A falóger fogadta a gúti erdei fákat

Olajütő helyett már Falóger a neve egy kisebb debreceni városrésznek – ez téma volt a legutóbbi debreceni városi közgyűlésen. Papp József jobbító szándékkal adta a Falóger nevet az ezt a részt is magában foglaló területnek, mely névnek szintén megvan a történeti alapja – hangzott el, s írta meg a Napló. Erre reagálva Papp József helytörténész egészítette ki az előzményeket.

– Ha már az újságcikkben engem is említettek, elmondom: a két területnek nem volt történeti kapcsolata korábban. Az Olajütő a Csapókerttel semmilyen kapcsolatban sem álló szigetként jött létre a belső legelők és a majorsági földek között, ahová a város vezetése kizavarta a tűzveszélyes szakmát a belső városból. A mesterség itteni eltűntével vált az Olajütő egyfajta külsőségi nyomorteleppé, amit az 1980-as években számoltak fel.

A régi falóger viszont eredetileg a kisvasúttal Debrecenbe érkező gúti erdei fák fogadására létesült, zárt ipari terület volt. A két önálló, és igencsak különböző funkciójú rész közötti mai lakóutcák az után jöttek létre, amikor az 1916-ban még részben az Olajütőben, és mellette a Csapókertig érő kincseshegyi homokdombokra tervezett köztemető nem valósulhatott meg.

A város a háborút követően, a húszas években osztotta fel az addig lakatlan és temetőként elgondolt részeket, majd lakótelkekként értékesítette azokat. Ebből csak az Olajütőt hagyta ki, mert ott sokan éltek már akkor, és így nem kellett a kisajátításokkal bajlódniuk.

Amikor a városrészek elnevezésére kapott felkérés nyomán az elhatárolás- és névrendszer első változatát elkészítettem, magam is megneveztem ezt a jól elhatárolható, akkor már elegáns lakónegyeddé vált Olajütőt. Miután a város vezetősége és az önkormányzati bizottságok nem támogatták minden, bár történetileg hiteles, de túlzottnak ítélt elaprózódáshoz vezető kisebb terület önálló elnevezését, ezért a szabályozási tervet is alapul véve összevonásokat kellett alkalmaznom. (Az eredeti elképzelésem szerinti közel száz névből álló rendszeremhez képest – csak a belterületen – így is 51 városrész lehatárolása történt meg!) Az egyeztetések nyomán a Csapókert „ősi” határán futó Kuruc utcától délre eső – szintén a '20-as években kiosztott – lakóövezet így lett a ma Csapókertnek elnevezett városrész tartozéka.

Az ezt délről határoló Huszár Gál utca és a Faraktár utca közötti terület pedig a városrész legnagyobb, és a legjobban csengő „Falóger” elnevezését vette fel. Annál is inkább, mert a fateleptől északra eső utcákat is már úgy azonosította a közvélemény.

Maga az önkormányzat által létrehozott belterületi városrészi elnevezésrendszer a magyarországi hivatalos földrajzi nevek listájába került. Azt megelőzően sohasem volt hatósági eljárással megállapított – hivatalos – városrész-elnevezés Debrecenben, csupán a hagyományokban öröklött területnevek voltak forgalomban. Közöttük számtalan azonos elnevezéssel a város különböző területein. Végül a közgyűlés valamennyi tagjának egyöntetű szavazásával, és kb. ötévi előkészítéssel, 2004-ben és 2005-ben elfogadott új területnévrendszer a korábbi viszonyok rendbetételét célozta, és egyáltalán nem volt feladata a kisebb részek fennmaradt, hagyományos elnevezését eltörölni, ilyen határozat nem is született. Az Olajütő neve sem tűnt el. Az összevonások miatt más városrészek esetében is volt, hogy kisebb egységek korabeli nevei kényszerűen kimaradtak a listából. Azok a nevek azért ugyanúgy fennmaradnak, mint ahogy pl. a Sóház városrészben a Pavilon (laktanya) neve, amely pedig ma már középiskola.

Papp József, Debrecen

Borítókép: Az elnevezés a környék fatelepi múltjára utal