Égő Nagytemplom, ezernyi halott

A 75 évvel ezelőtti támadásokat olvasónk közül is sokan átélték. Van olyan, aki Mikepércsre menekült a családjával a bombázások elől. A férfi kisfiúként a falusi bokor tövéből nézte mindig, ahogy a repülőgépek támadták Debrecent. Beszéltünk egy olyan, idős nővel is, aki 10 évesen élte meg a tragédiát. Ő 1944. június 2-án vidékről utazott Debrecenbe, és az édesanyja a Nagyállomáson várt rá. Sajnos nem sejtették, hogy akkor már közel jártak a városhoz az amerikai repülők. Soha többé nem tudtak találkozni: a szőnyegbombázásban az édesanyja is életét vesztette.

Hőség és erős szél

1944. június 2-án, pénteken 9 órakor, Debrecen első bombázásakor a támadás főleg a város déli felét érte, Nagyállomás-központtal. Az Ispotály-templom elpusztult; állva maradt fél tornyát június 4-én robbantották fel. A MÁV-műhely és a Postakert között legtöbbet szenvedtek az Erzsébet, Tóth Árpád, Hunyadi utca, a Piac utca déli része, de bombák estek a város északkeleti részében is az Ajtó, Pereces és Gólya utcán.

A romok felett fekete, nehéz szagú por- és füstfelhő terjengett. Az égő hajlítottbútor-gyár sötét füstoszlopa a Nagyerdő fölé nyúlva, ferdén hajolt a meggyötört városra.

A gyár megmaradt fele június 23-án égett le. A poros utcákon mentő-, tűzoltógépkocsik száguldoztak, lapátos, csákányos emberek siettek az áldozatok, rom alá került óvóhelyek kibontására. Az esti órákban sokan a Nagyerdőre, a környező mezőkre és tanyákra húzódtak alvásra. Az áldozatok első nagy csoportját június 5-én temették el, köztük sok német katonát is.

Éjjel-nappal folyt a romok eltakarítása. Debrecent ennél nagyobb kár még nem érte. Június 6-án megjelentek az első hivatalos rádióközlések a nyugati nagy invázióról. Bizonyossá vált, hogy a magyar városok június 2-i bombázása, a vasútállomások elpusztítása ezzel volt kapcsolatos – közölte a Debreczeni Képes Kalendáriom 1945-ös száma.

A várost meglepetésszerűen érte a bombázás: reggel volt, éppen akkor érkeztek be a vonatok. Az erős déli szél is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bombák a Nagyállomás mellett a lakóövezetekre is estek. Sokakat a villamosbérletük vásárlása közben ért a bombázás az Ispotály téri pénztárnál.

A bombázás a pályaudvart és a vagongyárat érte leginkább, s az Erzsébet utcai munkásnegyedet szinte a földdel tette egyenlővé. Elpusztult a Deák Ferenc és a Hunyadi utca köze, ahol most a Petőfi téri nagy park található. Építettek ott egy biztonságosnak hitt óvóhelyet, de az egy 500 fontos, lánccal összekötött bomba hatására beomlott. Nagyon sokan nem is mentek óvóhelyre, mert egyszerűen nem hitték, hogy Debrecent bombázni lehet. Az impozáns törvényszék udvarára és a börtönre is esett bomba, de az alagsorban lévő raboknak nem esett bajuk. A Szent Anna és a Ferencz József út sarkáról minden épület eltűnt.

A műszaki osztály jelentése szerint körülbelül 280 ház teljesen romba dőlt vagy súlyosan sérült, 380 vált életveszélyessé, és 800 könnyebben sérült; 1362 család, 4518 személy vált hajléktalanná.

Leálltak a közművek

Miért Debrecen, a hadászati szempontból jelentéktelen város volt a bombázás színtere? A Hajdú-Bihar Megyei levéltár összeállítása szerint a partraszállás biztosítása mellett dr. Ormay József hadtörténész véleménye az, hogy a debreceni bombázás a Japán elleni leendő ingabombázások főpróbája volt, s az amerikaiak bizonyítani akarták az effajta bombázási módszer eredményességét. Az amerikaiak a magyar légtérben ugyanakkor demonstrálni akarták az abszolút technikai fölényüket. Támadtak minden élő és holt célt, még az állatokra is lőttek: augusztus 21-én például a hajdúböszörményi repülőtéren legelésző városi csordát, körülbelül 500 szarvasmarhát pusztítottak el.

Az első támadásban – Bihari László helytörténész kutatásai alapján – 130 bombázógép összesen 1030 bombát dobott le. A polgári halottak száma 1194, amely mellett megsebesültek 673-an.

A júniusi első bombázás után még 5 nagy légitámadás érte a várost. Közben június 15-én a zsidók kiköltöztetése is megkezdődött a gettókból a város nyugati oldalán lévő téglagyárakba, ahonnan július elején deportálták őket. Többen öngyilkosok lettek.

Szeptember 2-án este egy magányos repülőgép néhány bombát dobott a városra. Szeptember 4-én 21 órakor egy zavaró, szintén magános repülőgép néhány bombát dobott a Magoss György téren égő reflektorral haladó német gépkocsira.

Debrecen második nagy bombázása 1944. szeptember elsején volt. Reggel 9 óra körül váratlanul érkezett repülőgépek gépfegyverezték végig a piacot, a repülőteret, hol nagy károkat okoztak. 11 óra felé a Nyírség felől érkezett nagyobb kötelék főként az állomás és a gázgyár környékét bombázta. Megszűnt a villany-, gáz- és vízszolgáltatás. A város déli felét a nyomasztó nagy hőségben por-, gáz- és füstréteg lepte el. Az el nem takarított romok meggyarapodtak, hatalmas bombatölcsérek fenekén habos, piszkos víz szivárgott össze. A város több helyen égett, és a halottakat takaró romok felett nyomban megindultak a mentési munkálatok. Az áldozatok első nagyobb csoportját szeptember 4-én temették el.

Lángokban a városháza

A harmadik bombázást szeptember 15-én a korábbi angol–amerikai helyett ezúttal orosz repülőgépek hajtották végre. Ez 55 percig tartott az esti órákban, világító gyertyák vakító fényében. A bombák a város legnagyobb részét beszórták.

1944. szeptember 17-én bekövetkezett Debrecen negyedik bombázása is, amely este 8 óra után csaknem 40 percig tartott, és sok gyújtóbombával, aknával és kisméretű bombával szórták végig a várost.

Leégett többek között a Nagytemplom teteje, a városháza Piac utcai fele, telitalálat érte a Déri Múzeumot, az ősi Kollégium keleti oldalát, sok köz- és magánépületet. Az egyszerre égő Nagytemplom és városháza égre pirosló lángjai félelmetes látványt nyújtottak az éjszakában.

A tűzoltók munkája csak a városháza keleti felét és több napi igyekezettel a Nagytemplom tornyait tudta megmenteni. A nyugati torony gömbje a szélvitorlával és csillaggal szeptember 21-én lezuhant. Ezeket 1945. augusztus 1-jén helyezték vissza ünnepélyesen.

Az ötödik bombázás 1944. szeptember 20-án volt: este 8 óra után mintegy 40 percig bombázták a város déli és keleti felét, de a központ is kapott. A kalendárium szerint hat helyen égett a város.

S végül a hatodik nagy támadás, amely 1944. szeptember 21-én történt. Amerikai kötelékek a déli órákban körülbelül 30 percig bombázták főleg az állomás környékét, mely után két hatalmas tűz támadt feketén felgomolygó füstoszlopokkal. A kalendárium beszámolója szerint szeptember 25-én beköszöntött a hideg őszi eső is, amely a megrongált fedelű lakásokat, középületeket többnyire használhatatlanná tette.

A Vörös Hadsereg 1944. október 19-én, csütörtökön éjjelre foglalta el Debrecent. Október 27-én a repülőtér helyrehozására az orosz katonai parancsnokság háromezer embert rendelt ki munkára. Őket azonban még váratlanul érkezett német repülőgépek bombázták, s ez az orv akció is halottakat és sokak sérülését követelte.

Vass Attila

Fegyverrel akadályozták az oltást

Az óvóhelyeken a súlyos csomagokkal lecipekedő emberek ülve, hárman-négyen összeborulnak, fejükre kendőt, kabátot borítanak, és egy gyertya halvány fénye mellett némán ülnek, mint a halálraítéltek. Sokan vizes kendőt kötöttek a szájukra bombagáz ellen. A felmelegedett, megromlott levegőben mindenki ideges, durva, ingerült. A bombázás okozta idegkimerülések a lakosság körében 2-3 napig tartó lázas betegséget okoztak. Amikor behallatszott a sziréna feloldó, egyenletes búgása, senki se mert egynapi nyugalomnál többre számítani. Idegroncsoló élet volt!

Október másodikára az esők a repülőtevékenységet apasztották, a menekülést zavarták, és a rongált épületekben sok további kárt okoztak.

Aztán október 9. hajnalán szokatlanul nagy zajjal, kiabálással és iramban vonultak a német és magyar csapatok a Nagyerdő felé, keresztül a városon. Fél 6-tól hatalmas detonációk reszkettették meg a város házait – idézte fel a képes kalendárium.

Október 17-én, kedden a német katonai parancsnokság megkezdte a hadi üzemek, malmok, gyárak, raktárak, vasút- és postaberendezések robbantását. Az István Gőzmalom elpusztítását előkészítették, majd másnap 6 órakor felrobbantották a gépházát. A tűz átterjedt az épületekre, ám a németek fegyverrel akadályozták az oltást. Az óriási dörejjel levegőbe repült s égő vagongyár fekete füstjét a déli szél a Nagyerdő felé terelte.

Borítókép: B–17 Flying Fortress a cívisváros felett