Mintha életünk filmjén megnyomták volna a stopgombot

A fokozatos nyitás után egy ideje már végre teljesen visszatérhettünk a koronavírus-járvány előtt megszokott életünkhöz. Azonban bár a járvány egyelőre visszavonulót fújt, az alatta elszenvedett veszteségek és lelki sebek miatt sokaknak nem ment olyan könnyen a visszaállás, mint ahogy számítottak rá. Nem is csoda, hiszen a pandémia árnyékában eltelt csaknem másfél évünk másról sem szólt, mint a már-már határainkat feszegető alkalmazkodásról a magányhoz, otthoni munkavégzéshez vagy éppen a digitális oktatáshoz. Lapunk Irinyi Tünde pszichológussal beszélgetett.

„Sokak számára a járványhelyzet olyan volt, mint egy hosszú szünet. Mintha életünk filmjén megnyomták volna a stopgombot, most pedig onnan folytathatnánk, ahonnan abbahagytuk. Csakhogy nem szabad elfeledni, hogy a valóságban a film nem állt meg, csupán eltért az eredeti forgatókönyvtől”

– szemléltette egy hasonlattal a szakember.

Még mindig szokatlan

Ahogy a betegséget is sokan sokféleképpen vészelték át, természetes, hogy a nyitást is mindenki máshogy éli meg. – Vannak, akik tünet nélkül estek át a fertőzésen, de sajnos olyanok is, akik heteket kórházban töltöttek, vagy elveszítették közeli hozzátartozóikat. Érthető, ha ők még ódzkodnak a társas kapcsolatoktól és a tömegtől. Emellett persze akadnak olyanok is, akiknek szilárd meggyőződésük, hogy a vírus egyáltalán nem is létezik. Ez a megosztottság a nyitás és az oltás körüli kérdésekben is felszínre kerül, a különböző vélemények és meggyőződések kezelése pedig egyáltalán nem egyszerű feladat. Empátiával és türelemmel a másik felé fordulva azonban nyitottnak kell lennünk a sajátunktól eltérő véleményekre is – hangsúlyozta.

Bár már több mint egy hét eltelt azóta, hogy zárt terekben is elhagyhattuk a maszkot, sokan a tömegközlekedési eszközökre felszállva vagy boltokba belépve még mindig reflexből kapják azt elő a zsebükből. Persze van, aki miután meggyőződött arról, hogy mások sem viselik a textilt, mosolyogva leveszi azt, de olyanok is akadnak, akik továbbra is nagyobb biztonságban érzik magukat benne, és a zsúfolt tereket is kerülik a mai napig.

„Sokakban belső feszültség alakulhat ki amiatt, hogy bár vágynak a személyes találkozásokra, még nem állnak készen arra, hogy kilépjenek a hosszú hónapok során kiépített burkukból. Számukra a fokozatosság lehet a kulcsszó. Érdemes ilyenkor elsőként kis létszámú, nyílt téren történő találkozásokat lebonyolítani”

– tanácsolta Irinyi Tünde hozzátéve: a találkozók ügyében is fontos egymás véleményének a tisztelete és elfogadása, hiszen egy baráti társaságban is lehetnek teljesen ellentétes álláspontok.

Alvászavar és depresszió

Mint mondta, arra kell törekedni, hogy kompromisszumot találva mindenki számára elfogadható módot találjunk a kapcsolataink fenntartására. Kiket sújthat a poszt-Covid-szindróma?

Ha nem is mindenkiben, de jellemzően azokban az emberekben is jelentkezhetnek a mentális egészségüket befolyásoló tünetek, akik nem estek át a koronavírus-fertőzésen, hiszen a bezártság, izoláció és a veszteségek mindenkiben előidézhetnek alvás-, depresszió-, szorongásos és poszttraumás stresszzavart is.

– Ezen tünetek kezelésében már széles körben elérhető a szakszerű segítségnyújtás, így ha azt tapasztaljuk, hogy az előbbi tünetek nehézséget okoznak a mindennapjainkban, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulnunk – zárta gondolatait egy tanáccsal a pszichológus.

Debreczeni-Kondás Eszter