1 órája
A földesi szabómester, aki 80 évesen is ruhákat javít
A szép évfordulókat ünneplő szabómester meghatottan sorolta a mögötte hagyott évtizedek történéseit.
Nagy meglepetés érte nyolcvanadik születésnapján Földesen Körtvélyesi Károlyt. A református házigondozói szolgálat munkatársai által szervezett születésnapon a gyülekezeti teremben barátai, műhely szomszédok, valamint Pércsi Dániel prímás köszöntötték. Még a családjára is gondoltak, két fia és négy unokája meghívásával tették teljessé e szép évfordulós emlékezést. A falu köztiszteletben álló szabó mesterének a születésnapja mellett mestervizsgájának ötvenedik évfordulójára is emlékezett Jeneiné dr. Egri Izabella polgármester.
Forrás: Péter Imre
Kárpitos nem lehetett
– Az elemi iskola elvégzése után kárpitos szakmát választottam, de gyenge fizikumom miatt e szakmára nem vettek fel, a szabóságot ajánlották – idézte fel. – 1959. augusztus 22-én kerültem a Földesi Vegyesipari Szövetkezethez tanulónak. Hegedűs Mátyástól és Koroknai Lajostól tanultam meg a szabóság szakmai fogásait. A harmadik év végén 1962. június 28-án sikeres szakmunkásvizsgát tettem Debrecenben. A munka a Földesi Vegyesipari Szövetkezetnél 1 évig tartott, majd szakmai továbbképzésre Berettyóújfaluba mentem. A kiváló szabómester, Lisztes János műhelyében gyakorolhattam a méretes szabást, és a későbbiekben gyári szalagmunkát is vállaltam. De igazán a méretes szabóság csábított, így kerültem a Debreceni Minőségi Szabó Szövetkezethez. Gazdagabb szakmai tudással tértem újra vissza a szülőfalumba. A szövetkezet terjeszkedése miatt Tetétlenen is évekig dolgoztam férfiszabóként – emlékezett.
Két falu szabója lett
– 1969. május 11-én megnősültem, a helyi születésű Szatai Rózát vettem feleségül – idézi fel. 1970-ben született első gyermekük Károly, majd 1977-ben második gyermekük Attila. A két falu között öt évig ingázott, mindkét helyen, Földesen és Tetétlenen is dolgozott.
1975-ben végleg visszakerültem Földesre, ahol együtt dolgozhattam volt tanítómestereimmel, Hegedűs Mátyással és Koroknai Lajossal, kiknek nyugdíjba vonulásával és halálával magamra maradtam a szakmában.
– Büszke vagyok arra, hogy 2 szabó tanulót neveltem ki Tetétlenen, akik szakmájukat szeretve dolgoztak tovább a községben. A szolgáltató ipart később körzetbe szervezték, Hajdúszoboszlóra kerültem. Most volt ötven éve, hogy sikeres mestervizsgát tettem 1974. szeptember 17-én Debrecenben. Később szabómesterként úgy éreztem, ideje saját lábon állni.
1988. június 11-én kiváltottam a működési engedélyt, és megkezdtem az önálló munkát Földesen az Újfalui út 1. szám alatt. Mivel a készruhák készítéséhez új és költséges gépeket kellett volna beszereznem, ezért csak javításokat vállaltam. Pedig nagyon szerettem a minőségi munkát, volt olyan, hogy Amerikából hazalátogató hölgynek kosztümöt készítettem
– idézte fel.
Saját műhelyében tölti idős napjait
1991-ben a műhelyemet megvettem a Vegyesipari Szövetkezettől, ahol azóta is tevékenykedem a falu, az emberek szolgálatára. Az emberek beköszönnek műhelyembe, a mindig nyitva lévő ajtóból. Tanyásaim nincsenek, egykor Tóth Pista és Szöllősi Géza voltak napi beszélgető társaim. A Hajdúszoboszlón élő Hódos Sanyi komámmal tartom a baráti kapcsolatot, akivel egykor végeztük a szakmát. 2006-ban, a nyugdíjba vonulásom után sem hagytam fel a munkával. Öt éve tartó özvegységemben a fiaim és unokáim szeretete mellett örömet a munka okoz nekem, és folyamatos elfoglaltságot biztosít a nyugdíjas éveimben is
– zárta gondolatait a nyolcvan esztendős szabómester.
