2024.07.10. 17:30
Fejes Tamás parádés sztorikat mesélt, és közben megmutatta kedvenc helyeit Debrecenben – videóval
Hogyan lett a totál romból Roncsbár, a garázsból milliárdos árukészlettel rendelkező hangszerbolt, és a középiskolás zsiványból sikeres üzletember? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptunk, amikor elindult forgatni a Haon stábja Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosának társaságában. Persze annyi minden másról, vicces és megrendítő történetről is mesélt… Mindezt megmutatjuk kisfilmünkben.
Nem lett belőle doktor, habár szülei szerették volna, sőt, igen kalandos iskolai élete volt, és rengeteg buktatón kellett keresztülmennie… Mégis, túl az 51. életévén úgy érzi, minden nehézséggel együtt megérte azt a göröngyös utat végigjárni, amin végül sikeres zenésszé és üzletemberré kovácsolódott. Hölgyek és urak, az alábbi videót kisfilmet nemcsak Tankcsapda-rajongóknak ajánljuk, hanem mindenkinek, aki szeretne értékes, humoros és kendőzetlenül őszinte gondolatokat hallani Fejes Tamás tolmácsolásában, aki kedvenc debreceni helyszíneire vitte el a Haon stábját, miközben mesélt többek között magánéletéről, a Tankcsapdához való csatlakozás nem hétköznapi körülményeiről, hogyan vált sikeressé a bizniszben, illetve Dombi Tibiről, a Loki-induló eredetéről is mesélt, és megmutatta, milyen kincsekre vadászott az elmúlt hónapokban.
Forrás: Napló-archív
Fejes Tamás bővíteni tervezi a Roncsbárat
Alighanem Fejes Tamás Debrecen egyik legismertebb, és talán legközkedveltebb ismert személyisége. Nem csoda, hiszen a cívisvárosban rengeteg Tankcsapda-szimpatizáns él, no meg egyébként is, nem tett rosszat a megítélésének a Kincsvadászok műsor sem – erről ő maga beszélt, amikor podcastunk vendége volt tavasszal. Szerettük volna, ha a közönség jobban betekintést nyer annak a tényébe, hogy ki is Fejes Tamás valójában, és miként kötődik Debrecenhez, így megkértük, hogy vezessen el minket az általa legfontosabbnak vélt helyszínekhez a városban – egyébként közben szerepcsere történt, mert mi vittük el, de ez részletkérdés.
Hova máshova mentünk volna először, mint a belváros ikonikus romkocsmájába, a Roncsbárba… Bár kis túlzással ránk szakadt az ég, ez aligha hátráltatott minket, rövid séta után beszaladtunk az ajtón, majd Tomi kortyolt egy csésze forró teát, mi pedig ittuk a szavait. Szokatlan csend honolt a szórakozóhely területén is, egyedül az eső nyugtató kopogása hallatszott a tetőn.
Ebben az ihletett pillanatban és környezetben vágtunk bele a sztorizásba, és nyilván okkal voltunk a Roncsban, forgatásunk első helyszínén. Fejes Tamás egyik legnagyobb bizniszévé nőtte magát a bár, pedig alighanem más foglalkozást képzeltek el neki annak idején a szülei, de az élet végül csak igazolta, hogy miért nem jogászként vagy agysebészként emlegetjük ma a nevét – ezt majd lejjebb bővebben ki is fejtjük, addig is kezdjük az elején.
A Roncsbár egy szerelemvállalkozás, egy régen dédelgetett álom… Lukács Lacival sokat beszélgettünk arról, hogy kellene Debrecenbe egy olyan zenés klub, amely összehozza a zenei élet színe-javát. Illetve, fontos volt, hogy a retró szórakozóhelyek is teret kapjanak, mivel azt gondoltam, hogy sokan nem tudnak eljárni szórakozni, akik szeretik ezt a stílust, és végül így született meg a Roncsbár
– kezdte emlékeinek felidézését Fejes Tamás, majd hozzátette, tényleg a romból sikerült felépíteni az épületet, ami az idő múlásával a város egyik legkedveltebb helyévé nőtte ki magát. És ezen a ponton nem is állna meg, a Roncsbár koncertek terén ugyan mindig jól áll, de ezzel kapcsolatban is ambiciózus tervei vannak Tominak.
Forrás: Napló-archív
Gyakran összetűzésbe keveredett édesapjával
Ha már említettük azokat a bizonyos iskolai éveket, és hogy miért nem dr. Fejes Tamás a Tankcsapda dobosa, akkor természetesen nem megyünk el ezen kérdések mellett sem szó nélkül.
Konzervatív családból származom, belőlem dr. Fejes Tamást szerettek volna faragni, illetve egyetemre járatni, ugyanúgy, ahogy a testvéremet is. Belőle sikerült a maximumot kihozni, én egy teljesen más útra léptem. 13-14 éves koromig a szüleim nagyon szépen tudták terelgetni az életemet, de amikor szakközépiskolába mentem, akkor teljesen elveszítették a kontrollt felettem. Aztán mindent megcsináltam, amit nem szabadott volna, leromlottak a tanulmányi eredményeim, és más irányt vett az életem, amit így később már egyáltalán nem bánok. Az igazi sikerhez vezető úthoz nagyon sokszor kell elesni, és nagyon sok mindent kell tapasztalni…
– osztotta meg velünk Tomi.
Na de mégis, milyen buktatókkal találkozott útközben? Tinédzserkora elején még igen jó tanuló volt elmondása szerint, olyannyira, hogy felvételi nélkül vették fel az egyik zeneművészeti szakközépiskolába. Igen ám, csak időközben rájött, hogy nem akar komolyzenével foglalkozni, ezért végül inkább gépjárműtechnikai technikusnak állt. És hogy mennyire szűnt meg felette az a bizonyos kontroll? Hát, ennyire:
Minden hülyeséget megcsináltunk, kétszer vagy háromszor rúgtak ki az iskolából, na meg hát az érettségin is szinte anyukám segített át azzal, hogy mindenfajta pogácsát sütött, és próbálta rávenni a vizsgabiztosokat, hogy azért kettessel átcsússzak… De volt olyan is, hogy elloptam a műhelyből az igazgatóhelyettes Škodáját, és az udvaron farolgattam vele, kajajegyet is hamisítottunk…
– emlékezett vissza némi bűnbánattal Fejes Tamás, természetesen csibész mosollyal fűszerezve. Voltaképpen bármit is tett Tomi, az akkori Landler Jenő Szakközépiskola (ami azóta már Brassai Sámuel nevét viseli) mégis jó példaként őrizte meg emlékeiben, és ennek hangot is adtak.
– Nemrég kerestek meg az iskolából, mert meg akartak hívni, mint büszkeséget, hogy beszéljek a diákokkal, viszont mondtam a kedves hölgynek, hogy bár nagyon megtisztelő a felkérés, ellenben ha végigélték volna velem, hogy én ott miket műveltem… Nem biztos, hogy egy diáktalálkozón nagyon jó dolgokat tudnék elmondani – vallotta be a Tankcsapda dobosa.
Persze, nem véletlenül fogalmazott így, mivel otthon sem volt egyszerű élete. Visszaemlékezésében elmesélte, hogy édesanyja nagyon nehezen kezelte Tomi középiskolás habitusát, édesapja pedig nagyon-nagyon szigorú ember volt, és amikor kiderült, hogy fia tulajdonképpen mindenből bukásra áll, akkor abból komoly patália kerekedett. Ezért is hallgatott el előle Tomi sok mindent, és hamisította az ellenőrzőjét, de mindez végül aztán azt eredményezte, hogy míg testvére nagyon jó tanuló volt, neki a „család szégyene” jelvényt kellett hordania – bár mint kiderült, ezt magának vette, csakhogy éreztesse, ő a fekete bárány.
Forrás: Napló-archív
Hogyan lett a Tankcsapda dobosa?
No, de nem lövünk le mindent még a kisfilm előtt, azt viszont eláruljuk, mielőtt helyszínt és témát váltunk, hogy ettől még keményebb sztorikat is mesélt. Majd miután kiléptünk a Roncsbár kényelméből, autóba ültünk, és elindultunk következő úti célunk felé. Eközben persze nem ültünk csendben, egyből elmélyültünk Fejes és a Tankcsapda találkozását illető történetben.
– Hangszerbolti eladó voltam, ezért adta magát, hogy ismertem mindenkit, nem csak a Tankcsapda akkori tagjait. Az elejétől fogva láttam a zenekar munkásságát, sok esetben utaztam is velük, és mondhatom, hogy Lacival jó viszonyban vagyok. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy Cseresznye (Molnár Levente, a Tankcsapda korábbi gitárosa – a szerk.) jóvoltából kerültem be a zenekarba. Ha ő nincs, akkor én a Tankcsapdába soha az életbe nem kerülök be – ismerte el.
Mesélt arról is, hogyan hullott szét szinte teljesen a zenekar – miután Cseresznye Tankcsapda-projektje után Amerikát választotta – majd alakult újjá, bár Fejes Tamás azt vallja, hogy a Tankcsapda egyet jelent Lukács Lacival, és amíg ő van, addig létezik a Tankcsapda is.
Forrás: MW-archív
Milliárdokat érő hangszerpark, jó barátság Dombi Tibivel, lázas készülődés a Tankcsapdával
Közben haladtunk az Egyetem sugárút felé, ahol már várt ránk a hangszerrengeteg. És hogy miként indult be a biznisz? Ezt is elmondta: 750 ezer forint kölcsönből épített fel egy másfél milliárd árukészlettel rendelkező birodalmat, és úgy véli, akkor lenne igazán szép a sztori, ha a nagyobbik fia vinné tovább a vállalkozást. Debrecen mellett Budapesten és Győrben is van már üzletük egyébként, de mint Tomi megosztotta velünk, ha jut rá idő és energia, még egy vidéki várossal szeretné bővíteni a repertoárt.
Kicsit még nézegettük, simogattuk a hangszereket, majd indultunk is tovább, ugyanis várt bennünket utolsó helyszínünk, a Tankcsapda főhadiszállása. No, persze utunk során parádés sztorik hangzottak el, ilyen volt például a Loki-induló születése is, amit Fejes zseniálisan mesélt el, annyit azért mégis elhintenénk, hogy a pálinka és Lukács Laci közös összefogása elengedhetetlen volt az ikonikus dalhoz.
Közben egyik legjobb barátjáról, Dombi Tibiről (aki szintén rengeteget sztorizott nekünk) is hosszas beszélgetés zajlott, és alig fejeztük be a történetmesélést, meg is érkeztünk a próbaterembe. Pontosabban először a garázsba, mivel ott is volt mit mutatni: Tomi bepillantást engedett nekünk autógyűjteménye egy részébe, és az igazat megvallva, leesett az állunk. De egy piros ’65-ös Ford Mustangtól kinek ne esne le?!
Persze, beljebb kerülve láttunk más kincseket is, és akik rendszeresen követik Fejes Tamást, vagy a tévéműsort, amiben szerepel, azok már sejthetik, mire gondolunk… És hogy mi zajlik jelenleg a patinás próbateremben napi szinten? Lázas készülődés, hiszen júliusban a Tankcsapda Campus Fesztiválon három koncertet ad, ezekre nagy erőkkel próbálnak minden nap, és ha még ez nem lenne elég, dolgoznak valami máson is… Bár cikkünkben csepegtettünk aprócska információkat, teljes egészében kisfilmünk fogja igazán átadni, milyen ember is Fejes Tamás.
