Gönczi Lajost inspirálja a bajtársias szellem

Mivel a No. 1-es, Hetényi Zoli már korábban elkötelezte magát, Gönczi Lajos személyében a fekete-fehér gárda még egy jó kapust szerzett magának.

A fiatal hálóőr 2000. március 12-én született Debrecenben, a Debreceni Hoki Klubban ismerkedett meg a jégkorong alapjaival. Tehetségét a jó szemű edzők hamar felismerték, korán be is dobták a mély vízbe. A 2015-16-os szezonban debütált anyaegyesülete U18-as csapatában, 9 találkozón lépett a pályára, majd a következő idényben az osztrák ifi és junior bajnokságban is bemutatkozott. Emellett szerepet kapott az U18-as nemzeti válogatottban, ott volt a Divízió 1/B-csoportos világbajnokságon, ahol négy meccsen kiváló, 91,5 százalékos hatékonysággal dolgozott. A 2017-18-as idényben 14 junior meccset kapott, 90 százalék fölötti átlagot produkált. A 2018-19-es szezonban döntően az EBYSL-ben vitézkedett, de három alkalommal az egyetemisták mezét is magára öltötte. A nemrég zárult szezonban 4 találkozón helyettesítette nagynevű pályatársát, Hetényi Zolit. Nehéz helyzetben volt, mivel a legjobb magyar hálóőr mögött kellett állandó készenlétben állnia. Kecskeméti Áron kapusedző ezzel kapcsolatban elmondta, hogy Lajos viszonylag kevésszer kerül ugyan rivaldafénybe, de folyamatosan tanul, fejlődik és megbízhatóan, jó hatásfokkal védi a mieink kapuját, amikor úgy hozza a szükség.

A szaksajtó 15 éves korodtól követi a pályafutásodat, de keveset tudunk az azt megelőző évekről. Mikor és hogyan kezdtél el jégkorongozni?

Tízéves lehettem, amikor az osztályommal elmentünk korizni a Debreceni Jégcsarnokba. György Józsi bácsi meglátott és üzent a szüleimnek, hogy jó lenne beíratni engem egy korcsolyatanfolyamra, tehát voltaképpen ő fedezett fel. Köllő Istitől tanultam meg korcsolyázni, majd a mini korosztályban mezőnyjátékosként kezdtem el a pályafutásomat. Az első szezonom nem sikerült valami jól, így arra gondoltam, hogy kipróbálom magamat a kapuban. Máthé Csaba volt az első kapusedzőm, akinek sokat köszönhetek, rengeteg segítséget és jó tanácsot kaptam tőle, a sportban éppúgy, mint a magánéletben.

Termékeny talajra hullottak a jó tanácsok, tekintve, hogy ősszel indul a harmadik szezonod az ERSTE Ligában. Miért újítottad meg a szerződésedet?

Egyrészt azért döntöttem a maradás mellett, mert debreceni játékos vagyok a pályám kezdete óta, másrészt inspirált az a bajtársias szellem, a segítőkész, jó hangulat, ami az öltözőt jellemezte a tavalyi idényben. A csapattársaim folyamatosan biztattak, nyomtak előre, akkor is, ha éppen nem ment jól a játék. Számomra ez nagyon fontos volt, mert eléggé tépelődő, maximalista típusú vagyok, a srácok azonban mindig segítettek, hogy gyorsan megszabaduljak a stressztől.

Mi a fő célod a következő szezonban és milyen eredménnyel lennél elégedett?

A személyes célom az, hogy ha lehetőséget kapok, akkor magabiztos támasza lehessek a csapatomnak. Szeretnék sokat fejlődni, mind fizikai, mind mentális téren és remélem, hogy ugyanolyan jó lesz az öltözői hangulat, mint a múlt szezonban! Hogy csapatszinten mi várható, azt nehéz megmondani, hiszen nem tudjuk, milyenek lesznek az erőviszonyok jövőre. Bízom abban, hogy be fogunk jutni a rájátszásba és ott minél tovább tudunk majd menetelni!