11 órája
Az egykori eredmények egyáltalán nem jelentenek garanciát az új sikerekre
Tumbász József szerint felelőtlenség volt az 51 éves Jerome Le Bannernek újra szorítóba lépnie.
Szinte bombaként robbant a hír a küzdősport világában, hogy 14 év kihagyás után újra nyílt súlyú K-1 tornát rendeznek az év végén Tokióban. A kilencvenes, illetve a kétezres évek elején volt a K-1 World Grand Prix aranykorszaka, olyan sztárokkal a soraikban, mint Ernesto Hoost, Semmy Schilt, Jerome Le Banner, Peter Aerts, Badr Hari, Mirko Cro Cop, Andy Hug, Remy Bonjasky, Alistair Overeem, Glaube Feitosa, Mark Hunt, Bob Sapp, Alekszej Ignasov, Cyril Abidi, vagy éppen Ray Sefo.
Forrás: Magánarchívum
KO az első menetben
A közel másfél évtizedes szünetet követően idén visszatért a kick-boxos promóció, s az év végén Tokióban, a 12 ezer férőhelyes Jojogi Nemzeti Stadionban rendezik a nyílt súlyú nyolcfős döntőt. A fináléra már javában zajlanak a selejtezőtornák, a brazil Ariel Machado, a brit Rhys Brudenell és a kínai Liu Ce már korábban kvalifikálta magát a december 14-én megrendezendő eseményre. Az elmúlt hét végén Japánban, pontosabban Oszakában bonyolították le a selejtezősorozat ázsiai fordulóját, melynek legnagyobb szenzációját az szolgáltatta, hogy kötelek közé lépett az élő legenda, Jerome Le Banner.
Az 51 éves francia bunyós nem titkoltan azzal a céllal lépett a ringbe, hogy kiharcolja a jogot a döntőben való indulásra. Nos, ez nem sikerült neki, ugyanis 31 éves japán ellenfele, K-Jee az első menetben egy brutális fejrúgással véget vetett a küzdelemnek.
Sokak szerint Le Bannernek ez a KO jelentheti az 1992 (!) óta tartó pályafutásának végét. De vajon volt-e reális esélye az 51 éves francia harcosnak a tőle 20 évvel fiatalabb bunyós ellen – tettük fel a kérdést a debreceni küzdősport legendás alakjának, Tumbász Józsefnek.
Már nem ugyanaz
Azzal kezdeném, hogy Jerome Le Banner remek sportoló volt világ életében, sok nagy meccset megnyert, de a korona sohasem került fel a fejére, azaz egyszer sem tudott diadalmaskodni a K-1 nagydöntőben. Ettől függetlenül nagyszerű harcos volt fénykorában, de 51 esztendősen nagy felelőtlenség volt a részéről egy olyan rangos tornán a ringbe lépni, mint az oszakai torna
– kezdte a beszélgetést a hamarosan 62 éves Tumbász, aki a saját tapasztalatairól is beszélt. – Rendszeresen sportolok, nem telik el úgy nap, hogy ne mozognék valamit, a legtöbbször futok, teniszezek, kerékpározok. Főként a téli hónapokban lejárok a terembe bokszolni, nem tagadom, jólesik püfölni a zsákot. Az edzéseken részt vesznek fiatal bokszolók is, akik ellen megállom a helyem, de be kell látni, hogy ők nem csúcssportolók. Egy átlagemberhez képest jól bírom a fizikai megterhelést, de az egykori önmagamhoz képest már nem ilyen jó a helyzet. Tudom, hogy sportkarrierem csúcsán mit tudtam, milyen eredményekre voltam képes, ahhoz képest a jelenlegi formám nagyon messze van. Hiába az óriási rutinom, a mostani erőmmel nem tudom felvenni a harcot a mai élversenyzőkkel. Ennek fényében mondom, hogy La Banner nem tett jót magának, hogy elvállalt egy ilyen meccset. Biztos vagyok benne, ha saját korcsoportjából harcolt volna valakivel, akkor kiegyenlítettebb harcot vív, de így semmi sansza nem volt. Emlékszem, 48-50 éves lehettem, amikor esély nyílt rá, hogy a velem egykorú világsztár, Ernesto Hoost ellen vívjak egy hárommenetes meccset. Februárra volt kiírva a bunyó, de a holland klasszis decemberben jelezte, hogy az edzői elfoglaltságai miatt nem tud felkészülni a meccsünkre. Nagyon sajnáltam, mert biztos izgalmas harc lett volna, még úgy közel az ötvenhez is – fogalmazott a küzdősport-kiválóság, aki jelenleg a Hajdúszoboszlói Sportegyesület alelnöke.
Új sztárokra várva
Tumbász József 1995-ben részese volt egy K-1 világdöntőnek, ahol alacsonyabb súlycsoportban lépett kötelek közé.
Nagoyába harcolhattam, ami abban az időben óriási dolognak számított. A tornára a világ legjobb nyolc harcosát hívták meg, s hatalmas megtiszteltetés volt ott lenni a topversenyzők között. Az első mérkőzésemet megnyertem, de annyi combrúgást kaptam, hogy a második harcra már képtelen voltam kiállni. Ettől függetlenül felejthetetlen élményt jelentett abban a közegben bunyózni
– emlékezett vissza a hajdani kőkemény fighter, aki nagyon örül annak, hogy idén újra lesz K-1 World Grand Prix. – Minden küzdősportot szeretek, rendszeresen nézek közvetítéseket. Jelenleg a UFC egyeduralkodó, de a ketrecharcnak az a nagy hátránya, hogy lényegében majdnem minden technika megengedett, de a földharc – bár óriási erőfeszítéseket követel a harcosoktól – a nézők többségének elég unalmas. Ellentétben a K-1-gyel, ami rendkívül látványos, kőkemény, ráadásul sok kiütéssel járó sportág, s ezáltal kifejezetten izgalmas a közönség számára. Bízom benne, hogy a K-1 World Grand Prix egyre népszerűbb lesz, s ha újra „felépítenek” olyan sztárokat, mint egykor például Badr Hari, Ernesto Hoost, vagy éppen Remy Bonjasky volt, akkor valóban eladhatóvá válik a promóció, s kihívója lehet a UFC-nek – vélekedett Tumbász József.
