Annyit ettünk, hogy alig bírtunk elmozdulni a téglási Kolbásztöltő napról

Egy rögtönzött flashmobra érkeztünk: a muzsikaszóra körtáncot alkotó helyiek a tekeredő kolbász alakzatát vették fel a Téglási Polgármesteri Hivatal udvarán szombaton délelőtt. A vidám produkciót értékelvén azért reméltük, hogy némi zsíros falat is a markunkat üti, ha már Kolbásztöltő napra látogattunk ki. Aztán rögvest megszimatoltuk a sült hús illatát, és követtük a füstjeleket.

A legnagyobb sátorral a Bek Pál Kertbarátkör települt ki, ők több mint húszkilónyi hússal készültek a Kolbásztöltő napra. Ez elmondásuk szerint legalább ötven főt biztosan jól fog lakatni:

– árulta el Szalka János, akiben rögtön felismertük az egyesület séfjét. A keze alá dolgozó asszonyok annyiban kijavították a főszakácsot, hogy a legfontosabb összetevő, a szeretet teszi igazán ízletessé a kolbászukat. Közben jókedélyűen viaskodtak a tyúkbéllel, amit próbáltak a daráló csőrére igazítani. Ez egy roppant nehéz feladat, így volt, aki szabadkozott: évek óta nem csinált ilyet, és csak „tiszteletbeli bélfogóként” vesz részt a programon.

Amíg a kolbász sült, hagymás vérrel csillapította a korgó gyomrokat az egyesület többi tagja. Húsz literből sütöttek a látogatóknak, de már alig maradt néhány merőkanál az étvágycsináló finomságból.

Aki a téglási kolbászt szereti, rossz ember nem lehet

Míg a legtöbb sátornál serényen tekeredtek a kolbászok, a Téglási Városi Konyha munkatársai már régen gőzölgő készétellel várták az éhes szájakat. Valaki meg is jegyezte, hogy nekik bizony van rutinjuk abban, hogy már 10 órára elkészüljön az ebéd. A kolbászzsír sem veszett kárba, vastagra szelt házi kenyérre kenve incselkedett a bámészkodókkal, bizony nehéz volt ellenállni a takarosan berendezett, virágokkal és kockás terítővel díszített asztalkának.

Mellettük a Téglási Bölcsőde pedagógusai is hasonlóan takaros standdal csábították a kolbászra éhezőket, és még egy különlegességgel is lenyűgöztek minket: porcukros kovászos-kolbászos fánkot kínáltak.

– mondta Sigér Zsuzsanna kisgyermeknevelő, aki szerint a konyhában a fantáziánkra van bízva minden.

A téglási párosnak nincs párja

Az idősebbek a sörpadokon ültek, az asztalon bőségesen elterültek a finomságok, és ahogy a hamisítatlan vidéki rendezvényekhez, a kólásüvegben pálinka, a fagylaltos dobozban töltött káposzta készült arra, hogy leöblítsék velük a kolbászt. Közben a gyerekek az ugrálóvárban szökkenve pihenték ki a fáradalmakat, ugyanis ők is kivették a részüket a munkából. Mint megtudtuk, az alapanyagot ők gyúrták össze korábban, ezt a tevékenységet ugyanis a gyurmázáshoz vagy a homokozáshoz hasonlóan különösképpen élvezik.

Hasonlóképpen tréfálkozott a Holiday csapata is, a baráti társaság együtt jár nyaralni, így adta magát a névválasztás. Meglepődtek azon, hogy nem ismertük a világhírű téglási kolbászt, ami a hagyományossal nem tévesztető ám össze. Óvva intettek a szomszéd csapattól, akik szerintük csak azért költöztek melléjük, hogy ellessék a technikát. Amazok visszavágtak, hogy a hangos csapat csak a show-t akarja ellopni, mert az is kell a kolbászba. A barátságos mérkőzésen jót mulatva tovább álltunk. Megkóstoltunk mindent, amivel megkínáltak, és bizony a téglásiak nem sajnálták a falatokat. Menekülés közben a kezünkbe nyomtak egy tányér palacsintát, így nem lehet azt mondani, hogy nem látták szívesen a vendégeket.

– nyilatkozta a Haonnak Szabó Csaba. Téglás polgármestere úgy látja, valóban mindenki szívét-lelkét beleteszi a kolbászba, és örömét fejezte ki, hogy minden alkalommal több százan látogatnak ki az eseményre.