Tudtad, mikor épült az ország első vasútvonala? S azt, hogyan lett Püspökladány a térség fontos vasúti csomópontja? – fotókkal, videóval

Elsősorban édesapja iránti szeretetből és tiszteletből vált vasutassá Bíró Ferenc Mihály, aki több mint húsz éve gyűjti, dolgozza fel és mutatja be a püspökladányi és környéki vasutasmúlt érdekességeit, szépségeit. A püspökladányi Vasúttörténeti Magángyűjtemény alapítója 2000-ben jutott hozzá a kiállítása első darabjához, egy kézilámpához, majd az évek folyamán egyre több relikviát kapott, illetve szerzett be. Jelenleg egy 70 négyzetméteres, egykori garázsépületben rendezte be tárlatát, de tervei között szerepel egy 40 négyzetméteres kiállítótérrel való bővítés is.  

A 74. Vasutasnap alkalmából látogattunk el a különleges püspökladányi múzeumba. Bíró Ferenc Mihály vasúttörténeti ismertetővel kezdte a Haonnak tartott tárlatvezetését. Mint elmondta, az első vasútvonalat (Pest és Vác között) 1846. július 15-én nyitották meg. Ehhez kapcsolják a vasutasok ünnepét is, amely 1961 óta minden év júliusának második szombatja.  

– ismertette. Elmondta, eredetileg Karcagról Nádudvarra, majd onnan Hajdúszoboszlóra tartott volna a vasút nyomvonala, de Bucsánszky József miniszteri főfelügyelőnek köszönhetően Püspökladányra esett a választás. 1858-ban innen indult a térség második vonala Nagyvárad felé, ekkor vált a város térségi csomóponttá, s ez meghatározta a későbbi fejlődését.  

Lassan huszonöt éve gyűjti a vasutas relikviákat

– A kiállítást a négy vasúti szakszolgálat szerint tematizáltam. A forgalmi-kereskedelmi szakszolgálattal például a személypénztáraknál vagy a jegyvizsgálatnál találkozhat az utazóközönség. A vontatás-gépészet többek között a mozdonyvezetőt, valamint a vonó és vontatott járművek fenntartását és javítását foglalta magában – ismertette. A másik kettő az építés-pályafenntartás, valamint a távközlés-biztosítóberendezés szakszolgálatai. Utóbbi része például az utastájékoztató rendszer üzemeltetése.  

– idézte fel. A Vasúttörténeti Magángyűjtemény 2015 decemberében nyitotta meg kapuit.  

Egészen a dualista korszakig repít vissza a püspökladányi vasúttárlat

– Elsőként egy képzeletbeli váróterembe érkezünk, ahol forgatható menetrendi táblák, egy kovácsoltvas pad, valamint egy 1963-as felhívás fogadja a látogatót. Utóbbi pontokba szedve foglalja össze, mit lehet, s mit nem a vasútnál csinálni. Vannak rajta már idejétmúlt utasítások – mutatott körbe Bíró Ferenc Mihály. Továbbmenve egy építési-pályakarbantartási összeállítás következik, melyben megtalálható például egy 1916-os pályafenntartó brigád munkanaplója, valamint több útmutató, magasságjegy és tankönyv is. A következő vitrinekben vasutas törzsgárdajelvényekkel, távírójeladóval, egy telefon külső csengőjével, illetve egy Leclanché-elem üvegedényével és egy, az 1920-as évekből való fuvarlevéllel, díjszabásokkal, forgalmi és jelzési utasításokkal is megismerkedhetünk.  

Igazi nosztalgiautazás a püspökladányi vasúttörténeti gyűjtemény

A következő részleg egy működő sorompó-előjelzővel és egy síngyűjteménnyel kezdődik. Utóbbi legöregebb darabja egy 1880-as resicai sín. – Resica jelenleg Romániában van, a Bánság történelmi régiójában, az egykori Krassó-Szörény vármegyében. Az ottani vasmű ma is működik, ott csinálták az első hazai mozdonyt több mint 150 évvel ezelőtt – mutatta be Bíró Ferenc Mihály.   

– Egyik ékköve a kiállításnak egy Mávag „Jobbágy” típusú kályha, ezzel fűtötték a személyszállító vagonokat. Mellette egy személypénztári jegytároló szekrényt fedezhet fel a látogató. Ezen kéregjegyeknek a használata majd’ 200 évre tekinthet vissza. Angliában használták először ezt a vastag kartonpapír alapú, előrenyomtatott jegyformát, bizonyos viszonylatokra, bizonyos kilométerekre – mutatta be Bíró Ferenc Mihály. A falakon különböző képek, mozdonytáblák láthatók, köztük a Pfaff Ferenc, a MÁV főépítésze által tervezett régi debreceni nagyállomás fotójával. Az épületet a debreceni bombázások idején érte találat, majd újat építettek helyette, s azt 1961-ben adták át az utasforgalomnak. 

– Püspökladányban volt még egy szakszolgálat, az úgynevezett fatelítő. A két világháború között 400 fő fölött foglalkoztatott, Európa legnagyobb teljesítményű fatelítője volt. A vasúti pályák talpfáit gyártották, de 1944-ben ezt is légitámadás érte, leégett a fatér, viszont ’45-ben újraindulhatott a termelés – jegyezte meg.  

Mindezeken túl gépészeti összeállítás, távíróoszlop, kézi hajtány, egy Bhv-kocsibelső, valamint jelzőmakettek és emeltyűk is alkotják a különleges püspökladányi kiállítást.