Tíz kard, egy csattanás - Jó vezényszavakkal jól megy a kardforgatás

Debrecen - „Kardot váll-hoz!” „Kardot rejts!” „Vissza-kozz!” Többek között ezek a vezényszavak harsantak fel naponta több százszor a Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégium udvarán május 12 és 16 között.

A Honvéd Koronaőrség négy katonája végtelen türelemmel, odafigyeléssel és rengeteg humorral fűszerezve tartott ötnapos foglalkozás-sorozatot a debreceni honvéd középiskola növendékeinek és katonaoktatóinak. A közel három kilós szablya forgatása és tartása nem okozott gondot, hiszen a jó fizikum és állóképesség alapkövetelmény a tanulók és az oktatók számára. Mégis, egyöntetű véleményként fogalmazódott meg : nem olyan egyszerű tíz percen keresztül kivont karddal különböző pozíciókban őrséget állni. Állás közben ugyanis minden fogásnak, tartásnak megvan a maga rendje, minden ujjnak a pontos helye, a kard élének, a hüvely tartásának meghatározott iránya, szöge. Ezekre mind együtt kell figyelni. Ha ez nem jön össze, borul az egész, egy elvétett mozdulat és megtörik a tökéletes összhatás. Arról nem is beszélve, hogy az „állás” a legnagyobb kihívás. Nincs tüsszentés, vakarózás, mocorgás, egymásra nézés, vagy a Parlamentbe látogató turisták viccelődésén való nevetgélés. Persze a kar-, vagy lábzsibbadás esetleg fáradtság természetes velejárója a feladatnak, így a koronaőrök öt-, tízpercenként változtatják helyüket, helyzetüket, tartásukat.

„Hosszú hónapok, évek gyakorlása során válik a katonából jó koronaőr és díszelgő. A kardforgatók mindennapjaiból most csak ízelítőt adtunk a fiataloknak, akik rendkívüli önfegyelemmel és lelkesedéssel igyekeztek elsajátítani az alapokat. Vannak köztük nagyon tehetségesek, akikből jó díszelgő, vagy koronaőr lehet, s vannak olyanok, akik kevésbé rátermettek, ám hihetetlen akaraterővel és kitartással rendelkeznek. Látható, érezhető a honvédelmi nevelés hatása: gyakorlás közben koncentrálnak, nem beszélgetnek, még akkor sem szólnak, ha már remeg a kezük, szomjasak, vagy elfáradtak. Öt nap alatt egyik csoportra sem kellett rászólni, nem kellett fegyelmezni, csak a feladatokat határoztuk meg, a diákok pedig tették a dolgukat. Persze az összehangolt, látványos végrehajtáshoz kollégáim jó vezényszavai és kiváló oktatási módszerei is kellettek. Csak akkor lépünk tovább, ha egy-egy mozdulatsort már egyszerre tudunk megcsinálni: tíz kardot rejtünk a hüvelybe, mégis egy csattanást hallunk.” - összegezte a tapasztalatokat Ozsváth Sándor főhadnagy, az oktatócsoport parancsnoka.

Az oktatók – Talla István zászlós, Jónás Zsolt törzsőrmester, Nagy István őrmester – egyhetes, reggeltől késő délutánig tartó munkája eredményeként az utolsó napon a tíz legügyesebb növendék egyenruhában jelképes vizsgát tett az iskola udvarán.

A közös fotózás előtt Berkecz Gábor, a honvéd középiskola igazgatója értékelte a hallgatók teljesítményét:„Bízom benne, hogy egy új lehetőséget tártak Önök elé a koronaőrök, s a katonai hivatás egy Önök számára eddig kevésbé ismert oldalát tapasztalhatták meg. Hiszem, hogy egy lehetséges életpályát sikerült felvázolnunk azok számára, akik a katonai felsőoktatás felé orientálódnak, s érzik: a Szent Korona őrzőihez csatlakozni felemelő és megtisztelő feladat. Büszke vagyok arra, hogy 70 év után első ízben a mi honvéd középiskolánkban oktattak kardforgatást, s hogy néhány nap alatt ilyen összehangolt és látványos eredményt értünk el.”

- Markovics Zita hadnagy -

Még egy Gripen is elhúzott a fejük fölött

Debrecen, Hajmáskér - A másodpercek alatt a semmiből felbukkanó Gripent, éleslövészettel egybekötött harcászati foglalkozást láthattak, harci járművekbe szállhattak be a honvéd középiskola növendékei a Hajmáskérhez közeli nullaponti lőtéren.