést a DKV történetéről, az emlékszoba relikviáiról és a jubileumi programokról: