A szeretet, csalódás és kudarcok művészete

Az érzelmi intelligencia nem fejleszthető egyik pillanatról a másikra. Vannak azonban az életben olyan „hamuban sült pogácsák”, útravalók, amiket, ha egy gyerek mögé teszünk családként, intézményként, pedagógusként, bár nem kímélhetjük meg a nehézségektől, csalódásoktól, kudarcaitól, de egy olyan erőforrást adhatunk a kezébe, melynek segítségével megküzdhet ezekkel a nehézségekkel – véli Kádár Annamária pszichológus, aki a közelmúltban tartott előadást a bölcsődei gondozóknak a cívisvárosban.

A szakember szerint igaz, hogy az érzelmi intelligencia a szeretet művészete, ugyanakkor a csalódások, a düh, a szomorúság és gyász művészete is, hiszen egy teljes érzelmi skáláról beszélünk, melyből minden érzésnek megvan a maga helye és a maga szerepe az életünkben.

Nincs szükség álarcra

Ha a gyereket elkezdjük kikérdezni, hogyan érez bizonyos helyzetekben, még nem fejlesztjük az érzelmi intelligenciáját. A gyermek ugyanis 8-9 éves kora előtt nem tud koherensen a saját érzéseiről beszélni.

„Mindez nem azt jelenti, hogy addig nem kell neki beszélnünk érzésekről, és nem kell visszatükröznünk azt az érzést, amit ő megél adott helyzetben”

– mutatott rá a pszichológus, aki szerint fontos, hogy egy szülő/pedagógus is beszélni tudjon saját érzéseiről. Az érzelmi intelligencia nagyon jó eszköze, hogy el tudjuk mondani, szomorú vagyok vagy csalódott. – Persze nem biztos, hogy a gyerek empatikus lesz, de az, hogy én mintát adok arról, hogy van egy tág érzelmi skála, és időnként lehetek dühös adott helyzetben, mindenképp hasznára válik a kisgyermeknek – véli.

Varázsmódszerek

Fontos tényező az érzelmi intelligencia fejlesztésében a mások érzéseinek felismerése is, illetve az empátia. A gyermeknek nagyjából óvodáskora végéig egocentrikus a gondolkodása. Nem nagyon tud belehelyezkedni más állapotába, lényegében az egész világot csak a saját perspektívájából képes értelmezni.

A pszichológus szerint sokszor bagatellizáljuk a gyerek érzéseit, leggyakrabban a félelmeit.

„Ha a gyerek fél a krokodiltól, nem azt mondjuk, hogy nálunk az országban nincsenek.”

Nem kognitív módon kell „kikezelnünk” az ilyen helyzeteket, más szemszögből szükséges megközelítenünk a dolgokat. Másfél-2 éves korban minden gyermek kisterpeszbe áll és kinéz a saját lába között: megnézi fordított perspektívában a világot. Ha felnőttként át tudjuk venni a fordított aspektust, akkor persze, hogy a krokodilok, mumusok, szörnyek, jönnek-mennek, de nekünk van krokodilűző sprénk – teszek egy ablakmosó flakonba levendulavizet – hármat fújunk a levegőbe, s a krokodilok hanyatt-homlok elmenekülnek – mutatott rá példán keresztül a félelem kezelésére a szakember.

Szeretettel megölelni

Az érzelmi önszabályozás – mely szintén fontos faktora az érzelmi intelligenciának – nem létezik általában a gyereknél. Kádár Annamária hangsúlyozta: kisgyermekkorban nem a gyerek uralkodik az érzelmein, hanem az érzések a gyereken. A hiszti sem azért van, hogy minket idegesítsen, hanem épp az említett ok miatt. – Az érzéseik fölött 6-7 éves korban veszi át az agykéreg az irányítást. Addig egyetlen módszerünk marad: még mielőtt a gyereket elkezdeném nyugtatni, annak érdekében, hogy adott helyzetben érzelmileg helyt tudjak állni, megnyugtatom magam – tanácsolta a szakember.

A gyereknek a felnőtt a külső érzelemszabályozója, különösen igaz ez a bölcsődés és kis óvodásokra. – Sokszor ahelyett, hogy kognitívan bármit elmagyarázunk, sokkal egyszerűbb, ha megölelem, és nem mondok semmit, vagy csak annyit, hogy sírd ki a könnyeket, mert miután kisírod magad, megnyugszol. Ilyenkor a gyerek hatalmas krokodilkönnyek közepette még inkább elkezd sírni, de utána valóban megnyugszik – mondta Kádár Annamária.

Mindenkin van piros gomb

Az érzelmi önszabályozásnak két nagyon fontos tényezője van: a frusztrációs tolerancia és az impulzivitáskontroll. Utóbbinál az érzésből származó cselekvést kellene legátolni. Ez azonban nem csak egy gyereknek, a felnőttnek is nehéz. Kádár Annamária példaként említette, amikor Zidane lefejelte Materazzit a világbajnokság döntőjében. Tudta, hogy a világ összes tévécsatornája közvetíti a mérkőzést, mégis egy olyan indulat kerítette hatalmába, amit nem tudott abban a helyzetben megállítani.

A szakember úgy gondolja, szimbolikusan mindenkin van egy piros gomb, amit ha elkezdünk nyomogatni, akkor még a legszelídebb emberből is kiváltható egy nagyon kemény indulat.

– A párok veszekedés dinamikája attól függ, mennyi ideje van együtt a pár. A rövid ideje tartó kapcsolatban először hergelik egymást, aztán jön a csúcspont, majd a levezető ciklus. A régóta együtt lévő pároknál azonban már csak a piros gombot nyomják meg: pontosan tudjuk, melyik mondatot milyen hangsúllyal kell mondani, kit kell emlegetni ahhoz, hogy dühös legyen a másik – világított rá a szakember, aki szerint a veszekedés a gyerek számára nagyon félelmetes lehet, ezért fontos, hogy a gyerek értelmi szintjének megfelelően 2-3 mondatban mondjuk el, anya és apa miért volt nagyon dühös.

PÁTZ

Megracionalizált érzések

A legtöbb döntést érzelmi úton hozzuk meg, amit a végén megracionalizálunk. Amennyiben nagyon fontos döntést kell meghoznunk, sosem jó, ha felfokozott hangulatban vagyunk, ugyanis ilyenkor hajlamosak vagyunk irracionális döntéseket hozni. Ebből a szempontból a szomorúság, az érzelmileg kiegyensúlyozott állapot jobban kedvez a logikus döntéshozatalnak.

A szerző témához kapcsolódó jegyzete itt olvasható el.