Beszélnek, amiről hallgatni szokás

Debrecen - Anyának lenni nem könnyű. Roma anyának még nehezebb.

„Azóta teljesen másképp látom a világot, jobban kijövök mindenkivel, nyitottabb vagyok. Nem voltam zárkózott, csak olyan dolgokon mentem keresztül, amiket az ember magában tart.” – így foglalta össze Orgon Ilona, mit adott neki az egyévnyi színházi munka, aminek a végeredményét az Éljen soká Regina! című darabot szombaton késő éjjel láthatta a Deszka Fesztivál közönsége. (Sajnos viszonylag kevesen tartottak ki tíz óráig, pedig lélekfejlesztő, gondolat­ébresztő élményről maradtak le az el nem jövők.)

Ha csak ennek az egyetlenegy – az ezerötszáz lakosú Szomolyáról származó – nő életén hagyott volna fényes nyomot e mű, akkor is az Úr elé letehető cselekedetet vitt volna véghez a szocioló­giai kutatást vezető Horváth Kata, a rendező Romankovics Edit és a hét cigány nővel együtt játszó Háda Fruzsina (korábban pedig Sárosdi Lilla). De nem csak Ilona és színpadra álló társai tartására volt hatással az igaz történeteken alapuló mű. Míg ők merészkedtek emeltebb tekintettel járni. A darab láttán felkaphatták a fejüket azok, akiknek a színskála egyetlen színének látványa elég, sőt megalapozott ok a lenézésre, nyilvános megalázásra. A háziorvosnak, aki az első előadásról kiment; a koraszülött osztályon a nővérnek, aki úgy közli a csecsemő halálát az édesanyával, hogy flegmán odaveti „nem kell már hozni a tejét”; a bolttulajdonosoknak, akik végzettsége, tiszta, igényes megjelenése ellenére csak a 18 órai zárás után veszi fel gyakorlatra a fiatal lányt; a kórházhoz tartozó szállás recepciósának, aki csak pénzért vagy asztalra csapás, kiabálás után talál üres szobát egy a gyermeke másnapi műtétje okán joggal ott aludni szándékozó anyának; az orvosnak, aki életre szóló döntést hozott a császározáskor elaltatott nők testéről, s a kérdezésük nélkül elkötötte őket; a szülésznőnek, aki azzal humorizál a teremtés egyik legszebb pillanatában, hogy „odakozmálhatott a tészta anyuka”.

Van közünk hozzá

Apropó. Ugye, tudjuk, melyik ez a szín? Akkor nekünk is szól, mindenkinek, aki azt hiszi, toleráns és elfogadó, de azért nem szeretne barna bőrűekkel egy szobában lenni a kórházban. Annak is, aki azt hiszi, neki ehhez semmi köze. Meg annak is, aki tett már olyat, ami miatt nem örülünk, ha romát látunk a kórházi szobában.

A darab életmesék, vallomások sora, ami nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot egy a születésétől fogva szégyenkezésre ítélt ember esetében. A szereplők saját történeteiket mondták el, s nem csak azokat, amik miatt másoknak van oka a szemlesütésre. Azokat is, amelyeket sokszor felrónak nekik: a korai gyermekáldást például. Nem magyarázkodásra szolgál ez a dráma. Elmesélik csak a velük megtörténteket, azt ahogyan ők megélték, s az előzményeket, ez sokat segít a megértésben. De szó esik azokról is, akikre jó szívvel gondolnak a színpadra állók. Az intézmények – melyeknek olykor mindannyian ki vagyunk szolgáltatva – emberséges dolgozóiról.

A szociodráma, a digitális történetmesélés nyomán születő előadást hetedik alkalommal láthatta közönség. Az esti produkciót követő csaknem egyórás beszélgetés is mutatja, nyitott a közönség e figyelemfelkeltésre. Kívánom: Éljen még soká Regina! Jusson el minél többekhez, mert szükség van rá. Terápiaként a kevés önbizalmú, sok sebet hordozókhoz, a megalapozatlanul magas lóról beszélőkhöz.

HABE

[related-post post_id="3819291"]