„Ezek az épületek őrzik a múltunkat”

A napokban nyílt lehetőségünk arra, hogy körbejárjuk a megújult Püspöki Hivatalt Debrecenben. A kívül-belül egyaránt megszé­pült épület műemléki védelem alatt áll, ezért a felújítást az örökségvédelmi előírásoknak megfelelően kellett megvalósítani. A munkálatok előkészítésében, a tervezési program összeállításában Virányi Zsolt építész, a Tiszántúli Református Egyházkerület műemléki tanácsosa is tevékenyen részt vett, akinek többek közt feladata volt az építéstörténeti kutatási dokumentáció elkészítése. Virányi Zsolt a Naplónak adott interjújában a szakmai életútjáról, a műemlékvédelem sajátosságairól, valamint emlékezetes munkáiról is beszélt.

Honnan ered a műemlékek iránti érdeklődése?

Amikor a főiskolán építésznek tanultam, már akkor a műemlékvédelem és a népi építészet voltak a kedvenc tantárgyaim. A főiskola nyári népi építészeti felmérő táborokat szervezett szerte a megyében, ilyenkor több települést leptünk el mi, építészhallgatók. Igyekeztünk az adott településnek az építészeti karakterét, a még meglévő régi épületeit felmérni, rajzokkal, fényképekkel dokumentálni. A kutatás eredménye a településnek is segítséget jelentett, így rekonstruálható volt, milyen épületek állhattak az adott településen 200-300 évvel ezelőtt. Ezzel, mint utóbb kiderült, meg is előztük a korunkat, mert ma már kormányrendelet alapján minden településnek rendelkeznie kell településképi arculati kézikönyvvel. Innen már nem volt visszaút, a régi épületek felújításában képzeltem el a jövőmet.

Milyen út vezetett a Tiszántúli Református Egyházkerület műemléki tanácsosi állásáig?

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal debreceni irodájának lettem a munkatársa, 17 évig voltam a megye műemlék-felügyelője. Ez idő alatt a megye összes műemlékét megismertem, kastélyoktól a templomokon át egészen a népi lakóházakig. Ekkor még mint hatósági munkatárs próbáltam segíteni, de mindig olyan szemszögből néztem a lakóházakat, hogy ha én lennék a tulajdonos, mi az, amit még el tudnék fogadni a műemlék védelme érdekében, és mi az, ami már jelentősebben korlátozza a tulajdonos anyagi lehetőségeit, az épület használatát. A hatósági munkaköröm mellett magántervezőként több műemlék-felújítási munka építész tervezője is voltam, de ezt a megyénkben nem lehetett végezni összeférhetetlenség miatt, így Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben sokat dolgoztam tervezőként. Közben elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen a műemlékvédelmi szakmérnöki kart, próbáltam a műemlék-felújításokat a tervezéstől egészen a kivitelezésig végigkísérni, így a műemlékvédelem már valóban életem része lett.

„A mai napig nem tekintem ezt munkának; bár rengeteg feladat van, de ha az ember szívvel-lélekkel csinálja, akkor sokkal többet bír.”

Amikor megszűnt az intézményes a műemlékvédelem, és a hatóságon belül ez a szakma már kezdett inkább közigazgatási tevékenység lenni, úgy éreztem, ideje más munkakörben is kipróbálni magam. A Tiszántúli Református Egyházkerület műemléki tanácsosi pozíciója 2016-ban megüresedett, a nyugdíjba vonuló tanácsos kért fel, hogy folytassam a munkáját. Itt az összes egyházkerületi és egyházközségi beruházással kapcsolatban fordulhatnak hozzám, illetve hozzánk, kollégáimmal segítjük a beruházások megvalósítását a pályázástól a kivitelezésig.

A műemlékké nyilvánított épületek értelemszerűen védelem alatt állnak. Mi annak a menete, hogy valami műemlékké válhasson?

A műemlékké nyilvánítást a kormányhivataloknál vagy a Lechner Tudásközpontnál kell elindítani. Előtte javasolt megkérdezni a feltételeket, mivel jár ez, a követelményeket és az előnyöket is figyelembe kell vennie a tulajdonosnak. Nagyon sok pályázatban előny, ha egy épület műemlék, sőt, egyre több az olyan pályázat, ahol csak műemlék vagy helyi védelem alatt álló épületek felújítását, terveinek elkészítését támogatják. A műemléki védelem előkészítését minden esetben egy építéstörténeti tudományos dokumentáció és értékleltár elkészítésével kezdik. Megbíznak egy szakértőt, vagy az illetékes szervtől kijönnek művészettörténészek, építészek, és felmérik a ház még maradt műemléki értékeit, esetleg javaslatot fogalmaznak meg a későbbi helyreállításokra, rekonstruálható értékekre. Ebből alakul ki egy olyan védési dokumentáció, mely alapján a kulturális örökség védelméért felelős miniszter dönt a védetté nyilvánításról. Kormányrendeletben hirdetik ki a műemlékvédelmet, emiatt ez hosszabb folyamat is lehet. Az is korlátozó tényező lehet, hogy van limit a műemlékek számát illetően. Nagyon nehéz szakmai döntés az, hogy meddig lehet engedni a műemlékek számát növekedni, mennyi védett épület után lesz még elismerés egy újabb védés. Minden országban kialakul egy szakmai korlát a műemlékek számát illetően; ez nem egy leírt, egzakt szám, sokkal inkább a népességhez, a települések számához, a védendő épület­állományhoz igazodó mennyiség. A műemléki védelem mellett „működő” kategória a helyi védelem, mely szinte korlátlan, minden település saját hatáskörben annyi épületet nyilváníthat helyi védettségűvé, amennyit érdemesnek tart erre. Később természetesen a helyi védett épületek legjobbjai válhatnak műemlékké is.

Az egyházi épületek helyreállításába nehezebb belekezdeni, mint egy lakóház felújításába? Műemlék és műemlék között is van különbség?

Elvileg nincs; az lenne az ideális, ha minden műemléket eredeti állapotában lehetne helyreállítani. De ahogy itt a Püspöki Hivatalnál is látjuk, az eltelt évszázadok ezt lehetetlenné teszik: ha nincs már olyan építőanyag, nincs már meg az a kőbánya, ahol a burkolat készült, nem korszerű már az az ablak, amelyet 150-200 évvel ezelőtt gyártottak és építettek be, ha nem jó az a tetőfedő anyag, akkor kénytelenek vagyunk eltérni az eredetitől. Kérdés az, hogy az a kompromisszum, amelyet megkötünk, mennyiben változtatja meg a homlokzati megjelenést, sérül-e műemléki érték egy építőanyag kiváltásával. Ha például egy eredetileg fazsindellyel fedett templomot nézünk, elvárható-e egy kis településen működő, kis létszámú egyházközségtől, hogy a fazsindelyfedéssel járó rengeteg gondot magára vállalja? Tudjuk, hogy megfelelő minőségű fazsindelyt nagyon nehéz beszerezni, kevés kivitelező tudja felrakni, emiatt nemcsak az elkészítése, de az állagmegóvása is rendkívül költséges. Kiváltható-e a fazsindelyfedés például egy hasonló színű bevonatos alumíniumlemezzel, mely messzebbről már hasonló látványt ad vissza? Ilyenkor a hatóság is igyekszik elfogadni a kompromisszumos megoldást. Ha tudja, hogy nincs anyagi forrás a fazsindelyfedésre, s voltak a templomnak fémlemezfedéses korszakai, az épület hosszú távú fennmaradását is biztosítja egy minőségi tetőfedés kialakítása. Természetesen lakóépületeknél kevesebb a kötöttség, ugyanakkor jogosabb elvárás a korszerű építészeti megoldások alkalmazása.

Tudna olyan munkát mondani a megyéből, amelyre szívesen gondol vissza?

„Szívesen gondolok vissza egy nagyhegyesi kúria felújítására még 2008-ból. A településen található, hosszú évtizedekig iskolaként hasznosított épület múltját még a helyi önkormányzat sem ismerte pontosan, bár tudták, hogy értékes ház van a tulajdonukban.”

Először amikor a helyszínen jártam, még én sem tudtam, milyen múltat őriz a teljesen átépített régi kúria. Ahogy elkezdtem kutatni az épület történetét, kiderült, hogy a Szabó Magda Régimódi történetében feltűnő Rickl család egykori nyaralója volt. Debrecen egyik legrégebbi, 1700-as évekbeli kereskedőcsaládja az 1850-es évek elején épített nagyhegyesi kúrián neves költőket, festőket, gazdag kereskedőket és művészeket is vendégül látott. Szerencsére az egyik Rickl-leszármazott, Rickl Gyula az 1875-ben készült festményén megörökítette a háznak az eredeti kialakítását. Régi festményekből, archív fényképekből és korabeli leírásokból sikerült tehát helyreállítani az építéskori homlokzati látványát. Ma már közösségi funkciót lát el az épület, települési könyvtár működik benne. Ez olyan munka volt, ahol a teljesen átalakított épületből, hitelesen sikerült helyreállítani a megközelítőleg eredeti állapotot.

Egy több száz éves épület eredeti homlokzatának visszaállításakor mennyire kell figyelni arra, hogy a modern környezetbe is illeszkedjen?

A műemlék épület lehetőség szerint nézzen ki úgy, ahogy eredetileg kinézett, de ezt legtöbbször kutatásokkal is nehéz tisztázni. Például a Püspöki Hivatalnál sem lehettünk százszázalékosan biztosak abban, milyen színű lehetett eredetileg az épület 130 évvel ezelőtt. A homlokzaton több festékréteg volt, azokból megpróbáltuk megtalálni a legkorábbit, de még akkor sem voltunk biztosak abban, hogy az a legrégebbi vakolatréteg. A teljes homlokzaton több helyen megnéztük, találtunk eredetinek tekinthető régi festéknyomokat, így ezekhez igazodva próbáltunk hasonló homlokzati színt választani. Az, hogy egy új épületekkel körbeépített műemlék igazodjon az újakhoz, nem lehet elvárás. De ez mindig egyedi elbírálás alá esik, és természetesen sok múlik a beruházási szándékon is: van-e arra hajlandóság, hogy egy műemléket eredeti fényében helyreállítsunk, vagy csak pillanatnyi befektetésnek veszi meg valaki. Mivel a műemlékek többsége belvárosokban van, ezért a befektetői célú felújítások mindig veszélyeket rejtenek magukban.

Mit jelentenek Önnek a műemlékek? Miért kötelezte el magát a megóvásuk mellett?

Minden műemlékre úgy kell tekinteni, hogy építési idejének, annak a korszaknak egy lenyomatát őrzi magában. A középkori eredetű templomoknál el kell képzelni a körülötte élő embereket, az egykorvolt kis szalmatetős falut, a középkori temetőt. A 19. századi debreceni épületeknél a rohamosan fejlődő, ekkor polgárosodó várost, mely teljesen átépült, településképe faluból városiassá vált. Ezek az épületek őrzik a múltunkat, ma már nem építünk ilyeneket, ezért meg kell őrizzük őket, értékelni kell szépségüket, építészeti megoldásaikat, az akkori építtetői szándékot. Lebontásukkal múltunk egy darabja is elvész, mely már nem lesz rekonstruálható soha többé.

Kiss Dóra

Névjegy: Virányi Zsolt

Született: 1975-ben Debrecenben

Jelentősebb munkái:

Álmosd, a Kölcsey-emlékház felújításához kapcsolódó tervezés, műemléki szakértői tevékenység

Debrecen, egyetemi főépület, építéstörténeti kutatás

Debrecen, Piac utca 39., a Lábasház felújítása, műemléki szakértés

Debrecen, Piac utca 8., építéstörténeti kutatás, műemléki szakértés

Debrecen, Megyeháza, építéstörténeti kutatás, műemléki szakértés

Debrecen, Püspöki Hivatal, építéstörténeti kutatás, műemléki szakértés

Fábiánháza, a tájház felújításának a tervezése

Gyöngyös, Szt. Bertalan utca, a „Kincstár-múzeum” felújításának műszaki vezetése

Nagyszekeres, református templom, építéstörténeti kutatás

Nyírábrány, a tájház felújításának a tervezése

Porcsalma, a református templom és tájház felújításának a tervezése