Orpheus Britannicus és az elemek: föld, szél, tűz, víz

Peter Broadbent, a londoni Joyful Company of Singers kamarakórus vezetője, Anglia egyik legkiválóbb kóruskarnagya állt ismét a Kodály Kórus élén a Pásti utcai zsinagógában tartott hangversenyen. A magyar kórusművészettel Kodály és Bartók művein keresztül megismerkedő karnagy lelkes és értő tolmácsolója kortárs kórusművészetünknek is. Nemcsak előadóként, hanem a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny zsűritagjaként és a versenyhez kapcsolódó karvezetés mesterkurzus tanáraként is köszönthettük már Debrecenben. A magyar kóruskultúra külföldi megismertetéséért 2006-ban a Pro Cultura Hungarica, majd 2016-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta.

A mostani hangverseny vezérfonala a föld, a szél, a tűz és a víz, vagyis a négy őselem inspirációja által született, illetve az azzal tartalmi összefüggésbe hozható kórusműveket kapcsolta össze.

Kortárs darabok

A műsor elsősorban ritkán elhangzó, kortárs angolszász darabokra épült, melyekről, már csak különlegességük miatt is, érdemes néhány szót ejteni. A nyitás lendületét M. Tippett II. Erzsébet királynő koronázására írt fanfárkarakterű darabja adta. H. Parry a tűz és víz által meghalt emberekért könyörgő imádsága, S. Barber és F. Delius a vizek nyáréji énekét szöveg nélkül is megkapóan ábrázoló kórusa, W. Walton Assisi Szent Ferenc Naphimnuszára íródott műve lírai ellenpontként teremtett egyensúlyt a koncerten. J. Mäntyjärvi nagyon kevés zeneszerzői eszközt alkalmaz az elsüllyedt Estonia komphajó halottaiért szóló kórusában, de éppen ettől a végletekig leegyszerűsített szerkesztésmódtól kapott a mű drámai erőt. A koncert programjába különös módon illeszkedett M. Lauridsen és A. Bullard egy-egy madrigálja, melyek modern köntösbe öltözött lángoló reneszánsz versek, s így a szó átvitt értelmében őselemnek érezhettük a szerelem tüzét is. A karnagy különös és összehasonlítás szempontjából érdekes választása V. Williams és F. Martin ugyanazt a Shakespeare-szöveget feldolgozó kórusműve. A hangverseny műsorának egységét látszólag A. Schönberg: Friede auf Erden című kompozíciója szakította meg. Ez az 1907-ben, késő romantikus stílusban íródott és szerzőjét kortársnak egyáltalán nem nevezhető mű szövegkifejező eszközeivel, harmóniakezelésével mégis rámutat a mai kórusművészetet meghatározó kompozíciós technika gyökereire.

Megértik-e?

Az idegen nyelvű kórusművek előadása bizonyos kockázatot is jelent: vajon megérti-e a közönség a művek tartalmát. Szerencsés esetben elhangzik néhány magyarázó szó a művekről, esetleg a versek magyar szövege is. Szabó Sipos Máté karnagy párszavas ismertetője és szövegfordításai nagyszerűen vezették a hallgatóságot, a közönség betekintést nyert egy jellegzetes zenei stílusba, így a hangverseny valóban elérte célját.

A Kodály Kórus intonációs és előadói vonatkozásban is egyaránt rendkívül nehéz a’cappella műsort énekelt. A férfi szólamok egységes, gyönyörű, de erőteljes hangzása, a női szólamok hajlékony dallamvezetése, a tökéletes szövegkiejtés magas színvonalú, igényes előadást eredményezett. A műsor alcíme ugyan nem tartalmazza az ötödik elemre utaló quinta essentia kifejezést, de ez a mindennek lényegét megadó, átható szellemiség a koncert műsorában, kidolgozásában és előadásában is kirajzolódott. Az alapgondolat megvalósult: a görög mitológia lantjának harmóniái, melyek megszelídítették a legvadabb természeti erőket is, tisztán zengtek Orpheus Britannicus húrjain.

Török Ágnes

Borítókép: Peter Broadbent a Kodály Kórus élén a Pásti utcai zsinagógában