Újragondolnák Halápon a komatál hagyományát

Amikor új élet érkezik egy családba, akkor temérdek feladat és felelősség hárul az édesanyára. A háztartás vezetése nehézkes a gyermekágyi időszakban, ezért régen a komatállal érkező rokonok, barátok segítették a kismamát néhány hétig. Hazánkban ez a hagyomány mára a legtöbb helyen feledésbe merült, a Halápon a Gyermekekért Közhasznú Egyesület azonban újra fókuszba emelné, igaz, kicsit másképp. Tóthné Berekméri Dalma Beáta egyesületi elnök beszélt a kezdeményezésük részleteiről a Naplónak.

Elmondta: az ötletet a jelenleg is tomboló járványhelyzet szülte.

– Már több mint egy éve részt vesz az egyesületünk a Debreceni Karitatív Testület munkájában: tagjaink csomagokat szállítanak ki családokhoz a járványügyi helyzetben. Látjuk, hogy az emberek nagyon elszigetelődtek, és vágynak a társaságra. Azt tapasztaljuk, hogy bár mindannyian vidáman fogadták az ajándékokat, de a jókívánságokat és azt, hogy néhány perce beszélgethetnek velünk, sokkal többre értékelik. Ebből az apropóból kiindulva született meg a komatál hagyományának újragondolása a fejemben – osztotta meg lapunkkal Dalma.

Az elnök azt mondta, az ötletét meglepve fogadták az egyesületi tagok. – Számomra nem idegen a koma szó. Erdélyből származom, és a szülőhelyemen, Marosvásárhelyen és annak környékén ma is használják a köznyelvben ezt a kifejezést. A komám a legjobb szomszédomat, a komaasszonyom a legjobb barátnőmet takarja. Nem csak a kifejezés él Erdélyben, a hagyomány is, ennek köszönhetően én magam is kaptam komatálat annak idején, amit aztán tovább is adtam. A komatálamat Székelyhídon egy eseményen kaptam üresen egy akkori államtitkár-helyettes asszonytól. Azt gondolom, ez csodás jelképe volt az együtt eltöltött időnek, a gondolataink találkozásának. Én magam már borral és süteménnyel megtöltve adtam tovább a barátnőmnek, akivel már több mint 40 éve ápoljuk a jó viszonyt.

„Ezek az emlékek összekötnek, és éppen emiatt gondolom, hogy most, amikor mindenkitől távol kerültünk, fontos, hogy ismét kapcsolatok épüljenek.A komatál a támogatás jelképe lehet, az, aki megkapja, tudja, hogy bármikor számíthat a segítségre attól a személytől, akitől kapta”

– részletezte az egyesületi elnök.

Kézről kézre

Megtudtuk: a Halápon a Gyermekekért Közhasznú Egyesület indulásképpen tíz komatálat vásárol és ad tovább az arra jelentkezőknek. – Nagyon örülnénk, ha ez a tíz tál elindulna és időről időre tovább vándorolna, ha ez megvalósul, akkor már boldogok leszünk. Ha pedig még nagyobb lenne az érdeklődés, akkor lehetőséget adunk a kezdeményezés bővítésére is. Várjuk más egyesületek, alapítványok csatlakozását is, szeretnénk, ha nem csak Haláp közvetlen közelében kelne új életre ez a hagyomány – mondta.

Az egyesület megvásárolja a komatálakat, de azt megtölteni a továbbadójának kell majd. – Régen egy komatálba többek között bor, kalács, sütemény, tojás került, mind-mind jelképpel bíró finomságok voltak ezek. Nem szabjuk meg, hogy mivel töltsék majd meg a jelentkezők ezeket a kiosztott komatálakat, de szeretnénk, ha a készítésekor másokat is a szimbólumok motiválnának, és nem a versengésről szólna a kezdeményezés. A komatál legyen jelkép és ne a tartalma, hanem a jelentése váljon értékké – fejtette ki Tóthné Berekméri Dalma Beáta.

Bucsi Bernadett Ildikó

Ez a hagyomány közösséget épít

A komatállal régen az újszülöttes házakat tisztelték meg, a benne elhelyezett finomságokat a szülő asszony gyermekágyi, hathetes időszakában vitték házhoz a szülők, rokonok. A komák tehát ellátták a családot élelmiszerrel, segítettek a teendők elvégzésében, de a tradíció nem csak erről szólt: a támogatásból később barátságok, mátkák alakultak ki. Ide kapcsolódik a húsvétot követő vasárnap szokása is, ami a néphagyományban a fehérvasárnap elnevezést kapta. Ekkor szokás a komálás, a mátkálás, a fiatalok szertartásos barátságkötése, amit jelképesen tojás- vagy komatálcserével pecsételtek meg. Tóthné Berekméri Dalma Beáta úgy nyilatkozott lapunknak: ez a hagyomány ékes példája a közösségépítésnek, az egymásra odafigyelésnek, amire most, a járványhelyzet miatt megtépázott életünkben talán a legnagyobb szükségünk lenne.