Magába akarta szippantani az űr

Debrecen - Elfagyott kézzel csak arra figyelt, hogy az ernyő kupoláját maga fölött nyitva tartsa.

Felfelé zuhanás. Ez a fizika törvényeinek ellentmondó kifejezés érzékelteti legjobban, mi történt a sok éve repülő Zsolttal, akinek július 26-án átélt ijesztő kalandjáról már több hírforrás is beszámolt. Ezek azonban valamennyien az általa közölt, illetve az azt kommentáló sporttársai írásaira alapozódnak. Bár megyénkben is találtunk olyan siklóernyőst, aki jól ismeri Zsoltot és repült is vele, de érhető okokból, mi is csak az említett bejegyzésekre hagyatkozhatunk, amikor felelevenítjük a nem mindennapi történetet.

"Fontos, hogy Zsolt nem kereste a bajt, hanem bajba került.” Budai Krisztián

Hatvannal az űr felé

Azon a keddi napon a Borsod megyében élő Zsolt másokat is követve délután három órakor elrugaszkodott ernyőjével a tokaji Kopasz-hegyről, és másfél óráig eseménytelenül repkedett a levegőben. Akkor a Tisza mellett meglátta a kialakuló zivatart, ezért balra fordult Sátoraljaújhely irányába, s az előtte lévő három felhő egyike alatt körözött, hogy magasságot nyerjen, de eggyel többet tett meg, így a zivatarfelhő beszippantotta. Itt érdemes tisztázni, a siklóernyősök a felszálló meleg légáramlatokat, a termikeket használják ki, hogy a megfelelő magasságot elérjék a távrepüléshez, ami 100-200 kilométernél is több lehet. Közben mindig újabb termiket keresnek, melyek tovább emelik őket, ám nem olyan mértékben, mint ami Zsoltnak később halálfélelmet is okozott.

A légáramlat felhajtóereje ugyanis a megszokott másodpercenkénti 2-3 méter helyett, volt amikor 15-16 méterrel emelte, azaz 60 kilométeres sebességgel száguldott felfelé. A siklóernyősök részére fenntartott internetes oldalon általa megadott adatok szerint öt óra 10-kor már 4600 méteren járt, ám három perc múlva elérte a 6225 métert a talaj felett, a rekordot a 6349 méter jelentette – volna. Ám nem erre készült, és abban a helyzetben örült, ha életben tud maradni.

Az ernyőjét ide-oda rángatta a turbulens levegő, nem ő határozta meg az emelkedés irányát, s ezt még tetézte egy felhőszakadás, amit jégverés követett. A hőmérséklet már jócskán mínuszt mutatott, 25 foknál is többet, így a kezére, mellyel a zsinórokat kell tartani és az arcára is ráfagyott a jég, még szerencse, hogy maszkban volt és jól felöltözött. Itt megint érdemes megjegyezni, 4 ezer méter felett akár már oxigénpalackra is szükség lehet, hát még 6 ezernél, de Zsoltnál ilyen nem volt, kész csoda, hogy nem vesztette el az eszméletét. A tájékozódását viszont igen, így percekig azt sem tudta hol van, csak arra figyelt, hogy az ernyő kupoláját maga fölött tartsa, mert a merüléshez szükséges csukásos manőverek ebben az esetben nem használtak semmit.

Ebben az élet-halál harcban meglátott egy világosabb részt a felhőben és sikerült arra terelni az ernyőt, csaknem negyedórás emelkedés után pedig kijutnia a felhő szélére, de maga alatt csak kisebb lyukakat látott a felhőtakarón. Ezeket megcélozva spirálozott egyre lejjebb, ám nem egyszer a lyuk összecsukódott alatta, mire odaért, ami után következett „az ugrás a sötétbe”, azaz „vakon” kellett ereszkednie, amire a siklóernyősök nincsenek felkészülve, hiszen mindig látják a földet maguk alatt. Végül ezt is megoldotta, ám 1500 méteren még meg kellett tapasztalnia, milyen, amikor több mint 80 kilométeres hátszél repíti, de ennyi viszontagság után már nem jelenthetett gondot a landolás számára Gávavencsellőnél.

„Porördög” is leselkedhet

Miután feltöltötte a rémálomszerű repülés adatait, a siklóernyősök közösségi oldalán nagyon sokan elhűlve és elismeréssel üzenték Zsoltnak: örülnek, hogy még köztük van. Természetesen „megszólaltak” a minden helyzetben szabálykövetők is, akik azt kifogásolták, hogy miért vállalt kockázatot a leszállás helyett, amikor látta, milyen időjárási körülményekre lehet számítani. Az ilyen megjegyzésekre reagálva a Zsoltot jól ismerő, vele többször együtt repülő Budai Krisztián megkeresésünkre éppen az utóbbi kiszámíthatatlanságát említette elsőként.

A mikepércsi asztalos mester szerint az utóbbi években ők testközelből is megtapasztalják a légköri viszonyok szélsőséges változásait, így könnyen elkövethetnek olyan hibát, mint Zsolt, akit egyébként felkészült, tapasztalt sporttársként jellemzett. Állítja, sokszor a meteorológiai előrejelzések sem jelentenek biztonságot, ezért inkább saját megfigyelésekre támaszkodnak, és így sem tudnak mindent kivédeni. Őt például a föld felett negyven méterrel kapta el egy „porördög”, és használnia kellett a mentőernyőjét is, amelybe azonban a becsapódás után újra belekapott a szél, majd megemelve ide-oda rángatta a levegőben. Ezek után el tudja képzelni, mit élhetett át Zsolt sokkal extrémebb helyzetben több ezer méter magasan, és neki még a mentőernyőt is kockázatos lett volna használnia, mert összecsavarodhatott volna a főernyővel. Hála Istennek, még köztünk van, s ez a legfontosabb – mondta zárszóként.

Zsolt egy másik sporttársa, akivel egy városban élnek, és több mint egy évtizede repülnek együtt, kommentárjában bevállalósnak írta le barátját, az esetre utalva pedig úgy fogalmazott: ha története csak egy másik bolondot megment, akkor már megérte.

- Égerházi Péter -

Nem rendkívüli esemény

Akadnak olyan pilóták (nem csak repülőgép-vezetőkre értendő, hiszen a többiek – így a siklóernyősök – is különböző pilóta engedélyeket kapnak), akik a légtérsértést és a légi szabályok áthágását vetik Zsolt szemére. Még súlyos bírságot sem tartanak kizártnak, mert szerintük nem készült fel minden eshetőségre, nem számolt azzal, hogy elhagyhatja az általa használt légi eszköz számára megengedett légteret. Ez a vélekedés valószínűleg túlzó, ugyanis hozzáértő pilótákat megkérdezve azt mondták, a bírság rendszerint rendkívüli esemény előidézéséhez kapcsolható, ebben az esetben pedig Zsolton kívül más nem is tudna róla, ha nem osztja meg az adatokat a többiekkel, melyeket azóta már törölt is.

Videó: Lélegzetelállító rekord - Ejtőernyő nélkül ugrott ki 7620 méterről a 42 éves Luke Aikins

Történelmet írt a 42 éves Luke Aikins: 7,5 kilométerről vetette magát a mélybe, ejtőernyő nélkül. Ilyen magasságból ernyő nélkül még soha senki nem ugrott, legalábbis önszántából. A szabadesés két percen át tartott, három társa kísérte a veszélyes útra, egy darabig együtt zuhantak, végül Aikins egy hálóban landolt.

Életre szóló

Valószínűleg legtöbbünk életében eljön egy olyan esemény, amelybe vagy belehalunk, vagy egy életre szóló élménnyel és tanulsággal leszünk gazdagabbak. A repülős társadalomban napok óta a legnagyobb témát jelentő siklóernyős eset ilyen, átélője, Zsolt szerencsére az élménnyel gazdagabbak táborát gyarapítja. Égerházi Péter írása.