A századok formálták, most teljesen megújul: a Petőfi tér színes története

Mint ahogyan arról már beszámoltunk, jelentős átalakulások előtt áll a debreceni Petőfi tér. Ennek apropóján kerestük fel Papp József helytörténeti kutatót, akivel egy kisebb időutazásra invitáljuk olvasóinkat, hogy a térnek ne csak a jövőjéről, hanem a múltjáról is szót ejtsünk.

– A mai Petőfi tér elődje a város legelső, 1862-ben bekerített közparkja, az egykori Népkert, mely az indóház – az akkori vasútállomás – előtt helyezkedett el.

„A 19. század végén lett Petőfiről elnevezve a forradalom és szabadságharc után ötven esztendővel,”

majd a századik évfordulón szobrot is állítottak a nemzeti hős tiszteletére. A vándorszínész egykori lakhelyét, ahol 1843/44 telén élt, ma is emléktábla jelöli a Nagyállomás épületén. A Népkertből ma már nem igazán maradt meg rész, mindössze az a terület, ahol a villamosforduló van – kezdte a múltidézést a szakember. Elmondta, a valamikori Debrecen lezárult a mai Erzsébet utca vonalával. Itt futott a város árka, annak hídjánál volt Debrecen déli kijárata, a Várad utcai kapu (mai aluljáró környéke).

Háborús pusztítások

Itt közelítette meg a Debrecent Szolnok felől 1857-ben elérő sínpár. Az az utca, ami most a keleti térfal, Deák Ferencről volt elnevezve. A Piac utca minden időben véget ért a mai tér kezdetén. A volt Hunyadi utca pedig a mai Petőfi tér. Papp Józseftől megtudtuk, hogy ezen a két utcán belül cívisházak is álltak. Egyik legjelentősebb intézmény volt a Royal Szálló, ahol a század elején még Ady Endre is tartott felolvasást a debreceni Csokonai-kör meghívására. Mint megtudtuk, ez a mai park városközpont felőli kezdetén helyezkedett el.

A Deák Ferenc utcai kanyarban állt a zsinagóga, amiről tévesen azt hiszik, hogy lebombázták. – Az igazság az, hogy egyszer kigyulladt a kupolája, amit utána le kellett bontani. A bombázások után pedig kihasználatlanná vált, majd egész egyszerűen városrendezési okok miatt lebontották. A mögötte lévő zsidó lányiskola azonban ma is áll, ezt sokan a „kis OTI”-ként ismerik – mondta. A második világháború bombázásai azonban szörnyű pusztításokat is végeztek. A járásbíróság épülete mindössze 15 évig állt, szinte teljesen megsemmisült, illetve az „OTI-bérházként” ismert épületet is elvitte a háború. Az egyik legjelentősebb épületegyüttes, a törvényszék és a börtön, a mai Iparkamara utca déli sarkán állt, mai tér felé néző Deák Ferenc utcai főszárnya szintén odalett, csak az Iparkamara utca felé néző rész, illetve a börtön maradt meg. A főépület helyére, illetve elé, a Deák Ferenc utca testének részbeni felhasználásával épült a mai háromemeletes lakóház az új Petőfi tér keleti térfalaként.

– Az 1944-es bombázások után azonban megmaradt a zsinagóga és az iparkamara épülete is, illetve több házat is meg lehetett volna tartani. Akkor azonban úgy döntöttek, hogy országos építési pályázatot írnak ki a Petőfi tér alakítására, és végül parknak hagyták meg a terület közepét, ugyanis a körbeépítés megvalósult. A már említett Petőfi-szobron kívül készült egy repülős emlékmű is, illetve egy szökőkút, ami ma is ott található. Érdekesség, hogy ezt a teret úgy alakították ki, hogy a Nagyállomás ennek tengelyébe essen, vagy megfordítva: elhatározták, hogy az új állomás tervezett épületéhez csinálnak egy nagy teret – fogalmazott Papp József.

A hol szebb, hol kevésbé szebb napokat látott Petőfi tér, mint ahogyan írtunk róla, ma is fontos része Debrecennek. S minden bizonnyal ékes tere lesz a városnak a felújítás után.

Vass Kata