2023.11.10. 20:00
Így reagál Debrecen a „munkaerő-kannibalizmusra”
A Wall Street humánerőforrás-farkasa már a cívisváros munkaerőpiacán szaglászik, a cégek azonban kölcsönösen törekednek a tisztességes megoldásokra.
Debrecenben rendezték meg az idei HR Festet; a humánerőforrást fókuszba állító fórumnak a Kölcsey Központ adott otthont
Forrás: Kiss Annamarie
Miként élik meg a cégek és a vezetőik, hogy a régió meghatározó vállalatainak munkavállalói egyre keresettebbek a munkaerőpiacon? Lehet előnyt kovácsolni abból, hogy vissza nem fordítható folyamatként a munkaerő körforgása jellemzi a szektort? Hasonló kérdésekre kívánt választ adni az a szakmai fórum, melyet a napokban a Debrecenben megrendezett HR Fest meghívott vendégei tartottak a Kölcsey Központban. A találkozó egyik meghatározó programeleme az a kerekasztal-beszélgetés volt, mely a városban tevékenykedő nagyvállalatok ügyvezetőinek tapasztalatait mutatta be a humánerőforrás kapcsán. A beszélgetést Gyarmati Szilvia, a WHC üzletágvezetője moderálta.
Ábrahám László a Sensirion Hungary Kft. képviseletében először arról beszélt, hogy a gazdasági növekedés, ami az elkövetkezendő években a régióra vár, nagyon nagy létszámú munkaerő-keresletet generál. A beszélgetés első kérdésére reagálva úgy összegzett: erősen fokozódik a munkaerőpiaci helyzet, ennek ellenére sikerült mindenkit „levadászniuk”, így nincs betöltetlen pozíció. – Fejvadászok és hideghívások helyett a tisztességes megoldásokban hiszünk, ami ebben az értelemben az álláshirdetéseket jelenti – fűzte hozzá.
A cégvezetők egyetértettek abban, hogy az egyre növekvő munkaerő-kereslet szempontjából hasonló a helyzet a társaságoknál: az előző évekhez képest most azok lehetnek elégedettek a munkavállalói állományukkal, akik néhány évvel ezelőtt is proaktívak voltak. Mint elhangzott, mindezek ellenére ezt a versenyt mindegyik cég meg fogja érezni. Ábrahám László hangsúlyozta, hogy nem mindig a magas bér segít a munkaerő megtartásában és a bevonzásában. A cégnél három év alatt a fehérgalléros kollégák közül összesen egyet veszítettek el, ennek Ábrahám László szerint a három alapértékük az oka: az őszinteség és sportszerű magatartás, a csapatmunka, valamint a csúcsteljesítmény.
– Fontos, hogy bárkinek bármilyen problémája van, fordulhat a vezetőség felé – fűzte hozzá. Kitért a hibakultúra jelentőségére is, a sikeres cégben ugyanis nem a hibást keresik és büntetik meg, hanem a gyökérok megszüntetésére törekednek.
Céljuk a győztes-győztes helyzet
Hosszu Róbert, az NI Hungary Kft. ügyvezetője úgy látja, a legfontosabb stratégia ebben a helyzetben az, ha a cégek az elhivatott, szűkebb létszámú munkavállalói körükre, vagyis a magra koncentrálnak. Elmondta, hogy a munkaerő körforgásra is felkészültek, aminek akár előnye is lehet, mivel egészségesebb munkaerőpiachoz vezethet.
Előre lehetett például tudni, hogy az új cégek a régiektől viszik el a munkaerőt, viszont sok olyan kollégáról is hallunk, akik egy-két év után visszamentek az előző munkahelyükre
– jegyezte meg. Mint rámutatott, a legfontosabb az értékalapú közösség, a vállalati kultúra fejlesztése, valamint „sztoriban lenni” minden emberrel. – A kannibalizmus folytatódni, sőt erősödni fog, fontos viszont, hogy minden cég saját magára és az embereire fókuszáljon. Az elvándorlás biztos, de a magnak maradnia kell. Mindezek mellett meggyőződésünk, hogy a munkaerőpiacon is létezhet összefogás – hangsúlyozta.
Szabó Péter László, a Schaeffler Debrecen Kft. ügyvezető igazgatója a fentiekre reflektálva arról beszélt, hogy a vállalatuknál ez a mag egy több mint 500 tagú közösséget jelent, akik több mint tíz éve dolgoznak a cégnél.
Figyelünk az utánpótlás-menedzsmentre, a munkakörnyezetre és a vezetők személyére
– tette hozzá.
A kerekasztal mellett szó volt még az alulreprezentáltságról, valamint a hátrányos helyzetűek bevezetéséről a munkaprogramokba. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy a vízválasztó – és ezzel a túlélés kulcsa – a munkaerő elvesztésben vagy megtartásában nem más, mint a cégkultúra. Mint elhangzott, a cégkultúra fejlesztése a nagyobb létszámú vállalatoknál is működik, igaz, rengeteg energiát igényel.
A beszélgetők szerint a lojalitás a fiatalabb nemzedékeknél szintén újraértelmezendő fogalom a HR-ben. 30-40 évig egy munkahelyen maradni – ez már nem várható el a fiataloktól; a szakemberek úgy vélik, ehelyett inkább arra kell fókuszálni, hogy aki el is megy, vissza tudjon térni a céghez. A humánerőforrás-menedzsment aktuális kihívásait is összegzi a beszélgetés egyik utolsó gondolata: nem mindegy, hogy valaki apró csavar egy nagy cégnél, vagy pedig fontos részegysége a cégnek.
Debrecen felkészült a változásra
Mint arról néhány napja beszámoltunk, Budapest után – egyedüli vidéki helyszínként – Debrecenben rendezték meg az idei HR Festet; a humánerőforrást fókuszba állító fórumnak a Kölcsey Központ adott otthont november 8-án. A találkozó résztvevőit először a HR Fest alapítója, Tóth Gergely köszöntötte. Úgy fogalmazott: a fesztivál helyszínéül azért is választották a cívisvárost, mert Debrecen nem „tökörészik”, hanem tervez és cselekszik is a fejlődésért.
Beszédében Barcsa Lajos alpolgármester először arra hívta fel a figyelmet, hogy Debrecenben, a megyében és a régióban is fokozódik a munkaerőpiaci helyzet, köszönhetően azoknak a fejlesztéseknek, melyekkel 17 ezer munkahely jött létre az elmúlt időszakban. Hozzáfűzte, szükség lehet a külföldről érkezők tapasztalataira, de a város stratégiája az, hogy ezek a munkahelyek Debrecen és a régió tehetségeire építsenek, és ne a vendégmunkások behozatalára.
Végül elmondta, hogy a közlekedés és az infrastruktúra fejlesztéséhez a kormányzat több százmilliárd forintos fejlesztést biztosított Debrecennek az elmúlt időszakban.
A találkozó kerekasztal-beszélgetésekkel folytatódott, melyeken a regionális munkaerőpiaci kihívások mellett többek közt figyelmet kapott a mesterséges intelligencia és az emberi erőforrások kapcsolata, Debrecen és a térség meghatározó vezetői és HR-szakemberei pedig arra keresték a válaszokat, hogy hogyan lehet felépíteni és megtartani egy példaértékű együttműködést a város, a nagy multik és a helyi kkv-k között.
