Ahol felszabadulhat az ember

Muzsikus, színész, zsonglőrködik és az országban neki van a legmagasabb – kétméteres – gólyalába. 

 lányok dekoltázsa csodaszép onnan fentről – mosolyog a fekete szemeivel. Sötét, göndör fürtjei, megnyugtató, lassú hangja sok lányt levehet a lábáról. Ma még – mint fogalmazott – sodródik, tömérdek helyen szerepel.

A felsőoktatásról lemondott, mert nincs olyan hely, ahol azt tanulhatná, amit szeret: alternatív, kortárs előadó-művészeti technikákat. A színpadi játék közben vagy a hangszereken muzsikálva látszik, neki ez a szerelme.

– A családom elveszett báránynak tart. Sokáig harcoltam velük, míg elfogadták, hogy ilyen vagyok, s ezeket csinálom. A sors vezetett idáig. Hatévesen testnevelés tagozatra jelentkeztem, de elírták a nevem, így néptáncra kezdtem járni. Nagyon megszerettem. Később valami újat is akartam tanulni, ezért modern- és kortárstánc-technikákkal ismerkedtem. A barátaim többnyire hozzám hasonló hagyományőrző fiatalok, művészlelkek. Ellenkező esetben „megfertőzőm” őket. Az idén szeptemberben alakult Hol-Tér egyesületben barátaimmal szerveződtünk csoporttá.

Életem egyik meghatározó gondolata: csak úgy kaphatunk, ha adunk. Én az előadásaimon keresztül tudok sok embernek adni.

A Vojtina Bábszínházban a mosolygó gyerekarcok miatt szeretem a munkámat. Nem kell sokra vágyni, hogy megtaláljuk a boldogságot. Nem akarok gazdag lenni: egy „összművészeti” projektet szeretnék műhelymunkával és kísérletezéssel. Stúdiót, ahol felszabadulhat az ember.

Egyfajta „színházterápiát”. Nekem az jelent sokat, hogy már most megkeresnek a szakmából tanácsért, produkcióért.