Randevú Bécsben – Zsidó mindennapok lencsevégen

Ouriel Morgensztern fotográfus vándorkiállításának debreceni megnyitóját tekinthették meg október 1-jén az érdeklődők a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. A fényképek által betekintést nyerhettek a bécsi zsidó közösség mindennapjaiba, ünnepi szokásaiba. A megnyitón maga az alkotó is részt vett, így kamera másik oldalán lévő személy gondolatai közvetlenül is hatottak. 

Az eseményt az Osztrák Kulturális Fórum vezetője, Christian Autengruber nyitotta meg. Beszédében elmondta, mennyire örül, hogy nem csak Budapesten, hanem kis hazánk többi részén is bemutathatják a zsidó emberek hétköznapjait. Fontos számukra, hogy a zsidó hitközösség életét a fővároson kívül is ápolják.

Ezután Astrid Peterle-t, a kiállítás egyik kurátora is szót kapott, aki a debreceni holokauszt 80. évfordulójáról is megemlékezett. Hangsúlyozta, hogy a mai zsidó mindennapok bemutatása különösen fontos; a fényképek pedig életszeretetet, a tragédiákon túljutó újjászületést tükrözik. Azt szeretnék elérni, hogy a zsidó emberekre nem, mint marginális közösségre, hanem Európa szerves részére tekinthessünk.

Végül maga Morgensztern állt a mikrofonhoz, és elmesélte annak a két fő okát, hogy miért vált fényképésszé. Az első ok, a pillanatok megragadásának öröme. A képek készítése során megpróbálja az apróságokat rögzíteni. Az emberek egyszeri és egyedi, egy későbbi pillanatban már (meg)ismételhetetlen arckifejezéseit, mozdulatait. A másik oka ennél kissé személyesebb. Párizsban született, de gyerekkora nagy részét Dél-Franciaország vidékén élte, zsidó közösségen kívül. Így nem volt lehetősége személyesen megismerni saját kultúráját. Egyetlen kapcsolata a zsidó világgal mindössze nagyszülei, dédnagyszülei és egyéb rokonai képein keresztül volt lehetséges számára. De sok családtagjának fotói, akik a holokauszt borzalmai miatt haltak meg, elvesztek az évek során. Ezek is inspirálták arra, hogy saját identitását megtalálja, valamint az elveszett zsidókat felkutassa.

Morgernsztern igazi világjáró, több országban is megfordult, míg végül Ausztriában találta meg otthonát. Utazásai során azt tapasztalta, hogy bár a helyszínek változnak, az emberek mindenhol csaknem ugyanolyanok. Amikor a képeiről és azok jelentéséről kérdeztük, csak egy kis részüket illette értő kommentárral, a többit a nézők képzeletére bízta. A fényképeken megfigyelhetünk generációs kapcsolatokat, közösségi életet, vagy évekkel később újrafotózott helyszíneket, intim pillanatokat. Az alanyoktól távolságot tart, sosem lép át egy bizonyos határt – tette hozzá.

Más hasonló stílusú fényképészekkel ellentétben Morgensztern inkább a régebbi fényképezőgépeket részesíti előnyben. Bár ezekkel kevesebb kép készül el, lassul a tempó, több digitális technika kipróbálás után döntött úgy, hogy a manuálisabb masinákkal folytatja munkáját.

Amikor a kedvenc fényképészeiről kérdezték, a magyar fotográfusokat említette (és nem csak azért, mert épp kis hazánkban tartózkodik), André Kertészt és Robert Capát. De azt is elmondta, hogy a fő inspirációi nem a fényképészek, hanem a filmgyártók. Például saját édesapja, Isy Morgensztern, aki több filmet is írt, rendezett. Az ifjabb Morgensztern sajnos nem tudott egy napnál tovább maradni városunkban, mert a Rós ha-sána-t, vagyis a zsidó újévet a családjával szerette volna együtt tölteni Bécsben. De november 4-én visszatér Debrecenbe, a Randevú Bécsben című kiállítása pedig átköltözik pár hétre a Debreceni Zsidó Hitközségbe.