Így lett vaderdőből intézménypark a Nagyerdő

Minden debreceni és nem debreceni a cívisvárossal azonosítja a Nagyerdőt, mely Debrecen jelképe és Európa legnagyobb városi erdeje – emelte ki Papp József helytörténet-kutató a Vaderdőtől az intézményparkig című előadásában szerdán este, a debreceni Méliusz Központi Könyvtárban. A Nagyerdő hete és A múlt nyomában című programsorozatok részeként megtartott eseményen a szakember rámutatott: az erdő körvonala nagyjából évszázadok óta ugyanaz, ám a beépülése jelentős folyamat. Azt nem tudni, hogy az erdő neve mikor keletkezett, de már a nagyon régi iratokban is így hívják. Jóllehet, nem ez a környék legnagyobb erdeje – emlékeztetett Papp József.

Rávilágított arra is, hogy a debreceniek előszeretettel neveznek nagynak minden olyat, ami jelentős, fontos és öreg, tehát itt a nagy szó nem feltétlenül a méretre utal.

Katonai gyakorlótér

A Nagyerdő faállományára mindig kiemelten figyeltek a helyiek, de az állandó probléma volt, hogy miként kezeljék. Feltételezések szerint a 9–10. században lakható is volt a Nagyerdő, melynek akkor a mai Vár utca vonaláig érhetett a déli széle. Országút is átvezetett rajta a Péterfia-kaputól a Hadházi út és Balkány felé is. Később kitiltották a forgalmat, és csak mellette lehetett menni. Ennek érdekében körbesáncolták, s ennek nyomai ma is felfedezhetők a Kartács utcán és Monostor felől is. Eredetileg ez utóbbi országrészhez tartozott Pallag (Parlagpuszta) is.

Ma sokan az erdőt rekreációs helynek tekintik, de a 18. század végéig senki se járt kirándulni oda. Akkor Götz Ferenc kezdeményezte, hogy nyissák meg egy részét, és hozzanak létre egy „közönséges” mulatót. A két utolsó nagy tűzvész után már nem lehetett tovább halogatni a város teljes rendezését. Az árkon kívüli (hóstáti) telkeket is belterületbe vonták, és a kapukat kintebb tették. Két évvel később, 1814-ben a mai Méliusz-könyvtár helyén egy nagy piacteret is létrehoztak.

Onnan nyílegyenes utakat jelöltek ki az erdőig, melyből átadtak egy részt a közönségnek. Az erdőben akkor még katonák is gyakorlatoztak, köztük Simonyi óbester, aki megunta a kijárással járó hatalmas port. Felajánlotta, hogy a saját költségén fákat telepít az út két oldalára. Ezt a város köszönettel magára vállalta, ám végül mégis a tiszt valósította meg. A kiültetett jegenyenyárfákat az embereivel őriztette. Az út neve Simonyi gát, illetve allé lett, sőt később, az 1950 években Gorkij fasornak is nevezték hivatalosan (a Nagyerdei körutat pedig Sztálin körútnak).

Omnibuszok 1863 óta

A fürdő helyét Szabó János városi erdőmester tette le. A környéken akkor már több épület is állt, köztük a puskaportorony, mely a mai Leveles Csárda épülete (területén) volt. Állt a mai Medgyesy sétány szállodájának az épülete is, és akkor még erdészeti iroda volt. A fürdőházat Beck Pál szorgalmazta, és a fiatal Povolny Ferenc építette meg. A két év alatt elkészült létesítmény a II. világháborúig bérbeadással működött.

Papp József múltidézése szerint akkor már olyan tömegek jártak ki, hogy az súlyos kártételekkel járt a városhoz közeli részeken.

Pünkösdhétfőnként például akár 12 ezren is kiruccanhattak a városból. Ennek nyomán is, Török Gábor erdőmester 1883-ban készítette el az erdőrendezési közjóléti tervet. Ennek lényege az volt, hogy teljesen kiszakítják a parkerdőt a vaderdőből, körben végig villatelkek létesülhetnek, és a mai sétányra is városi villák telkeit jelölte ki a szakember. Ezek közül csak három valósult meg.

Azt, hogy április és október között ki lehet ezekben a nyári lakokként használt villákban, a város döntötte el. Sőt, úgy épültek, hogy az vállalkozó építse meg a városnak, aztán cserében lelakhatja az árát. Ekkor, 1863-tól már megérte omnibuszt járatni a Simonyi úton, 1884-ben beindult a gőzvasútforgalom, 1911-ben pedig a villamosok. A mai villamoskörjárat 1927 óta üzemel. Az út menti és sétakerti telkek olyan drágák voltak, hogy valójában csak az 1930-as években lendült fel irántuk az érdeklődés. A víztorony 1913-ban épült meg, és akkor még mellette állt az első Leveles Csárda. A szórakozóhely második helye a későbbi kemping bejáratához esett, végül pedig a Medgyessy sétányra került.

Kompenzáció az államnak

A nagyberuházások sorában a helytörténet-kutató elbeszéléséből az is kibontakozott, hogy a gőzfürdő 1877-ben nyílt meg, és 1916-ban alakították át. A strandfürdő, a fedett uszoda és a csónakázó az 1930-as évek elején nyílt meg, akárcsak a Köztemető. Ez utóbbi kapcsán elhangzott, hogy a mai Oláh Gábor utcai futballpálya és a temető területe között lőpálya volt, így a Köztemető megépítésekor nem kellett fákat kivágni, mivel szinte mindet letarolták már a katonák. A létesítményt Borsos József tervezte, és ő az egyik készítője a Parkerdő rendezési tervének is. Azért, hogy a parkerdőt kiemelhessék az állami erdőgazdaság területéből, Debrecennek kompenzációt kellett adnia az államnak.

A Nagyerdőben 1936-ban hozták létre 5 hektáron a diakonisszaképzőt, maga a Nagyerdő 1949-ben lett belterület, majd 1958–60-ban megépült az állatkert és a vidámpark. 1952 a penicillingyár éve, a Biogal 1960 óta működik, melynek telepítési indokaként az egyetem közelségét és a tiszta erdei levegőt fogalmazták meg. 1992 óta immár a Nagyerdő teljes területe védett, és immár Natura 2000-es, kiemelt jelentőségű természetvédelmi terület is. Az előadás közönsége arról is hallhatott, hogy 2014-ben megépült az új futballstadion, és a parkerdőt is felújították.

Vass Attila