2007.12.13. 09:38
Biza már messze...
<p>Nyugat-Dunántúlon 27 ezer, Közép-Dunántúlon 33 ezer, Észak-Magyarországon 88 ezer, míg Észak-Alföldön 101 ezer fő a nyilvántartott álláskeresők száma.<BR />Petneházi Attila jegyzete</p>
Nos, ennyit azokról a hangzatos lózungokról, amik többnyire cirádás pulpitusokról szoktak volt elhangzani, s melyekben a rétorok olyanokról zengenek, hogy elkezdődött, és jó ütemben halad a keleti országrész felzárkózása a nyugatihoz.
Ezek a dumák leginkább arra a régi viccre emlékeztetnek engem, amiben a vándor megkérdi a szekéren mellette elhajtó székely paraszttól: mondja bátyám, messze még Kolozsvár? Biza már messze...
Az ország keleti fertályán élők nyomorúságát kevés mutatószám szemléltethetné jobban, mint az, hogy a régiónkban a 101 ezer nyilvántartott álláskeresőre nem egészen háromezer bejelentett üres álláshely jut.
És akkor még csak a darabszámról szóltunk, de mi a garancia arra, hogy a kereslet és a kínálat találkozik is. Vagy maradjunk a szűkebb pátriánknál?
Nos, Hajdú-Bihar 82 települése közül 63(!) tartozik a társadalmi-gazdasági és infrastruktúrális szempontból egyaránt elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések közé.
Évekkel ezelőtt láttam egy uniós statisztikát arról, hogy a kibővített Európai Unió leghátrányosabb helyzetű kistérségei közül kettő (az észak-magyarországi és az észak-alföldi) hazánkban található.
Azóta frissebb adatok nem kerültek nyilvánosságra, de csodálkoznék, ha ezen a téren érdemi változás állt volna be.
Hiszen merre billenhet egy olyan mérleg nyelve, melynek egyik serpenyőjében 200 ezer állástalan, míg a másikban nem egészen hatezer üres állás van?!
Kapcsolódó anyagok:
