Rudi 98

Lehetett szeretni, lehetett nem szeretni, egy viszont biztos: mindenki tisztelte. Nehéz, kemény, a megalkuvásokat gyűlölő ember volt, de talán éppen ezért vált szinte intézménnyé, egy patinás klub jelképévé. Annyira, hogy magától értetődő volt, amikor szobrot kapott, korábban pedig róla nevezték el ennek a klubnak a mára lebontott és annak a helyére felhúzott modern stadionját.

Sokan talán már ki is találták: a Vasas legnagyobb legendájáról, Illovszky Rudolfról van szó, aki 2008 óta nincsen köztünk, és ma kezdené meg a 99. életévét. Tulajdonképpen tegnap döbbentem rá, hogy milyen régen távozott már, amikor olvastam, éppen 98 éves lenne.

A halála előtt egy esztendővel töltötte be a 85-öt, és viszonylag szűk baráti körben szervezett egy angyalföldi étteremben – hol másutt? – szolid ünnepséget. Amikor átadta a meghívót, váratlanul a fiára terelte szót, akiről pedig évtizedekig keveset beszélt. Gyuri tizennégy éves volt, amikor a Balatonon egy csónakról ott ugrott fejest, ahol alacsony volt a víz, és ez a szerencsétlen tett örökre tolószékbe kényszerítette. Ekkor már tíz éve elhunyt, és Rudi bácsi azt mondta, szép ez a 85 év, de hiányzik Gyuri, lassan menni kellene hozzá és a már korábban elveszített feleségéhez… Külföldi munka miatt nem tudtam eleget tenni a meghívásnak, és amikor hazajöttem, felhívott, mindenképpen ugorjak be hozzá, amint tudok. Kiderült, a tizenöt meghívottnak készíttetett egy-egy agyagplakettet, az egyik oldalán az ő arcmásával, a másikon pedig az állt, hogy „Rudi 85”, és ezt akarta ideadni.

De nem ez a legszebb történet vele kapcsolatban.

A kilencvenes években ő vezette a szakosztályt, és egy nap bejelentette, hogy mikor kapják meg a játékosok a győzelmi prémiumot, ami, mivel a csapat jól szerepelt, komoly összegre rúgott. Csakhogy egy nappal az ígért időpont előtt a névadó szponzor felhívta, hogy két napot csúszik az utalással, és Rudi bácsit ez nagyon mellbe vágta. Olyannyira, hogy kivette a bankból az összes megtakarított pénzét, bevitte az öltözőbe, és szégyenkezve mondta, sajnos mindenkinek csak a járandóság töredékét tudja odaadni. A játékosok tiltakoztak, hogy ez szükségtelen, két napot gond nélkül tudnak várni, de

az Öreg hajthatatlan maradt: ha ő egyszer pénzt ígért mára, akkor ő ma pénzt ad!

Két nappal később a szponzor utalt, Rudi bácsi visszavette a kölcsönzött összeget, és ismét betette a bankba.

Ezt a hasábot többnyire valamilyen tanulság megfogalmazásával zárjuk. Ez most talán szükségtelen.