Óceánon innen és túl – egy debreceni rocker páratlan életútja

– kezdte történetét.

Az amerikai álom

Minden kezdet nehéz – tartja a mondás, és nem volt ez másképp János esetében sem. Miután kiutazott Amerikába, először tetőfedőként kezdett el dolgozni, közben folyamatosan kamionos munkákat keresett. Végül megkapta egy helyi, román származású vállalkozó telefonszámát. „Lent vannak San Diegoban, van vagy 25 kamionja, mindig keres sofőröket” – hangzott az intelem.

– emlékezett vissza.

Felidézte, a vállalkozó mindezekre hosszasan hallgatott, majd egyszer csak annyit felelt: „Jól van öcsi, csináld meg a jogsidat, adok neked munkát”. 

– Utólag visszagondolva nem is tudom, hogy kapartam ki ezeket a dolgokat. Az biztos, hogy mentem utána, mert ezt akartam csinálni. Megcsináltam a jogosítványt, majd a papírok rendezése után munkába is álltam – fogalmazott János. 

Talán nem is meglepő, hogy stúdiónkban nosztalgiával, de felvillanyozva beszélt a mögötte hagyott mozgalmas évtizedekről, az élettörténetéről. Szinte mesebeli, ahogy kitartással és kemény munkával valóra váltotta álmait a debreceni rocker. A beszélgetést egyébként izgalmassá tette az is, hogy az élménybeszámolót színesítendő magával hozott több tucatnyi fotót is. A képeken keresztül felejthetetlen történeteket és emlékezetes pillanatok elevenedtek meg, melyeket a podcast beszélgetés során meg is osztott velünk. 

– 1992-ben szerepelt a Napló hasábjain egy német származású amerikai sofőr, aki saját kamionjával jött Európába. 1994-ben amikor kimentem Amerikába Los Angelesbe, akkor az volt a hobbim, hogy kamion stoppokban fotóztuk és szemléztük a pihenő gépeket. Los Angelesben kiszúrtam az egyiket, hogy nekem ez ismerős valahonnan. Beugrott, hogy ez volt Debrecenben a Naplóban – emlékezett vissza.

János szenvedélye a sokezredik monstrum láttán sem hagyott alább. Sőt, idővel saját kamionjaival rótta már az országutat. Több kamionos történetet és fényképet is megosztott még velünk életének amerikai időszakából.

Az amerikai éveket emlegetve persze szó esett az amerikai életérzésről is, kitért országúti élményeire is.

– idézte fel.

Színpadra vágyott

Zenekaros élete kezdetét is egy pubból számítja, ekkorra azonban már az államokat elhagyva, Torontóban élt az ambiciózus debreceni sofőr. Elmondta, szinte megállás nélkül dolgozott, éjt nappallá téve, jellemzően a hétvégék alkalmával is úton volt. Másfél év után viszont úgy érezte, hogy kiengedi a gőzt, leereszti a fáradt olajat. 2006-ot írtunk ekkor, Toronto belvárosában egy blues pubban talált rá egy szórólapra, amelyen zenekarok és zenészek keresték egymást. Jelentkezett egy meghallgatásra, ekkor indult el életének zenekaros fejezete. 

Mozgalmas évek

A páratlan életút emlékét nem csupán Róka, de az évek alatt begyűjtött AC/DC relikviák és amerikai ereklyék is őrzik. A beszélgetésünk után debreceni otthonában bepillantást engedett gyűjteményébe, amelyben – nem meglepő módon – kamionos emléktárgyak is fel-felbukkantak. Az éves AC/DC konferenciák gyakori vendége volt, találkozott a korszak nagyjaival, köztük Brian Johnsonnal is. Autentikusan őrizte Bon Scott emlékét, így aligha meglepő, hogy helyett kapott az AC/DC Enciklopédiában is.

A könyveket lapozva és a történetét hallva újra és újra rácsodálkozunk, milyen messze viheti az embert a kalandvágy és a céltudatosság. Olyan emléktárgyak kerültek még a szemünk elé Amerika távoli szegleteiből, mint számos ritka és különleges lemez, de még Bon Scottot ábrázoló plakátok is. Látva azt, hogy milyen nagy becsben tartja ezeket, egészen bizonyos, hogy a világ bármely pontján kapkodnának ezek után más gyűjtők is.

A fiatal zenészeknek is üzent

A tapasztalt debreceni zenészt arról is megkérdeztük, mit tanácsol a fiataloknak, akik hasonló zenei pályán gondolkodnak. Válasza egyértelmű és lényegre törő volt.

– tanácsolta.