A hivatal koszorúi

Most nem arra a bizonyos Babits-versre gondolok, amelyet még ma is kínos volna ünnepségen elmondani, hanem szóvirágokból font koszorúkra. Az utóbbi időkben ugyanis azt veszem észre, mintha a hivatali stílus eszköztára erősebben hagyna nyomot a mindennapi nyelvhasználatunkon.

Általában a legtöbben rosszul vagyunk a bikkfanyelvtől. Mégis alig vesszük észre talán, hogy újabban többször mondunk, írunk olyanokat: életem során, a kirándulás során – miközben korábban elég volt az, hogy: életemben, a kiránduláson. Célhatározói mellékmondatot bevezetve egyre gyakrabban láthatjuk, hallhatjuk: „annak érdekében, hogy…” – miközben ezelőtt bőven megfelelt az „azért, hogy…” vagy csupán a „hogy…” is. „Gyuri számára” helyett eddig megelégedtünk azzal is: Gyurinak. És ez csupán néhány nyakon ragadott apróság.

Kinek, minek akarunk ezzel az önkéntelen pózzal megfelelni?

Úgy vélem, e fordulatok jórészt a hírközlés nyelvén keresztül szivárognak le a napi gyakorlatunkba, van is rá elméletem, hogyan és miért, de soktényezős és most már több évtizedes gyökerű a folyamat, kétszer ekkora hasáb is kicsi volna hozzá.

Mi is a gond a fenti jelenséggel? Szürkíti a kifejezéskészletünket, körülményesebbé teszi, személyteleníti a közlést. Egy másik nagy versre gondolva, persze csak csöndesen: „az édes szó-mámorba” mintha odafurakodna az igazgatás. Ezt szeretnénk-e? Hagyjuk-e?

Fábián György