Furtai hagyomány: virágminták kötényen, kendőn, ingen

Jó két évszázaddal ezelőtt termékeny talajra hullott annak az ügyes kezű, jó térlátású, kiváló művészi érzékkel megáldott furtai asszonynak a munkássága, aki – vélhetően – önmaga szórakoztatására és a családtagjainak örömére fehér vászonra fehér cérnával hímezve „megalkotta” a ma már Kárpát-medence-szerte ismert, elismert hímzést. Az 1820-as évek legelejéről származnak az első hímzések, a XIX. század közepétől a falu lakói körében már ünnepi alkalmak általános viseletei voltak a fehérrel, kékkel vagy pirossal hímzett kötények, ingek. Az első világháború után azonban hanyatlásnak indult a viselet. Abban, hogy ma is létezik a furtai hímzés, Juhász Juliannának és az idővel a népművészet mestere címet is kapott Varga Dánielné Juhász Erzsébetnek vannak hatalmas érdemei. Napjainkban leginkább egy civil szervezet és a közmunkaprogram viszi tovább a hagyományt. Ehhez természetesen kell fogadókészség is, hiszen hiába szép, értékes bármi is, ha azt a környezete nem használja.

Csuha-Fodor Zsófia, a falu közművelődéséért felelős szakembertől tudjuk, hogy a falubeli fiatalemberek közül mind többen mondják ki a boldogító igent furtai mintákkal díszített ingben, divat lett a jegykendő, továbbá az elballagó óvodások és általános iskolások tarisznyáját is furtai motívumok ékesítik.

Visszaadta a jegykendőt

A furtai hímzés eredetének, fejlődésének, életútjának megismeréséhez annak szak­avatott ismerőjét, Harsányi Mártonné nyugdíjas pedagógust, tősgyökeres furtait hívtuk segítségül. Ottjártunkkor egy asztali futót készített kék cérnával fehér alapon.

– Az első darabok házi vászonra, fehér batisztra, gyolcs­ra készültek fehér pamut hímzéssel. A faluban fellelhető legrégebbi hímzés a református egyház tulajdonában lévő úrasztali terítő. Gyönyörű állapotban van ma is, és az van ráírva, hogy készíttette Orbán György kurátor 1825-ben. 1880 körül jelent meg a kék surc (kötény) vászon, fehér hímzéssel, majd az 1920-as években már négy-ötféle színt is használtak a kézimunkák hímzésére, vélhetően már az előnyomott kézimunkák hatására. Ma a köztudatban azonban már a sötétkék alapon fehér, illetve a fehér alapanyagon fehér, kék és piros színű fonallal készülnek a furtai hímzések – avat be a részletekbe Harsányi Mártonné, akitől azt is megtudjuk, hogy a legrégebbi darabok a férfikötények voltak. Derékban rakott, és azon is minta: körbe cakkos, a cakkon belül sor- és állóminták is szerepelnek benne, továbbá a tulajdonos neve, persze az is díszített betűkkel. A menyasszony nemcsak kötényt, hanem hímzett jegykendőt is adományozott a vőlegényének.

A jegykendő kör alakú gyolcsból készült, a széle horgolt, és az évszám is szerepelt benne. A négyszögletesek pedig cakkozott széllel voltak, és a menyasszony neve is bele volt hímezve. A hímzett fehér ing is hozzátartozik a férfinépviselethez. Fehérrel és a kékkel hímzett is jellemző. Ez volt a vőlegényi öltözet. A jegykendőt a bőgatyakorcában kellett hordani, ezzel jelezte a legény, hogy ő már foglalt. Ha a kapcsolatban valami probléma adódott, akkor vissza kellett adni a jegykendőt. Egyébként az esküvői ruha egyben ünnepi öltözék is volt, és nagyon kevés maradt fent belőle, mert ha az illető meghalt, ezt az öltözetet eltemették vele.

Julianna és Erzsébet

– A legjellegzetesebb motívuma a furtai hímzésnek a szegfű a szárával, levelével, virágjával, bimbójával. A kompozíciókban vannak nefelejcsek, tulipános szegfű, de gyakori a rózsa is, és mindezt az alkotó fantáziája, készsége tette egyedivé és változatossá. Még az én gyerekkoromban, sőt mondhatom, hogy fiatal koromban is nagyon jellemző volt – folytatja a nyugdíjas pedagógus, majd rátér annak a két asszonynak a munkásságára, akik nélkül ma már talán csak múlt időben beszélhetnénk a furtai hímzésről.

– Voltak íróasszonyok, akiknek a tevékenysége nagyban meghatározta a furtai hímzés fejlődését. Ilyen volt az 1959-ben elhunyt Juhász Julianna, aki nagyon sok legénykötényt alkotott, és az általa tervezett falvédők, asztalterítők, díszpárnák a mai napig is megtalálhatók a faluban. Ő a virágos rózsát, a leveles, sok virágú nefelejcset és a csokros rózsát, a csokros szegfűt használta leginkább a kompozícióiban. Tőle tanulta unokahúga, Varga Dánielné Juhász Erzsébet, aki 2001-ben bekövetkezett haláláig gyakorlatilag egyedüli alkotója, tervezője volt a furtai hímzésnek, ami általa lett igazán ismert országosan is. Erzsi néni gyakran járt Juliska nénihez, ki a tanyára, a faluból vitte rajzoltatni a textíliákat, és akkor egy idő után ő maga is megpróbálta az előrajzolást. Hogy ő is csinálja, nem mondta el Juliska néninek. Pedig sokszor mondta Erzsi néninek, hogy majd, ha ő meghal, akkor biztosan csak a kupírozás lesz. Erzsi néni azonban nem merte megmutatni neki, mert attól félt, hogy nem tetszik majd Juliska néninek. 1959-től 2001-ig Erzsi néni volt az, aki ezt a mintát gyakorlatilag megújította, továbbfejlesztette és országosan is ismerté tette. Erzsi néni 1973-ban népi iparművész lett, 1986-ban a népművészet mestere címet is megkapta, és 1992-ben a Furtai Férfi népviselet tervezéséért Tradíciós Védjegyet kapott.

Ismerjék meg a fiatalok!

Annak idején a művelődési ház gondozásában működött egy szakkör, amit Erzsi néni vezetett. A szakkörök bemutatkoztak több helyen is, például a Kis Jankó Bori pályázaton. Erzsi néni halála után egy kis megakadás után a Juhász Erzsébet Hagyományőrző Egyesület karolta fel és folytatta a furtai hímzést. Manapság a közmunkaprogramban is készülnek hímzések, ruhadarabok, táskák. Ezzel azonban nemcsak a hagyományt követik, hanem már ajándéktárgyként értékesítik a környék falunapjain, de voltunk közfoglalkoztatási vásárokon is. – Erzsi néni és Juliska néni keze munkája a ma elkészülő darabokban is benne van. Az ő általuk rajzolt, tervezett dolgok annyira jellegzetesek, hogy azt fel lehet ismerni. Ilyen íróasszonyokra nagy szükség lenne ma is. Utánpótlás nem nagyon van. Nagyon kevés a fiatal, aki még kapható lenne a hímzésre. Sajnos. De szerintem az egyesület azért mindent elkövet, meg minden követ megmozgat, hogy a fiatalokat is bevonja az alkotásba – beszél a jövőről Harsányi Mártonné.

Kovács Zsolt