Hideg volt az ünnep egykoron

Ehhez Réthly Antal meteorológus gyűjtését hívtuk segítségül. A négykötetes, Időjárási események és elemi csapások Magyarországon című művéből szemezgettünk.

A korabeli krónikás azt jegyezte fel 1425. május 29-éről, hogy jó év lett volna, de olyan nagy hideg volt, hogy a gabona és a szőlőtőkék nagy kárt szenvedtek. Az ünnep 1515-ben május 27-én volt, „Magyarországon az igen havas telet olyan esős nyár követte, hogy pünkösdtől, május 27-étől Szent Mihály napig, szeptember 29-ig minden nap szünet nélkül esett az eső.”

A krónikás 1546 pünkösdjéről borzalmas jégverést említ Medgyes településen.

Elővették a meleg ruhát

Pünkösd másodnapja – május 19-e – maga a pokol lehetett Budán és Pesten 1578-ban. Azon napon nemcsak földrengés pusztított Budán, hanem zivatar is volt, a vár puskaporos tornyába pedig villám csapott. „A széthulló kövek pedig rettenetes pusztítást vittek véghez. A Musztafa basa építette pompás dunai hajóhíd három helyen elmerült. A szerte repülő kövek még a szőlőket is tönkretették. Buda és Pest nagy része leégett, s állítólag 5 ezer ember elpusztúlt.” Több feljegyzés is megemlékezik a villámcsapásról, ahol több mint ezer mázsa lőport tároltak.

Pünkösd hétfője május 15-ére esett 1592-ben, amikor a dér a bortermés nagy részét elvette Sopronban. Később, 1633. május 18-án, pünkösd napján oly nagy hideg volt – szél és hófergeteg -, hogy rettenet. Május 19-én, pünkösd harmadnapján a dér a szőlőkben nagy kárt tett 1682-ben. Az ünnep péntekjén és szombatján országszerte nagy havazások voltak 1709-ben. Debrecenben 1793 májusa végén az alábbi feljegyzés íródott: „majd egy hétig hideg járt, úgyhogy meleg ruhát kellett előszedni. Az emberek náthásak.”

KZS