2 órája
Azonnal agyonlőtték a telefonért nyúló kapuügyeletest
Rendkívüli történelem órát tartott debreceni fiataloknak a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége hajdú-bihari szervezete. Lánczi Lajos, a szervezet elnöke előadásában ismertette az 1956-os forradalom debreceni eseményeit.
Az 1956-os forradalom debreceni eseményeivel egy rendkívüli történelemóra keretében ismerkedhettek meg Debreceni Karácsony Sándor Általános Iskola 7-8. osztályos tanulói október 22-én, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége hajdú-bihari székházában. A fiatalok bejárták a megyei szervezet székházát, megtekintették annak állandó kiállítását, az Iván Kovács Lászlóról elnevezett könyvtárat. Lánczi Lajos, a vármegyei szervezet elnöke ismertetőjét a forradalom előzményeivel kezdte. Beszélt a második világháborút követő kommunista hatalomátvételről, a Rákosi-korszak mindennapjairól, a kényszermunkatáborokról, a beszolgáltatási rendszerről és a koncepciós perekről, az Államvédelmi Hatóság működéséről is.
Fotó: Napló-archív
A hortobágyi kényszermunkatáborokban 12 helyen mintegy 10-12 ezer embert tartottak fogva, éjjel-nappal dolgoztatták őket. Ezt is az Államvédelmi Hatóság végezte. 1953-ban, Sztálin halála után Nagy Imre felszámoltatta ezeket a táborokat, de arra figyelt az államhatalom, hogy akit a Dunántúlról idehurcoltak, azokat ne engedjék vissza
– emelte ki.
Forrás: Molnár Péter
Az egyetemen kezdődtek az 1956-os forradalom debreceni eseményei
– 1956. október 23-ra tömegmegmozdulásokat, felvonulásokat szerveztek Budapesten, Szegeden, Debrecenben. A résztvevők követeléseket fogalmaztak meg a hatalom felé. Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen nagygyűlést tartottak, aztán 10 órakor elindultak a városközpont felé, zászlókkal Kossuth-nótákat énekelve, jelszavakat skandálva – idézte fel a debreceni események kezdetét Lánczi Lajos. A felvonulók a városi pártbizottságnak 20 pontos követelést adott át, amelyet azok nem fogadtak el. A felvonulók ezért este a Szabadság Nyomdában, 35 ezer példányban nyomtatták ki követeléseiket, a városháza előtt pedig közel 30 ezres tömeg gyűlt össze. Akkorra már csatlakoztak tüntetőkhöz a munkások, valamint a vagongyár, dohánygyár, a GÖCS, az orvosi műszergyár dolgozói, valamint a város középiskolásai is.
– Ekkor már nem lehetett a tömeget megállítani. Eltávolították a MÁV-igazgatóság és a városháza épületeiről a vöröscsillagot. A tömeg egy része elindult a rendőrség felé, követelve onnan is a vöröscsillag levételét és a politikai foglyok kiszabadítását. Ez viszont akadályba ütközött. Nem fogadták a küldöttséget, s ekkor jelentek meg az Államvédelmi Hatóság katonái, akik könnygázzal szorították ki a tömeget – mondta Lánczi Lajos. Az első lövések este 6 óra körül dördültek el, két tüntető életét vesztette, többen megsebesültek.
Véráldozatot követelt a forradalom Debrecenben
A forgószél nevű hadműveletben, november 4-én a körbezárt Debrecen városközpontjában megindultak a szovjet hadsereg páncélos egységei, tankjai. Elsőként harckocsival bedöntötték a városháza főkapuját. Gépfegyver-sorozat érte a MÁV-igazgatóság épületét, a Postapalotát a Déri térről két T-34-es harckocsi lőtte. Az épületben súlyos károk keletkeztek, emberáldozatokat is követelt az ostrom. A Kossuth laktanyát minden felszólítás nélkül két oldalról lőtték, elsősorban a hálókörleteket, így a sorkatonákat álmunkban érte a brutális támadás, többen életüket vesztették, sokan megsebesültek
– tért át a szovjet csapatok bevonulására Lánczi Lajos.
Hozzátette, a Sámsoni úti laktanyát fegyvertelen katonák őrizték. Amikor megjelentek a szovjet katonák, a kapuügyeletes sorkatona a telefonhoz nyúlt, hogy értesítse a parancsnokát. Azonnal agyonlőtték.
Debrecenben három kirakatpert rendeztek, amelyek egy hétig tartottak. Minden nap bilincsben láncra verve kísérték a fiatalokat az ÁVO-sból átvedlett karhatalmisták. A megtorlások áldozata lett Debrecen két mártírja, Iván Kovács László és Szilágyi József.
Lánczi Lajos a Haonnak elmondta, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Hajdú-Bihar Vármegyei Szervezete, tagsága részéről a legmesszebbmenőkig tiltakoznak a Tisza Párt provokációja ellen, mivel az – véleményük szerint – ki akarja sajátítani az 1956-os Függetlenségi Forradalom és Szabadságharc szimbolikus jelképét, a lyukas zászlót. Felszólítják a Tisza Pártot, hogy ezt a provokációt vonja vissza, ne használja a lyukas zászlót. Ne sértegesse a még élő 1956-os forradalmárokat, azok hozzátartozóit. Nem a Tisza Párt tagjai vágták ki a gyűlölt vöröscsillagos Rákosi-címert a magyar zászlóból.
