Dzsudzsák Balázs: így élek Eindhovenben

Nem elég, hogy a magyar bajnokcsapat mezét egy olyan gárda dresszére cserélte, amit szerte a világon ismernek és elismernek, hanem országot és – mint utólag kiderült – mentalitást is kellett váltania. Az exlokista válogatott középpályás Eindhovenben engedett betekintést az új életébe.

Az edzőközpontban élnek

- Egy meccs nélküli, szokványos napon kilenc óra előtt kelek, majd irány az edzőközpont, a De Herdgang, ahol a csapat elfogyasztja a közös reggelijét. Ezután készülönk az edzésre, majd a tréninget követően megebédel a csapat, amit vagy taktikai értekezlet, vagy szabadprogram követ.

Az edzőközpontban minden a kényelmünket szolgálja, van medence, szauna és konditerem, ha ráérek, akkor mindig itt ütöm el az időmet. Általában 3 óra körül végzek, majd hazamegyek, ahol internetezek vagy tévét nézek. Az egyik legjobb barátommal, Darko Lazeviccsel szomszédok vagyunk, így rengeteg időt töltünk együtt – mesélt a hétköznapokról Dzsudzsi egy étterem teraszán, ám mint mondta, ez a helyszín nem megszokott környezet az eindhoveni életében. –

Csak nagyon ritkán jövök fel a belvárosba, mindössze akkor úticél, ha vásárolni akarok. Étterembe, szórakozni egyáltalán nem járok, ételeket általában rendelni szoktam, bulizás pedig csak meccsek után van, közösen a csapattal. Ez óriási változás az életemben Debrecenhez képest, ami furcsa is volt az első hónapban, de utána már megszoktam a módit, ugyanis a PSV-nél senki sem él nyüzsgős életet.

A legnagyobb szívfájdalmam a költözés miatt, hogy nem ehetem a kedvenc ételeimet. Legutóbb, amikor a fater itt járt, megfőzte a kedvenc kajámat, így egy hétig csak pörköltet ettem.

Más érzés focistának lenni

Dzsudzsák Balázs gyorsan letette névjegyét a PSV-nél, hiszen remek teljesítménnyel rukkolt elő, így nem meglepő, hogy nagyon szeretik a drukkerek. – Meglepő az a szeretet, amivel már az első hónap után körülvett. Teljesen más az emberek hozzáállása a focihoz és a játékosokhoz; nagyon jó érzés Eindhovenben futballistának lenni – mondta Balázs, akitől azt is megkérdeztük – miután fél óra alatt közel tucatnyian gratuláltak neki és kértek közös fotót, illetve autógrammot -, nem fárasztó a népszerűség?

– Ez hozzátartozik a munkámhoz, így szívesen csinálom ezt is. Legutóbb egy még járni sem tudó, de talpig PSV szerelésbe öltöztetett kisfiúval készíttettek közös fotót velem. Örökre emlékezetes élmény marad ez az eset is.

Kapcsolódó anyagok: