Könyvek lepték el Debrecen sétálóutcáját – fotókkal

Irodalmi művektől roskadozó standokkal találkozhatnak Csapó utcán sétálók Debrecenben. Elkezdődött ugyanis a Debreceni Ünnepi Könyvhét, melynek megnyitóját a Csapó utcai sétálóövezetében tartottak meg csütörtök délután.

Debreceni Ünnepi Könyvhét: A találkozásokra helyezik a hangsúlyt

Puskás István alpolgármester köszöntőjében rámutatott, hogy az idei már a 95. Ünnepi Könyvhét, Gyermekkönyvnapok tekintetében pedig a 23. Úgy véli, a rendezvénysorozat segíti a könyvbarátok találkozását, amelyre ellátogatnak az ország irodalmi életének fontos szereplői is. Mint elmondta, emiatt is kapta az esemény a „Nyitott kapu, nyitott könyv” mottót, mivel alkalmat adhat a hazai irodalom- és könyvkultúra különböző közösségének megismerésére is.

– Idén először Marosvásárhely az a város, amelyre jelképesen kapu nyílik Debrecenben az Ünnepi Könyvhéten, több marosvásárhelyi szerzőt is üdvözölhetünk a körünkben – osztotta meg Puskás István. Arra bátorította a megjelenteket, hogy nyissanak ki minél több könyvet, és a könyvek „kapuin” keresztül tegyenek szert minél nagyobb ismeretre.

Vida Gábor Déry- és Kemény Zsigmond-díjas író, a marosvásárhelyi Látó folyóirat főszerkesztője, a Debreceni Ünnepi Könyvhét díszvendége rávilágított, noha gyakran a szépirodalmat és versköteteket helyezik előtérbe a könyvekkel kapcsolatos események, többek között a tudományos, matematikai, orvosi és zeneművészeti irodalmi művek is fontos részét képezik a kultúrának.

Hangsúlyozta, hogy jóllehet, gyakran megkérdőjelezik az irodalomra fordított támogatások létjogosultságát, és egyáltalán miért van szükség napjainkban könyvekre. Úgy tartja, a világ nagyon gyorsan változik, és a digitális jövő egy végtelen lejtő, ami folyamatosan gyorsul.

Miért fontos az irodalom érettségi után is?

– szögezte le Vida Gábor. Hozzátette, az olvasás nem megy magától, hanem erőfeszítést kíván, illetve figyelmet és akaratot. Nem csak az érettségiig van fontos szerepe: véleménye szerint aki idegen nyelveken olvas, számtalan helyre el tud jutni képzeletben, és a karakterek helyzetében magunkra ismerhetünk.

– zárta gondolatait Vida Gábor.