Postánkból: Igazi magyarnak vallják magukat

Egy kedves ismerősöm kért meg, hogy vigyem el szüleihez. Mivel hétvége volt szívesen eleget tettem a kérésének. Mondtam, hogy akkor gyere, megyünk Ukrajnába. Kissé szomorú hangon erre, így válaszolt: „Én Kárpátaljára megyek." Ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy mit mondtam. Amit mi Ukrajnának nevezünk, ott is magyarok élnek. Őseink közösek, testvérek vagyunk.

A trianoni béke szakította el őket az anyaországtól. Azóta 88 év telt el, de magyarul beszélnek, magyarnak vallják magukat. Az elődeik védték a hajdani Magyarországot az ellenségtől. Szépapáik harcoltak a magyar honért, hogy ne vesszen el a haza, és most ukránoknak nevezzük utódaikat. Átlépve a határon Beregszászot elhagyva, a muzsalyi szőlőhegy mellett haladtunk el. Hamar megérkeztünk a kátyúkkal szabdalt úton Váriba.

Magyarul köszöntöttek, összefutottak, hogy üdvözöljék a magyar vendégeket. A lakás falán keresztszemes házi áldás, a polcon magyar nyelvű Biblia állt. Szívüket-lelküket kitették a háziak. Bepillantást nyerhettem egy család életébe. A férj és a feleség becsesnek nevezik egymást. A gyerekek az édesanyát és az apukám szavakat használják szüleik megszólításánál. Ebéd előtt az a megtiszteltetés ért, hogy én imádkozhattam az asztalnál. Az étel elfogyasztása után jött a falu bemutatása, az árvízi emlékek. Legfőbb büszkeségük a Rákóczi történet és a templom, mely messziről hirdeti az utazónak, erre van Mezővári.

Pár órát tölthettem a Borzsa folyó mellett, s közben tanultam. A Kárpátaljai magyarok dolgos emberek, vallásosak, vendégszeretőek. Tisztelik egymást. Hazaindulásunkkor jött a búcsú pillanata. Erős kézfogások, kedves puszik. Az integető kezeket most is magam előtt látom. Ha tehetném, sorra ölelném valamennyiüket. Megmaradtak magyarnak, embernek.

Mi meg sokszor embertelenek vagyunk, gonoszak, pedig a saját hazánkban élünk. Nem értékeljük, nem becsüljük egymást és az anyanyelvet sem. Ha legközelebb Beregsuránynál átlépem az országhatárt, tudni fogom, hogy Kárpátaljára megyek, elszakított testvéreimhez, akiktől magyarságot tanulhatok.

Kapcsolódó cikkek:

Patak Gábor, Gulács