Világ Pató Páljai!

A napokban, egészen pontosan 6-án ünnepeltük, magam legalábbis, a halogatás, késlekedés világnapját. Szívemnek, lelkemnek, habitusomnak ez az egyik legszebb nap a naptárban. T. Szűcs József írása.

Hisz, ha jól belegondolok, egész életemben mást sem tettem, mint toltam magam előtt a „nemszeretem, most nincs kedvem hozzá” feladataimat. Ameddig csak lehetett. Vagy amíg maguktól el nem múltak. Ám miután jobban megnéztem az angol nyelvű kalendáriumot, már nem lett olyan szeretni való ez a nap. Merthogy egy lényeges szócska elsőre elkerülte a figyelmem, amikor az eddig számomra (is) tökismeretlen világünnepről olvastam. A jeles nap hivatalos, teljes, s lényegbevágó neve ugyanis éppen az hogy „A teendőink halogatása elleni harc napja”. Nem mindegy!

Szóval itt van ez a talán némi kis lustasággal kevert tehetetlenkedés, hezitálás, „ráérünk még” elleni harc. Amely minden komikus látszata ellen komoly dolog. Mármint maga a lelkiállapot, amely a golyóbison alighanem százmilliók sajátja. Egyes lélekbúvárok szerint kifejezetten használ lelki egészségünknek, ha halaszthatatlan teendőnk elvégzését addig halasztjuk, míg belülről nem érzünk késztetést hozzá. S csak a jó időben, a megfelelő lelki konstellációban szánjuk rá magunkat. Ilyenkor általában könnyedén oldjuk meg az előttünk feltornyosult feladatokat. Olyan könnyedén, amelyre álmunkban sem gondoltunk volna. Ám nem hallgathatjuk el azon tudósok véleményét sem, hogy a világ Pató Páljai, azok nejei, gyermekei, unokái, anyósai és apósai, s minden hasonló beállítású tag a rokonságából, bizony komoly lelki sérüléseket szenvedhet. Attól az állandó stressztől, hogy folyvást stresszel a rá váró elvégzendőktől. Sőt, talán elsősorban nem is azoktól. Hanem attól a „rémületes” pillanattól, amely akkor jelentkezik, amikor tovább nincs mese, s végre neki kell kezdeniük.

Ha választani kellene a kétféle magatartás között, alighanem az a hozzáállás lehet a legcélravezetőbb, hogy mindent a maga idejében. Magamon legalábbis kismilliószor tapasztaltam, hogy vannak szerencsésebb csillagzatú napok, amikor könnyedén elvégzek olyan teendőket, amelyek gondolatától is kivert a hideg veríték korábban. Bár a világnap jó tanácsai között olvashatunk tippeket, arról, hogy milyen módon tehetnék rendszeresebbé tennivalóink elvégzését, azt hiszem elég nehéz bőrünkből kibújni. Vagy ilyenek vagyunk, vagy olyanok. De általában ebből is van belőlünk, meg abból is. Így semmi sem zárja ki, hogy a kirobbanó tettrekészség és az „ej ráérünk arra még” mentalitás békésen megférjen egy személyben. Persze nem ugyanazon pillanatban.

Egyébként a derék Pató Pál uram, s lelki utódai nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket. Hisz őket nem külső körülmények, például a déli országok elviselhetetlen déli hősége, késztetnek arra, hogy amit lehet félre tegyenek, s később vágjanak bele. Éppen ellenkezőleg. Belső meggyőződésükből fakadóan képviselik életstílusukat. Ennek elismeréseként Szerintem P.P. bízvást megérdemelné, hogy az amúgy gomba módra szaporodó hungarikumok között történelmünk eme emblematikus figurájának életfilozófiája, szellemi öröksége helyet kapjon. Már csak azért is, mert „szülőapja” eleve ugyancsak virtigli magyar úrként jellemezte...

- T. Szűcs József -